BK BH 1986/453
BK BH 1986/453
1986.11.01.
A kötelező ügyészi, illetőleg védői részvétel kérdése az elzárás büntetését töltő vádlottal szemben megtartott tárgyaláson [Be. 19. § (2) bek. a) pont, 47. § b) pont; 9/1980. (XII. 18.) IM sz. r. 39. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a többszörös és különös visszaeső vádlottat 2 rb. lopás vétsége miatt szabadságvesztésre és mellékbüntetésekre ítélte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülésén a Be. 250. §-a II. pontja d) alpontjában írt okból helyezze hatályon kívül. Ugyanis a vádlott 1985. szeptember 8. napjától november 7. napjáig szabálysértés miatt kiszabott 60 napi elzárását töltötte, s ezen idő alatt tartott az elsőfokú bíróság 1985. október 23. napján tárgyalást, amelyen sem az ügyész, sem a védő nem volt jelen.
A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a főügyészség által hivatkozott eljárási szabálysértés mint abszolút hatályon kívül helyezési ok megvalósult-e. A kérdést nemlegesen döntötte el.
A Be. 19. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében vétségi eljárásban az ügyész köteles a tárgyaláson részt venni, ha a terheltet fogva tartják.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a vádlott 1985. szeptember 8. napjától 60 napos elzárását töltötte. A nyomozás elrendelésére 1985. március 25. napján került sor, ez alkalommal, valamint az 1985. március 26. napján történt gyanúsítottkénti kihallgatásakor is a vádlott szabadlábon volt.
Az 1985. június 5. napjára kitűzött tárgyaláson a vádlott nem jelent meg, s ugyancsak nem jelent meg az 1985. augusztus 23. napjára kitűzött tárgyaláson sem. Az elsőfokú bíróság az utóbbit azért nem tudta megtartani, mert ekkor már a vádlott szabálysértési elzárását töltötte. Végül is a vádlott az 1985. október 23. napjára kitűzött tárgyaláson – miután az arra szóló idézését a büntetés-végrehajtási intézetben átvette – előállítás nélkül, önként megjelent. Ezen a tárgyaláson az ügyész és a védő valóban nem voltak jelen. Ez alkalommal az 1985. október 23. napján megtartott tárgyaláson a vádlott nem volt fogva, szabadlábon levőnek tekintendő az alábbiakra figyelemmel.
Az elzárás végrehajtásának szabályairól szóló 9/1980. (XII. 18.) IM sz. rendelet 39. §-ának (1) bekezdése értelmében az elkövetőt – amennyiben megidézik büntetőügyben a tárgyalásra – nem kell előállítani, a szükséges időre az intézet parancsnoka azonban köteles az elzárást félbeszakítani.
A 106/1982. (IK. 3.) IM sz. utasítás 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az elzárás félbeszakítása esetén az elkövetőt szabadon kell bocsátani, az utasítás 25. §-a alapján pedig úgy kell eljárni, mintha az elkövető végleg szabadulna. Ennek következménye, hogy az utasítás 23. §-ának (5) és (6) bekezdése értelmében az intézet parancsnoka a félbeszakításról értesíti a szabálysértési hatóságot, s a félbeszakított elzárás csak a szabálysértési hatóság újabb intézkedését követően folytatható.
A fenti törvényhelyeket értelmezve megállapítható tehát, hogy amennyiben a büntetőügyben a vádlott a tárgyalásra idézést kapott, kötelesek a jelenlétét biztosítani olyképpen, hogy az elzárást félbeszakítják. S miután az elzárás folytatására csak újabb hatósági intézkedést követően kerül sor, az elzárás még hátralevő tartamába az újabb befogadásig eltelt idő, nem számít be. Az elkövető tehát szabadlábon levőnek tekintendő.
A Be. 19. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás szerint fogva tartásnak tekintendő, ha az elkövető az elzárást tölti.
A korábbi rendelkezések szerint a szabálysértési elzárást töltő személy elzárását nem szakították meg, tehát az ilyen személy nem védekezhetett szabadlábon.
A vádlott azonban, amikor az 1985. október 23. napján tartott tárgyaláson megjelent, nemcsak a fenti törvényhelyeket értelmezve volt szabadlábon, de a kifejezés köznapi értelmében sem tekinthető elzárását töltő személynek.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát nem állapítható meg feltétlen hatályon kívül helyezési ok.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az adott ügyben a védelemhez való jog garanciális elve egyébként sem szenvedett csorbát. A vádlott a nyomozati szakban szabadlábon volt, de szabadlábon védekezhetett a bírósági tárgyaláson is, kérhette volna a tárgyalás elhalasztását esetleges védekezése felkészülésére, vagy védőt hatalmazhatott volna meg. Amikor tehát az elsőfokú bíróság az ügyész és a védő jelenléte nélkül tartott tárgyalást, nem követett el szabálysértést, ezért a másodfokú bíróság a kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság határozatát érdemben felülbírálta. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 11/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás