MK BH 1986/434
MK BH 1986/434
1986.10.01.
Ha a munkáltató a dolgozóval tanulmányi szerződést kötött, és a tanulmányainak befejezése után nem gondoskodott a dolgozónak a megszerzett képzettségének megfelelő munkakörben történő foglalkoztatásáról, sőt olyan magatartást tanúsít, amelyből arra lehet következtetni, hogy nem is törekszik, a munkaviszonyát a tanulmányi szerződésben kikötött idő letelte előtt megszüntető dolgozóval szemben a dolgozó szerződésszegésére alapított igényt nem érvényesíthet [Mt.V. 11. §].
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kereskedelmi szakán végzettséget szerzett felperes 1983. február 19-től beszerzési csoportvezető munkakörben dolgozott az alperesnél. Munkaviszonyának létesítésekor már tovább tanult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi kiegészítő szakán.
E tanulmányaival kapcsolatban kötött az alperessel 1983. március 1-jén tanulmányi szerződést. Ebben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesnek a jogszabályban meghatározott kedvezményeken felül megtéríti a tandíjat, az útiköltséget és esetenként a szállodai költséget, és az államvizsga letétele után a végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felperes vállalta, hogy az egyetemi tanulmányait eredményesen befejezi, és az ettől számított másfél évig, 1985. december 31-ig az alperesnél dolgozik.
A felperes 1984. július 3-án sikeres államvizsgát tett, amit az alperes személyzeti osztályának nyomban jelentett. Egyébként a tanulmányok befejezésének várható időpontját a tanulmányi szerződés is rögzítette, tehát az alperes nem volt e tekintetben bizonytalanságban.
Az alperes – miután a közgazdasági egyetemi végzettséget igénylő állásokra 1984. május 11-én meghirdetett pályázati felhívása eredménytelen lett – a felperest szólította fel, hogy pályázza meg a számviteli osztályvezetői állást. A felperes így nyújtotta be 1984. augusztus 27-én a pályázatát. Az alperes egyébként csak ideiglenes megbízással, 1984. szeptember 1-jétől 1985. augusztus 30-ig tartó időtartamra kívánta ezt a munkakört a felperessel betölteni. Az állás betöltésével kapcsolatban hatáskörileg állásfoglalásra jogosult vállalati pártvezetőség azonban még ezzel sem értett egyet, jóllehet a számviteli osztályvezetői létszámhely már 1983. július 1. óta betöltetlen volt. Ezt követően az alperes a felettes szervétől, a megyei tanács kereskedelmi osztályától is támogatást és segítséget kért az ügyben a felsőbb pártszerv állásfoglalásának kialakításához. Ilyen előzmények után azonban a felperes 1984. szeptember 21-én visszavonta a pályázati kérelmét, és kikérőlevél birtokában kérte más munkáltatóhoz való áthelyezését. Ehhez az áthelyezéshez az alperes 1984. október 1-i időponttal hozzájárult.
Az alperes 1984. október 15-én 27 452 forint tanulmányi támogatás visszafizetésére szólította fel a felperest, aki e kötelezettség alól való mentesülése iránt kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét.
A felperesnek a döntőbizottsági határozat megváltoztatására irányuló keresetét a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította.
Megállapította, hogy az alperes nem követett el szerződésszegést, mert a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH számú rendelkezés 12. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai szerint biztosította a tanulmányi szabadságot a felperesnek, és intézkedett a végzettségének megfelelő munkakörbe helyezése iránt is. A tanulmányi szerződésben a felek nem állapodtak meg abban, hogy az alperes milyen határidőig köteles a felperest a tanulmányai befejezését követően az egyetemi végzettségének megfelelő munkakörbe helyezni, ezért a jogvita eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 138. számú állásfoglalásában megjelölt 3 hónap időtartam az irányadó. A munkáltató ez alatt az időszak alatt megtette a szükséges lépéseket, de a felperes a végső döntés előtt visszavonta a pályázatát, és megszüntette a munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a perben bizonyított döntő körülménynek, hogy az alperes bizonytalan helyzetet teremtett a felperes munkaköri elhelyezését illetően. A felperes egyetemi tanulmányainak befejezése előtt pályázatot írt ki a felsőfokú közgazdasági végzettséget igénylő állások betöltésére, holott tudta, hogy a felperes nincs abban a helyzetben, hogy pályázhasson. Csak a pályázati kiírás eredménytelensége folytán vált lehetségessé, hogy – az időközben diplomát szerzett – felperest is felhívhatta az egyik (a számviteli osztályvezetői) állás megpályázására, jóllehet az alperest szerződésben vállalt kötelezettség kötötte, hogy a felperes részére a végzettségének megfelelő munkakört biztosítson.
Az alperes által a felperes részére felajánlott állás már egy éve betöltetlen volt. Az alperes ismerte a felperes tanulmányai befejezésének az időpontját is. Nem lett volna tehát akadálya annak, hogy az e munkakörbe való kinevezés feltételeit már 1984. július 3-a előtt megteremtse. Sőt az sem lett volna az alperessel szemben túlzott elvárás, hogy már a tanulmányi szerződés megkötése előtt tisztázza (hiszen csupán másfél évről volt szó), hogy a felperes elhelyezését illetően milyen reális lehetőségek lesznek. Az alperes eljárása azonban már akkor is nélkülözte a kellő körültekintést, pedig a vállalat anyagi természetű kötelezettségvállalása esetén ez joggal elvárható lett volna.
Megállapítható, hogy a megfelelő beosztást illetően az alperes bizonytalan helyzetet teremtett, és eredménytelen intézkedései a felperes bizalmának megrendülését okozták, azt a látszatot keltették, hogy az alperes valójában már nem is törekszik a felperes megfelelő foglalkoztatására. Ezt csak alátámasztotta az alperesnek az az intézkedése, amely lehetővé tette, hogy a felperes 1984. szeptember 1-jétől új munkakörében dolgozzon, majd szeptember 5-én ezt visszavonta, és a felperest beszerzési csoportvezető munkakörben foglalkoztatta. Lényeges, érdemi elintézésre nem törekedett, sőt napokon belül készségesen hozzájárult a felperesnek – más munkáltatóhoz való – áthelyezéséhez.
A munkaügyi bíróságnak ezért ilyen peradatok alapján azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes nem teljesítette időben a tanulmányi szerződésben vállalt azt a kötelezettségét, hogy a felperest a végzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. Erre figyelemmel az alperes szegte meg a tanulmányi szerződést, a felperest a szerződés alapján nyújtott támogatás megtérítésére nem lehet kötelezni. (M. törv. II. 10 019/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás