GK BH 1986/427
GK BH 1986/427
1986.10.01.
A közutak kezelője maga viseli azokat a károkat, amelyek a fokozott megterhelés miatt keletkeztek. Azokat a költségeket sem háríthatja át az ingatlantulajdonosra, amelyeket a tulajdonos építményében ugyanilyen ok miatt keletkezett rongálódások kijavítására, illetve megelőzésére fordított [Ptk. 99. §, 361. § (1) bek.; 31/1968. (IX. 10.) Korm. sz. r. 5. §].
Egy budapesti pincerendszer 1979. tavaszán végzett vizsgálata alkalmával nagyobb mérvű állagromlást észleltek. A tárolóteret az alperes 1968-ban vette használatba. Az alperes közölte a felperessel, hogy a repedések veszélyeztetik az utca közúti forgalmának biztonságát. A felperes megrendelte az utat veszélyeztető pincerendszer állapotának vizsgálatát. A szakértői vélemény alapján egyértelművé vált, hogy a pince állapota a közutat veszélyezteti, és azonnali intézkedéseket kellett foganatosítani a helyi autóbuszjárat forgalmának elterelésére, forgalmi korlátozásra, a pincék ideiglenes biztosítására, valamint a végleges helyreállítás megtervezésére és kivitelezésére. Az alperes sem a pincék ideiglenes biztosításának költségét, sem az azzal kapcsolatos lebonyolítási tennivalókat nem vállalta, ezért a felperes a vagyon- és életveszély elkerülése érdekében a pincebiztosítási munkálatokat elvégeztette. Ezeket a munkálatokat 1982. április 22-én fejezték be. A pince biztosítási költsége az 1982. április 22-i végszámla szerint 4 699 749 Ft volt. A számla ellenértékét a felperes az útfenntartási költségvetése terhére egyenlítette ki. A felperes először államigazgatási úton kérte kötelezni az alperest a költségek megfizetésére, majd amikor ez nem járt eredménnyel, 1982. november 19-én felszólította az alperest, hogy a fenti összeget 1982. április 22. napjától járó kamataival együtt utalja át. Az alperes ezt megtagadta, ezért a felperes a keresetében az alperest 4 699 749 Ft és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni. Utóbb keresetét módosította, azt 5 773 431 Ft-ra felemelte, mert a pince ötödik és hatodik ága biztosítási munkáinak átvételére is sor került, amely munkálatok ellenértéke 1 073 682 Ft-ot tett ki.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésére tekintettel szakértői bizonyítást rendelt el annak vizsgálatára, hogy a tárolók állagromlása milyen okokra vezethető vissza, és a felperes követelése összegszerűen helytálló-e. A szakvélemény előterjesztését megelőzően a többszakaszos megerősítési munkák folytatódtak, a kivitelező a felpereshez benyújtotta újabb számláit, amelyeket a felperes kiegyenlített. A felperes ezért kereseti kérelmét 9 046 522 Ft-ra emelte fel.
Az alperes a felemelt kereset elutasítását kérte, és összegszerűségi kifogást is emelt.
A perben meghallgatott szakértő megállapította, hogy a tárolótér gyors állapotromlása az alperest terhelő mulasztásra, pl. állagfenntartási hiányosságokra nem vezethető vissza, azt külső körülmények okozták. A károsodás kőzetben elszikkasztott és a kőzetbe egyéb módon beszivárgó víznek, valamint a közúti forgalom dinamikai terhelésének együttes hatására vezethető vissza. A felperes terhére sem róható fel egyik ok sem, mert sem a szennyvízelvezető hálózat hiányáért, sem a hatáskörébe nem tartozó út forgalmi terheléséért nem tehető felelőssé. Megállapította még a szakértő, hogy a felújítási, megerősítési munkák várható teljes költsége mintegy 9 500 000 Ft. Az alperes az 1968. és 1979. évek között maga is 1 080 000 Ft értékű biztosító szerkezetet épített be a földalatti tároló megerősítésére.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemény figyelembevételével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 4 523 261 Ft-ot és ennek különböző esedékességi időpontoktól járó kamatait.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében a keresetének megfelelő marasztalást kért. Előadta, hogy a felújítási munkálatokat az alperes helyett végeztette el, mert az alperes kötelessége volt a 31/1968. (IX. 10.) Korm. sz. rendelet 5. §-a szerint a földalatti tároló felújítása, illetőleg a felújítási költségek viselése. Az elsőfokú bíróság tehát tévedett, amikor csupán a felújítási költségek 50%-ának megfizetésére kötelezte az alperest. Utalt ezzel kapcsolatban a Ptk. 99. §-ára, mely szerint a tulajdonos köteles viselni az ingatlan fenntartásával járó terheket. Előadta még, hogy a közút kezelője csak abban az esetben tartoznék felelősséggel az alperessel szemben, ha a közutat nem az elvárhatóságnak megfelelően üzemeltette volna.
Az alperes a kereset teljes egészének az elutasítását kérte. Előadta, hogy sem a 31/1968. (IX. 10.) Korm. sz. rendelet, sem a Ptk. alapján költségviselési kötelezettsége még részben sem áll fent. A tárolótér közérdeket is veszélyeztető állagromlását nem a tulajdonos mulasztása, hanem a tároló feletti közút jelentősen megnőtt terhelése okozta. Hivatkozott arra, hogy a tároló a múlt század utolsó évtizedében létesült, a felette levő közút jóval ezt követően került kiépítésre, amiből következik, hogy a közút mindenkori kezelőjének kell figyelembe vennie a közút alatti viszonyokat. Ehhez tartozik, hogy a közút alatti tárolót olyan mértékben kell megerősítenie, hogy az kibírja a terhelést, és ennek költségeit részben sem háríthatja át.
Csak az alperes fellebbezése alapos.
A szakértő a fellebbezési tárgyaláson fenntartotta a szakvéleményét annak megjegyzése mellett, hogy az 1979. évi vizsgálatban és annak alapján a korábbi szakvélemény készítésében is részt vett mint ellenőr, és a két szakvélemény között semmiféle ellentmondás nincs. Utalt az 1984. július 4-én felvett jegyzőkönyvre, amely a károsodás okait tömören tartalmazza. Kifejtette, hogy a károsodások oka részben a közúti forgalom okozta terhelés, a különféle építkezésekkel és utak építkezésével keletkező domborzati változások, részben pedig az, hogy az elmúlt időkben a környezetet vízvezetékrendszerrel ellátott lakásokkal telepítettek be anélkül, hogy a csatornázásról is gondoskodtak volna. Előadta még a szakértő, hogy a természetes elhasználódás mértéke egyébként elhanyagolható. Az alperes a karbantartási kötelezettségének eleget tett, de az nem lehetett olyan mértékű, mint amilyenre a külső okok miatt szükség volt. Az alperes a megerősítési munkákat jórészt azokon a helyeken végezte el, amelyek az előbb részletezett külső hatások miatt rongálódtak meg. Az alperes saját költségén éppen a rongálódások miatt jóval a normális mértéket meghaladó mértékben végeztetett fenntartási munkákat. Előadta még, hogy a felperes által végeztetett megerősítési munkálatok után – melyeket a legnagyobb terhelés számításba vételével tervezték meg már csak jelentéktelen mértékű karbantartási feladat hárul az alperesre.
A szakértő véleménye és a fellebbezési tárgyaláson előterjesztettek alapján az állapítható meg, hogy az alperest semmiféle olyan mulasztás nem terheli, amely a pincerendszer károsodására vezetett volna. Az alperes a tulajdonosi minőségéből származó fenntartási, megerősítési kötelezettségének mindenben eleget tett, és az ezt meghaladó fenntartási és megerősítési munkákat a már fentebb vázolt egyéb károsodások miatt kellett elvégezni, éspedig a közutat fenntartó érdekkörében felmerülő szükségletként. A felperes ezért az e munkákkal felmerült költségeket az alperesre részben sem háríthatja át.
A Legfelsőbb Bíróság szükségtelennek találta a további szakértői bizonyítás lefolytatását a felperes által említett jogalap nélküli gazdagodás vizsgálatára. Az alperes ugyanis saját költségére éppen a rongálódások miatt a normális mértéket jóval meghaladó munkálatokat végzett, s így az a körülmény, hogy hosszabb időn keresztül már csak jelentéktelen mértékű karbantartási feladat hárul az alperesre, nem jelent számára alaptalan gazdagodást [Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése.].
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 341/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás