BK BH 1986/449
BK BH 1986/449
1986.11.01.
A hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisításnál a folytatólagosság, illetőleg a bűnhalmazat kérdése [Btk. 275. § a) pont, 12. § (1) és (2) bek.; BK 101. sz.].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat 7 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette, 7 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt ítélte el.
Az I. r. vádlott 1970 februárja óta dolgozott a kórház rendelőintézetében, mint szemész szakorvos. Az I. r. vádlottnak munkaköri kötelessége volt a szakrendelésen megjelenő betegeknek indokolt esetben keresőképtelen állományba vétele, és az ezzel kapcsolatos táppénz felvételre jogosító közokiratok kitöltése. A táppénzes állományba vétel során az I. r. vádlott mint hivatalos személy járt el. A táppénzes állományba vett betegeknek – amennyiben egy hetet meghaladó ideig voltak táppénzes állományban – felülvizsgálatra kellett jelentkezniük. A felülvizsgálatot a szakfőorvos végezte, akinek a helyettese az I. r. vádlott volt. Ily módon a szakfőorvos távollétében a felülvizsgálatot az I. r. vádlott folytatta, de nemcsak kollégái, hanem saját betegei vonatkozásában is.
Az I. r. vádlott 1980-tól 1985. év elejéig az őt rendszeresen felkereső 7 vádlott-társától több esetben anyagi ellenszolgáltatást fogadott el azért, hogy őket hivatali kötelességét megszegve, táppénzes állományba vegye, annak ellenére, hogy semmiféle betegségük nem volt. A táppénz felvételéhez szükséges közokiratokat hamis tartalommal kiállította, ily módon lehetővé tette, hogy vádlott-társai munkáltatóiktól – azokat tévedésbe ejtve – jogosulatlanul táppénzt vegyenek fel.
Az I. r. vádlott a tényállásban leírt azzal a magatartásával, hogy hivatalos személyként eljárva 7 személyt – tevékenységéért előnyt elfogadva – úgy vette táppénzes állományba, hogy betegek nem voltak, hivatali kötelességét megszegte, és megvalósította a Btk. 250. §-a (1) bekezdésének II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő 7 rb. hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettét, amelyeket a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében folytatólagosan valósított meg.
Azzal a magatartásával pedig, hogy a fenti 7 személy részére a közokiratnak minősülő táppénzes papírokat hivatali hatáskörével visszaélve hamisan állította ki, megvalósította a Btk. 275. §-ának a) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét, melyet a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése alapján szintén folytatólagosan követett el.
A közokirat-hamisítás vonatkozásában mind az I. r. vádlott, mind vádlott-társai esetében a bíróság álláspontja szerint a rendbeliség nem az okiratok számához igazodik. Ugyanis egy-egy aktív vesztegető esetében mind az I. r. vádlott, mind az aktív vesztegető közokirat-hamisítási cselekménye egységes cél érdekében történt, nevezetesen, hogy az aktív vesztegetőnek ne kelljen munkát végeznie. Mivel a közokirat-hamisítási cselekmény sértettje az adott esetben nem a munkáltató, ahonnan a hamis közokirat felhasználásával az aktív vesztegetők a táppénzt felvették, hanem ennél magasabb érdek, az okirat valódiságába vetett bizalom szenvedett sérelmet, a rendbeliség a vagyon elleni bűncselekmények sértettjének számához sem igazodhat. Ugyanakkor az egyes aktív vesztegetők és az I. r. vádlott közötti kapcsolatból, abból, hogy minden aktív vesztegetőt több alkalommal vett pénzért táppénzes állományba az I. r. vádlott, az egységes akaratelhatározás e vonatkozásban is megállapítható. Az egyes cselekmények közötti időközök is általában rövidek.
A fentebb kifejtettekből következően a bíróság álláspontja szerint tehát a közokirat-hamisítás cselekménynél is megállapítható a folytatólagosság, az egyes személyek részére hamisan kiállított és általuk felhasznált közokiratokat illetően, így tehát a cselekmény a közokiratot felhasználó személyek részéről 1 rb. folytatólagosnak, míg az okiratot hamisan kiállító I. r. vádlott részéről annyi rendbeli folytatólagos cselekménynek minősül, ahány személy részére hamis okiratokat állított ki.
A bíróság szerint ezt az álláspontot támasztja alá a BK 101. számú állásfoglalás is, amely ugyan a magánokirat-hamisításra vonatkozik. Az említett állásfoglalás szerint magánokirat-hamisítás esetén folytatólagos cselekmény állapítható meg, ha a hamis magánokirat ugyanazon jogviszonyra vonatkozik. Noha ez az állásfoglalás a magánokirat-hamisítási cselekményre nézve ad iránymutatást, megfelelően irányadó a közokirat-hamisításra is, figyelemmel arra, hogy a magánokirat és a közokirat egyaránt a közbizalmat védi, és a két okiratfajta közötti különbséget a Btk. úgy juttatja kifejezésre, hogy a közokirat meghamisítását súlyosabb cselekménynek (bűntettnek) minősíti, és súlyosabb büntetéssel fenyegeti. Ugyanakkor semmi sem zárja ki a folytatólagosság alkalmazását a közokirat-hamisításnál.
Ezért a bíróság a II–VIII. r. vádlottak közokirat-hamisítási cselekményeit 11 rb. folytatólagosnak, míg az I. r. vádlott cselekményét annyi rendbeli folytatólagosnak minősítette, ahány személy részére hamis tartalmú közokiratokat állított ki.
A megyei bíróság az I. r. vádlott 7 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként elbírált cselekményét 39 rendbelinek minősítette.
A közokirat-hamisítási cselekmények folytatólagosan elkövetettként minősítését támadó ügyészi fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A városi bíróság e cselekmények vonatkozásában a folytatólagosság megállapításánál utalt a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 101. számú állásfoglalására. Érvelése szerint a hivatkozott állásfoglalás a magánokirat-hamisításra vonatkozik ugyan, de mind a magánokirat, mind a közokirat azonos jogtárgyat véd, közöttük az eltérés alapvetőnek nem tekinthető, ezért az állásfoglalásnak a magánokiratra vonatkozó megállapításai – így a folytatólagosság kérdésében adott iránymutatás – vonatkoztathatók a közokiratokra is.
A megyei bíróság álláspontja szerint azonban a közokirat és a magánokirat között a törvényi tényállások különbözősége miatt sem vonható párhuzam a folytatólagosság tekintetében, így helytelennek bizonyult e vonatkozásban a BK 101. számú állásfoglalásra történő hivatkozás is.
A magánokirat-hamisítás specifikus tényállási elemet tartalmaz a közokirat-hamisításhoz képest, ugyanis a magánokirat-hamisítás megvalósulásához a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználása is szükséges, míg a közokirat-hamisításnál a felhasználás vagylagos tényállási elem csupán, azaz az utóbbi bűncselekmény megvalósulásához elegendő a hamis közokirat készítése vagy annak felhasználása.
A felhasználás mint tényállási elem tehát a két bűncselekmény törvényi tényállásában nem azonos, és a magánokirat-hamisításnál a folytatólagosság megállapíthatóságát éppen ez a különbözőség alapozza meg. Erre utal a BJD-ben 9130. szám alatt megjelent jogeset, amely a magánokirat-hamisításnál éppen azért látta a folytatólagosságot megállapíthatónak, mert több hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használtak fel, és a folytatólagosság egyéb feltételei is fennálltak.
A fentiekből következően tehát, mivel a közokirat-hamisításnak a felhasználás nem, vagy csupán vagylagosan tényállási eleme, a magánokirat-hamisítással párhuzam a folytatólagosság szempontjából nem vonható, így nem alkalmazható rá a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 101. számú állásfoglalásában írt iránymutatás sem.
Az elsőfokú bíróságnak a közokirat-hamisítási cselekményeknél a folytatólagosság megállapítása – a rendbeliség helyett – ellentétes az ebben a kérdésben kialakult állandó bírói gyakorlattal.
A bírói gyakorlat ugyanis bűnhalmazatot állapít meg akkor, ha az elkövető több közokirat tekintetében követi el a cselekményt, és azok egymástól függetlenül is alkalmasak jogsérelem előidézésére. Ilyenkor annyi rendbeli bűncselekményt állapítanak meg, ahány közokiratról van szó. A rendbeliség vonatkozásában tehát minden közokirat önálló hordozója – hamisítás esetén – a hivatkozott bűncselekménynek. Ez a bírói gyakorlat a Btk. hatálybalépése után sem változott. Erre utal a BJD-ben 9123. szám alatt megjelent jogeset is, amely szerint a hivatalos személy által két személy személyi igazolványának meghamisítása 2 rendbeli hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősül.
A fentiekből következően a Btk. hatálybalépése előtt és azután sem alakult ki olyan bírói gyakorlat, amely miatt a jelen ügyben a közokirat-hamisítási cselekményeknél a folytatólagosság megállapítása szóba jöhetne. Ezen okok miatt a megyei bíróság ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. vádlott 7 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként elbírált cselekményét 39 rendbelinek minősítette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 970/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás