BK BH 1986/438
BH 1986/438
1986.10.01.
I. A nyugdíj szempontjából figyelembe vehető szolgalati idő megállapítását legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltését megelőző egy évvel lehet kérni. Csupán a rokkantsági nyugdíjigénnyel kapcsolatban ilyen kérelmet nem lehet előterjeszteni [3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 121. §, 122. §].
II. Ha az orvosi bizottság véleménye szerint rokkantnak minősülő nyugdíjigénylőnek az igénybejelentés időpontjában nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, rokkantsági nyugdíjra a szükséges szolgálati idő megszerzését követő azzal a nappal nyílik meg az igénye, amelytől már nem állt munkaviszonyban és táppénzben sem részesült [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 192. §; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 63. §].
A felperes 1984. január 9-én rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő igényt az alperesnél. Az igénybejelentés időpontjában táppénzes állományban volt, a munkaviszonya 1984. április 24-én szűnt meg. Kérelmét az alperes azzal utasította el, hogy az orvosi bizottság megállapította ugyan a rokkantságát, nyugdíj azonban a szükséges szolgálati idő hiánya miatt nem állapítható meg a részére, mert 1984. január 5-ig számítva csak 8 év 71 nap szolgálati időt szerzett. A társadalombiztosítási bizottság az 1984. július 10-én hozott – a korábbi határozatát módosító – határozatában azzal hagyta helyben az alperes határozatát, hogy az tévesen jelölte meg a szolgálati időt, helyes számítás szerint a felperes az 1962. szeptember 1-jétől 1984. január 5-ig terjedő időben 9 év 71 nap szolgálati időt szerzett.
Ez utóbbi határozat megtámadása iránt folyamatban volt perben a megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította, további 150 nap szolgálati időt állapítva meg a javára, azzal hagyta helyben, hogy a felperes 1962. szeptember 8-a és 1984. január 5-e között 3568 nap szolgálati időt szerzett.
Ezt követően a felperes 1985. január 7-én az alperesnél újból előterjesztette az igényét rokkantsági nyugdíj megállapítása iránt, amelynek alapján az alperes az 1962. szeptember 8-tól 1984. április 24-ig szerzett 10 év 28 nap szolgálati idő figyelembevételével 1984. július 1-jétől kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapított meg a részére.
A felperes az alperes határozata elleni felszólalásában kérte a nyugdíjának 1984. április 25-től történő megállapítását, a megyei társadalombiztosítási tanács azonban az alperes határozatát helybenhagyta, és a felszólalást elutasította. Határozatának indokolásában utalt a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 192. §-ában foglaltakra, amelyek szerint a társadalombiztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igénybejelentés 1985. január 7-i időpontjára figyelemmel helyesen történt a nyugellátás 1984. július 1-jétől kezdődő megállapítása.
A felperes az utóbb említett határozat ellen is keresettel fordult a bírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy 1984. április 25-től kezdődően jogosult a rokkantsági nyugdíjra.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította mert helytállónak tartotta a megtámadott határozatot.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a felperes 1984. január 9-én előterjesztett igénybejelentése nem nyugdíj-megállapítása iránti, hanem igényjog-elismerési kérelem volt, mivel a felperes akkor még ellátott volt, március 7-ig táppénzes állományban volt, majd ezt követően töltötte le a 24 nap felmondási idejét, amelyre munkabért kapott. A felek között korábban folyamatban volt perben hozott jogerős ítéletében is a bíróság csupán azt állapította meg, hogy a felperes 1984. január 5-ig 3568 nap szolgálati időt szerzett, tehát rokkantsági nyugdíjjogosultságot nem állapított meg. A felperesnek az 1984. április 24-ét követő hat hónapon belül kellett volna igénybejelentést tennie annak érdekében, hogy rokkantsági nyugdíja 1984. április 25-től megállapítható legyen.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperes 1984. január 9-én előterjesztett igénye nem nyugdíjjogosultság megállapítása iránti hanem csupán igényjog elismerése iránti kérelem volt. Igényjog-elismerési kérelmet ugyanis a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 121. és 122. §-aiban meghatározott esetekben lehet előterjeszteni. A felhívott szabályzat 121. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosított legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltését megelőző egy éven belül kérheti az igényelbíráló szervtől annak megállapítását, hogy mennyi a figyelembe vehető szolgálati ideje. A 122. § szerint pedig a biztosított annak megállapítását is kérheti, hogy mennyi a korkedvezményre jogosító ideje. Olyan rendelkezést azonban nem tartalmaznak a társadalombiztosítási jogszabályok, hogy a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatban is előterjeszthető csupán a szolgálati idő elismerésére irányuló kérelem.
A felperes 1984. január 9-én előterjesztett igénye tehát rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló kérelem volt.
A 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 63. §-ának (1) bekezdése szerint a rokkantsági nyugdíjra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. A (2) bekezdés szerint, ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg. A (3) bekezdés a) pontja szerint pedig ha az igénylő az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban állt, rokkantsági nyugdíjra jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől munkaviszonyban már nem áll, és táppénzben sem részesül.
A II. rokkantsági csoportba tartozó felperes 1984. április 25-től már nem állt munkaviszonyban, és táppénzben sem részesült, a szükséges szolgálati időt pedig már ezt megelőzően megszerezte. Az alperesnek tehát a felek között korábban folyamatban volt per jogerős befejezése után hivatalból, újabb igénybejelentés bevárása nélkül 1984. április 25-től kezdődően meg kellett volna állapítania a felperes rokkantsági nyugdíját. Ez esetben pedig a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 192. §-ában foglaltak alkalmazhatósága szóba sem jöhetett volna. A jogerős ítélet ezzel ellentétes – a felperes keresetét elutasító – érdemi döntése törvénysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 1984. április 25-től kezdődően jogosult rokkantsági nyugdíjra. (M. törv. I. 10 314/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás