BK BH 1986/443
BK BH 1986/443
1986.11.01.
I. Az aljas indokból elkövetett emberölés megállapításának feltétele [Btk. 166. § (2) bek. c) pont ].
II. Emberölés mellett a kifosztás bűntettének megállapítása [Btk. 322. § (1) bek. b) pont, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, valamint kifosztás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 14 évi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a következő.
A vádlott megismerkedett á 68 éves sértettel. Ismeretségüket követően hamarosan szexuális kapcsolat alakult ki közöttük, amelyet a sértett – miként a vádlott személyét is – igyekezett ismerősei és lakókörnyezete előtt titokban tartani. Az elkövetkező hónapokban a vádlott szerette volna a kapcsolatukat legalizálni és rávenni a sértettet, hogy írassa rá a háza fele részét. A sértett ugyanis saját tulajdonú házzal, takarékbetétkönyvvel és ékszerekkel rendelkezett.
A sértett a vádlott többször is megismételt kérése elől kitért, és egy házaspárral létesített eltartási szerződést, valamint a javukra végrendelkezett. Minderről a vádlott nem tudott.
A vádbeli napon a vádlott nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, és este a szokásos időben a sértett lakásához ment. Itt is folytatta az italozást, majd lefeküdtek és közösültek. A vádlott ismét szóba hozta az együttélés törvényesítését és a ház átíratását. A sértett ekkor közölte, hogy erre nincs mód, mert mással kötött eltartási szerződést. A kialakuló veszekedés során a vádlott anyagi követelésekkel lépett fel, mire a sértett közölte, hogy megszakítja a kapcsolatukat. Ekkor a vádlott nyakon ütötte a sértettet, majd a heverőre eső sértett nyakát megragadta, leszorította, az orr- és szájnyílását befogta. A sértett halála fulladás következtében kb. 2 perc alatt bekövetkezett, az erőteljes szorítástól a sértett pajzsporcának a bal oldali felső része eltörött.
Amikor a vádlott észlelte, hogy a sértett meghalt, a heverőre fektette és betakarta. Ezt követően egy bárddal kifeszítette a ruhásszekrény ajtaját, és pénzt keresett. Talált egy 20 000 forint értékű bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet, valamint egy 1500 forint értékű rádiósmagnetofont és egy 1000 forint értékű karórát. Az említett tárgyakat a vádlott magához vette, és a házból elment.
A cselekmények jogi minősítésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá.
Az elsőfokú bíróság a vádlott élet elleni cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és büntetendő emberölés bűntetteként minősítette. Ez a minősítés téves.
A Legfelsőbb Bíróság nem egy eseti döntésében utalt az anyagi okokból elkövetett ölési cselekmények helyes minősítésére. Ezzel kapcsolatban – a nyereségvágyból elkövetett emberölés minősített esetét elemezve – rámutatott arra, hogy az emberölés akkor minősül nyereségvágyból elkövetettnek, ha az ölési cselekmény valamilyen közvetlen anyagi előny megszerzését célozza. Ugyanezen okból természetesen nem minősíthető a cselekmény egyben aljas indokból elkövetettként is.
Ha viszont az ölési cselekmény nem ilyen közvetlenül célozza az anyagi előny megszerzését – mint a jelen ügyben is –, de az önzés, az anyagiasság motiválta, mert a sértett visszautasította és ezáltal meghiúsította a vádlott anyagi reményeit, úgy a cselekmény aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének minősül.
Az elsőfokú bíróság által kifosztás bűntetteként értékelt vagyon elleni cselekmény jogi minősítése megegyezik az e kérdésben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa B. törv. 549/1982. szám alatt (BH 1982/492 sorszámú eseti döntés) hozott iránymutató határozatával, amelyben kimondta, hogy a terheltnek az a cselekménye., hogy az általa megölt sértett ingóságait nyomban az erőszak kifejtését követően eltulajdonítja: a Btk. 322. §-a (l) bekezdésének b) pontjába ütköző kifosztás bűntettet valósítja meg.
A kifosztásnak a Btk. 322. §-a (l) bekezdésének b) pontjában foglalt törvényi tényállása a rablás tényállásába bele nem illő, egyéb célból alkalmazott erőszak vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés felhasználásával történő és a vagyoni értékek jogtalan eltulajdonítását eredményező magatartásukat fogja át. Az említett bűncselekmény esetén az elkövető a sértettnek az általa létrehozott állapotát kihasználva, az erőszak vagy fenyegetés hatása alatt álló sértettel szemben hajtja végre az elkövetési magatartást képező dologelvételt. Ehhez képest a bűncselekmény elkövetési magatartását az valósítja meg, aki megelőzően a sértettel szemben erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott, majd ezt követően alakul ki a dolog elvételére irányuló szándéka, s az eltulajdonítást nyomban ezután végrehajtja.
Nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal, amely szerint a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző bűntett kizárólag abban az esetben állapítható még, ha az erőszak hatása alatt álló sértett az eltulajdonítás időpontjában még életben van, abban az esetben pedig, ha a sértett az erőszak hatása alatt az életét vesztette, legfeljebb a lopás megállapításának lehet helye.
A törvényi tényállás szerint kifosztás esetén kétségtelenül az „erőszak..... hatása alatt álló személytől” történik az eltulajdonítás, téves azonban a törvény olyan értelmezése, amely a súlyosabb jogi minősítés megállapítását eredményező bűncselekményt nem látja megvalósultnak olyan esetben, ha az erőszak – hatásánál fogva – a sértett életének kioltását eredményezte. Ez a közfelfogástól is idegen álláspont a kifosztás törvényi tényállásának téves értelmezésén alapul.
A kifosztásnak a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott változata a megvalósulás két szakaszát írja körül: egyrészt e bűncselekménytől eltérő, egyéb bűncselekmény elkövetése során történő erőszak vagy fenyegetés alkalmazását, másrészt pedig az ugyanezen személytől történő dologelvételt. Nyilvánvaló, hogy a megvalósulás első szakaszában a személy ellen intézett erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés csak élő személy ellen irányulhat, éppen ezért az elkövetési tevékenységet megvalósító második szakaszban – a dologelvétel időszakában – a sértett állapota már külön vizsgálódást nem igényel, mivel a törvény a sértettet olyan állapotban levőnek tekinti, aki az ellene irányuló kényszer folytán a vagyoni érdekei ellen irányuló támadás elhárítására nem képes.
Ebből következik, hogy a kifosztás megvalósulása szempontjából közömbös, hogy a sértett a dologelvétel időpontjában életben volt-e vagy a halála az erőszak folytán bekövetkezett, s úgyszintén közömbös az is, hogy az elkövető tudata az elkövetési tevékenység idején átfogta-e ezt a körülményt.
A törvény nyelvtani értelmezése és a törvényi tényállás lényegének félreismerésén alapuló, ettől eltérő álláspont elfogadása ahhoz a visszás következményhez vezetne, hogy annak az elkövetőnek a vagyon elleni cselekménye, aki a sértettet megöli, majd nyomban ezután megfosztja az értékeitől, bizonyos esetekben vagyon elleni bűncselekményt meg sem valósítana, illetőleg ennek a cselekménynek lopásként értékelése lényegesen enyhébb megítélés alá esne; míg ha a cselekmény tárgyi súlyának csökkentebb voltát kifejező erőszak enyhébb foka hatásában nem eredményezi a sértett életének kioltását, akkor az azonos elkövetési tevékenység a vagyon elleni cselekmény súlyosabb jogi értékelését eredményezné. (Legf. Bír. Bf. II. 1577/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás