GK BH 1986/432
GK BH 1986/432
1986.10.01.
Ha a bíróságnak az épület kijavítási módjára nézve határozatot kell hoznia, gondosan mérlegelnie kell a lehetséges módozatokat, és az aránytalanul magas költséggel járó megoldást mellőznie kell [Ptk. 306. §, GKT 7/1973. sz.].
Az I. r. alperes által készített tervdokumentáció alapján a felperes kivitelezte a lakótelep E/13. jelű épületét. A felek között 9 lakásban észlelt penészesség miatt per indult, melyben a bíróság jogerős ítéletével a tervezőt a tervdokumentáció, a kivitelezőt pedig a megjelölt lakásokban a penészesedést okozó hibák kijavítására kötelezte. Megállapította, hogy a penészességnek az az oka, hogy a tervező nem oldotta meg a csatlakozások hőhídmentességét, valamint hogy különböző kivitelezési hibák történtek. Ezért a bíróság a kivitelező és tervező között 85-15%-os arányban osztotta meg a kárjellegű költségeket. Egyben megállapította, hogy az eredetileg helyes tervezés esetén is szükséges, ún. értéknövelő költségek viselésére a megrendelő köteles.
Ezt követően az I. r. alperes olyan kijavítási tervet készített, amely szerint az épület 22 lakásból 20 lakás tekintetében szükséges az utólagos hőszigetelés kivitelezése.
Mivel az említett jogerős ítélet értelmében a megrendelő csak 9 lakás tekintetében köteles az értéknövelő költséget viselni, a kivitelező keresetet terjesztett elő a tervező és a megrendelő ellen annak a megállapítása végett, hogy a II. r. alperes a kijavítási dokumentáció szerint szigetelésre kerülő valamennyi lakás vonatkozásában köteles az értéknövelő költségek viselésére.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során elrendelte a szakértői bizonyítást, a szakértőt véleményadásra hívta fel abban a kérdésben, hogy az eredeti tervek alapján lehetséges-e a kivitelezés, az eredeti tervnek tartalmaznia kellett volna-e a kijavítási tervben szereplő megoldást, és hogy a kijavítás megnyugtató módon elvégezhető-e a korábbi perben szereplő 9 lakás vonatkozásában vagy annak ki kell terjednie mind a 20 lakásra.
A szakértői vélemény ismeretében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek a kijavítást az I. r. alperes tervei alapján kell elvégeznie. A költségek felől úgy rendelkezett, hogy az eredetileg helyes kivitelezés és tervezés esetén felmerülő költségeket a II. r. alperes, az ezt meghaladó kijavítási költségeket pedig 15%-ban a felperes, 85%-ban az I. r. alperes köteles viselni.
Az elsőfokú bíróság a fenti ítéletét a szakértői vélemény megállapításával indokolta. Abból indult ki, hogy ez eredeti tervek alapján a kijavítást nem lehet elvégezni. Ezért rendelkezett úgy, hogy a kijavítást a tervező által a kijavítási tervben meghatározott módon kell elvégezni. A bíróság megítélése szerint az ekként történő javítás költsége nem értéknövelő jellegű. Csak a csomópontok szigetelésével kapcsolatos összeg mutatható ki ilyen költségként. Ezt ugyanis már az eredetileg helyes tervezés és kivitelezés során is el kellett volna végezni annak érdekében, hogy a szolgáltatás megfelelő legyen.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a kijavítás módja és az értéknövelő költségek tekintetében a GKT 7/1973. és a 76/1973. sz. állásfoglalásban foglaltakat alkalmazta.
Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett.
A felperes az ítéletnek a kijavítás módjára és az értéknövelő költségekre vonatkozó megállapításait sérelmezte. Szerinte a kijavítás nemcsak az I. r. alperes által megtervezett, a szakértő által megfelelőnek minősített módon végezhető el, hanem a csomópontok utólagos hőszigetelésével is megoldható. Mivel ez értéknövelő jellegű költség, viselésére a megrendelő köteles, hiszen a szakvélemény szerint ezt a munkát meg kellett volna tervezni. Az értéknövelő költségekkel kapcsolatban a fellebbező arra is hivatkozott, hogy a bíróság által meghatározott módon történő kijavítás esetén a szolgáltatás kielégíti a jelenleg érvényes, a korábbinál magasabb értéket előíró hőtechnikai követelményeket is, tehát értékesebb lesz. Tagadta, hogy a vállalkozó köteles ezeknek a költségeknek a viselésére. A fellebbezési tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a szerinte megfelelően elvégezhető helyi javítás és az I. r. alperes által tervezett kijavítás értéke között rendkívül nagy a különbség. Az épület teljes bevakolása ugyanis közel egymillió forintba kerülne, míg a helyi javítás költsége a 100 000 forintot sem éri el.
Az I. r. alperes a fellebbezésében szintén a javítás módjának meghatározását és az értéknövelő költségekkel kapcsolatos rendelkezéseket sérelmezte. Szerinte a bíróság által meghatározott dryvit-vakolás teljes egészében értéknövelő jellegű. A tervező szerint is van lehetőség arra, hogy az épületet a teljesítéskor érvényben volt ME 30-65. számú műszaki előírás szerinti hőszigetelési értékűre az általa tervezett javítási módtól eltérően, olcsóbban javítsák ki. A szakértő álláspontjával ellentétben elképzelhetőnek minősítette a kivitelezéskori követelményeknek megfelelő utólagos csomóponti szigetelést.
A szakértő a fellebbezésekkel kapcsolatban fenntartotta a korábbi véleményét, a dryvit-vakolás helyett javaslatba hozott alternatívát nem megfelelőnek minősítette. A szakértő szerint a csomópontok utólagos hőszigetelése nem végezhető el szakszerűen.
A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
Az elsőfokú bíróság által az újabb eljárás során lefolytatott bizonyítás nem terjedt ki minden olyan lényeges kérdésre, amely feltétlenül tisztázandó annak érdekében, hogy dönteni lehessen a kijavítás módja és ehhez kapcsolódóan az értéknövelő költségek kérdésében.
Az elsőfokú bíróság anélkül kötelezte a kivitelezőt az I. r. alperes által készített, az épület teljes utólagos hőszigetelésére irányuló – a felperes előadása szerint közel egymillió forintos költséggel járó – kijavítási mód megvalósítására, hogy megvizsgálta volna a kijavítás esetleges további alternatíváit. Ugyanakkor e javítás költségeit – a csomóponti hőszigetelések költségei kivételével – olyannak minősítette, mint amelyek nem értéknövelő költségek, tehát azok viselésére végeredményben a vállalkozók kötelesek. A rendelkezés a jelenlegi bizonyítékok alapján nem tekinthető megalapozottnak. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már a korábbi határozatában is rámutatott, a vállalkozó nem kötelezhető arra, hogy a kijavítás során díjtalanul olyan utólagos hőszigetelési munkát végezzen, amely a teljesítéskori előírások figyelembevételével még nem volt kötelező. Nincs tisztázva, hogy a kijavítást – a teljesítéskori követelményeknek megfelelően – kizárólag az I. r. alperes által megtervezett módon az épület utólagos teljes dryvit anyaggal történő vakolásával lehet-e elvégezni vagy erre más, műszakilag megfelelő, de egyben olcsóbb megoldás is elképzelhető.
A GKT 7/1973. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint ugyanis a bíróság sem határozhat meg aránytalanul magas költséggel járó kijavítási módot.
A kijavítás módjának meghatározása szorosan összefügg a költségek és így az értéknövelő költségek kérdésével is. Ezért a feleknek a kijavítás módjában való megegyezése hiányában nem nélkülözhető az arra irányuló szakértői vizsgálat, hogy milyen kijavítási mód a legalkalmasabb a szerződésszegés következményeinek kiküszöbölésére. A bizonyításnak ki kell terjednie a műszakilag lehetséges megoldásokra és ezek gazdaságosságára is.
Az újabb elsőfokú eljárás során a szakértő csak az I. r. alperes által megtervezett kijavítási mód műszaki megfelelőségét vizsgálta, és nem foglalkozott a szintén eredményre vezető egyéb műszaki megoldások lehetőségével. Ezért a kijavítás módja és az értéknövelő költségek kérdésében előterjesztett kereseti igény tárgyában a megalapozott döntés meghozatalához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásához a bizonyítási eljárás nagyterjedelmű kiegészítése szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 134/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás