GK BH 1986/429
GK BH 1986/429
1986.10.01.
A megrendeléstől részben eltérő szállítási ajánlat esetén – a szerződéskötés összes körülményének mérlegelésével – a szerződésnek hallgatólagosan ráutaló magatartással való létrejötte is megállapítható [Ptk. 205. §, 213. § (2) bek., 216. § (2) bek.].
A peres felek már 1981-ben is szerződéses kapcsolatban álltak egymással. A felperes dolgozója az 1982. április 28-i telexében – előzetes telefonmegbeszélés alapján – a III. negyedévre 30 000 db görgős rácsot rendelt az alperestől, aki erre a telexmegrendelésre hivatkozva május 12-én visszaigazolta a 30 000 db görgős rács szállítását oly módon, hogy 15 000 db-ot a III. negyedévben, míg újabb 15 000 db-ot november 30-ig szállít. Egyben kérte, hogy a felperes a rendelésigazolást aláírva küldje vissza. A felperes az 1982. május 13-án kelt levelében – ugyancsak az előzetes megbeszélésre utalva – 30 000 db görgős rácsot rendelt az alperestől a III. negyedévre; július, augusztus és szeptember havában egyenlő 10–10 000 db-os ütemezés szerint. A megrendelés időpontjában a felperes a termék felhasználásával készülő bevásárlótáskák szállítására kereskedelmi vállalattal folytatott tárgyalásokat, amelyek azonban később nem realizálódtak.
Az alperes az 1982. szeptember 17-i telexében – a szeptember 2-i telefonbeszélgetésre hivatkozva – közel 10 000 db görgős rács átvételét kérte, majd szeptember 28-án tárolási nyilatkozatot küldött a felperesnek, melyben rögzítette, hogy a felperes megrendelésére készült 9865 db görgős rácsot tárolja. Ezt követően az alperes a termékről szeptember 30-án 312 720 Ft összegű számlát küldött el a felperesnek, aki az október 5-i levelében közölte, hogy a görgős rácsra nem tart igényt. Az alperes a fenti összegre 1983. augusztus 18-án beszedési megbízást adott, amelyet a bank csak 1983. december 6-án teljesített, mivel a felperesnél március 31. napjával történt átszervezés miatt a bankszámlaszámok megváltoztak. Az alperes követelését egyébként a felperes háromszor egyenlítette ki, melyből két kifizetést az alperes visszautalt, a harmadik visszafizetéstől azonban elzárkózott.
A felperes a keresetében az 1983. augusztus 18-i beszedési megbízással inkasszált 312 720 Ft és ennek 1984. május 28. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy tartozatlanul fizetett, mivel az 1981. szeptember 30-án megküldött szállítási szerződéstől részben elállt, és az alperes a le nem szállított termék értékét inkasszálta. A későbbiekben azonban már azt adta elő, hogy az alperessel nem szerződött 1982. III. negyedére a görgős rácsok szállítására, és ezért fizetésre sem köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a szállítási szerződés érvényesen létrejött, ennek alapján került sor a perbeli 9865 db görgős rács gyártására, melynek átvételét a felperes megtagadta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a 312 720 Ft-ot és 1984. május 28-tól járó késedelmi kamatát fizesse meg a felperesnek. Az ítélet indokolása szerint nem jött létre a peres felek között 1982. III. negyedévre érvényes szállítási szerződés, ezért a felperes a termék ellenértékének megfizetésére nem köteles.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Változatlanul állította, hogy a termék gyártása a felperessel kötött szerződés alapján történt, a felperes csak 1982. november 8-án jelentette be, hogy a szállításokat nem tudja átvenni. Ezt a nyilatkozatát az alperes a szerződéstől való elállásnak tekintette, melyet a le nem gyártott termékek tekintetében tudomásul vett, de az elkészült termék átvételéhez ragaszkodott.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése azonban téves. A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felek között 1982-ben létrejött-e szerződés 30 000 db görgős rács szállítására. A Ptk. 205. §-a értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Annak megállapításához azonban, hogy a felek nyilatkozata egybehangzik-e, azaz a szerződés közöttük létrejön-e, nem elegendő csupán a felek közti levélváltás formális vizsgálata. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a feleket milyen okok és milyen szükségletek indították a nyilatkozatok megtételére, azt megelőzően milyen tárgyalásokat folytattak, akaratukat esetleg ráutaló magatartással kifejezésre juttatták-e.
A peres felek már 1981-ben is szerződéses kapcsolatban állottak egymással a görgős rácsok szállítása tekintetében, majd 1982 áprilisában tárgyalásokat folytattak újabb szerződés megkötéséről. Az előzetes megbeszélés alapján a felperes telexen feladta megrendelését 30 000 db rács III. negyedévi szállítására. Ezt a megrendelést május 12-én visszaigazolta az alperes oly módon, hogy a rendelt mennyiségből 15 000 db szállítását november 30-ig vállalta. A felperes a visszaigazolás előtti napon a telexen adott megrendelését írásban megerősítette, viszont a május 12-i visszaigazolást aláírva nem küldte vissza. A felperes arra hivatkozott, hogy a Ptk. 213. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes megrendelését elfogadó nyilatkozata – mivel annak tartalma az ajánlattól eltér – új ajánlatnak minősül, melyre viszont a felperes az ajánlati kötöttségre nyitvaálló 30 napos határidő alatt nem nyilatkozott, ezért a szerződés nem jött létre. Amennyiben a bíróság a szerződési nyilatkozatokat, illetve azok időpontját formálisan vizsgálná, valóban erre a következtetésre kellene jutnia. Az ügy körülményeiből azonban egyértelműen megállapítható, hogy a felek 30 000 db görgős rács tekintetében szerződést kívántak kötni egymással, ebben meg is állapodtak, a rácsokra a felperesnek szüksége volt, mivel azok felhasználásával készült bevásárló táskák szállítására már egy vevőjével tárgyalásokat folytatott. Az alperes a telexben feladott megrendelést 30 000 db termék tekintetében elfogadta. Tény, hogy a visszaigazolás cégszerű aláírását kérte, de miután a felperes a megrendelését írásban is megerősítette, ettől eltekinthetett, hiszen az egybehangzó akaratnyilatkozat megtörtént. Az is kétségtelen, hogy 15 000 db görgős rács tekintetében az alperes a megrendeléstől részben eltérő határidőt vállalt, és erre nézve a felperes nem nyilatkozott. A Ptk. 216. §-ának (2) bekezdése értelmében bizonyos esetekben a nyilatkozattétel elmulasztása ráutaló magatartásnak minősülhet. Az eset körülményeit vizsgálva, különösen azt, hogy a felperesnek a vevőjével folytatott tárgyalásai nem vezettek eredményre, hogy a felperes az alperessel folytatott – a tárgyalást megelőző – levelezésében egy alkalommal sem hivatkozott arra, hogy közöttük szerződés nem jött létre, hogy eredetileg a keresetét is más jogcímre alapította, valamint az ellenértéket háromszor is átutalta, a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes nem tekintette lényegesnek a teljesítési határidő tekintetében a részleges véleményeltérést, hallgatásával mint ráutaló magatartással a szerződést az alperes által visszaigazolt tartalommal elfogadta. Mivel a peres felek között a szerződés a fent kifejtettek értelmében létrejött, a felperes nem hivatkozhat arra, hogy tartozatlanul fizetett, ezért a vételár visszafizetésére irányuló keresete alaptalan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 406/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás