PK BH 1986/462
PK BH 1986/462
1986.11.01.
Nem minősül ági vagyonnak az örökhagyó szüleitől származó, építkezéshez nyújtott anyagi hozzájárulás, ez csupán az örökhagyó különvagyona. Ilyen esetben az örökhagyó túlélő házastársával vagy az ő örököseivel szemben az örökhagyó szülője, illetve leszármazói nem kérhetik az egész ingatlan értékéből az örökhagyó különvagyona értékének arányában ági öröklésre hivatkozással a tulajdonjog megállapítását [Ptk. 611. § (1) bek., 612. § (1) bek.; PK 81. sz.].
A felperes testvére, T. I. és – az alperesek testvére – K. I. házastársak voltak. A K. I. nevén nyilvántartott telek ingatlanra a házastársak 1959–1960-ban lakóházat építettek, az akkori építési költség kb. 120 000 forint volt.
T. I. szülei az építkezéshez – több alkalommal – kisebb-nagyobb részletekben összesen mintegy 36 000 forint értékkel hozzájárultak.
K. I.-né T. I. – leszármazó és végintézkedés hátrahagyása nélkül – 1975-ben elhalálozott.
Mivel a perbeli a p.-i „lakóház, udvar, kert V. utca 4.” megjelölésű ingatlan K. I. házastárs tulajdonaként volt nyilvántartva, nem került sor a hagyatéki eljárás lefolytatására. K. I. 1984. február 5-én meghalt az illetékes állami közjegyző – végintézkedés, leszármazó és túlélő házastárs hiányában – az ingatlan hagyatékot egymás között egyenlő arányban a törvényes öröklés rendje szerint adta át az alpereseknek.
A felperes keresetében nem vitatta azt, hogy a lakótelek K. I. különvagyona volt;
a szülői hozzájárulást 80 000 forintban állította, és az ingatlan 1/2 illetőségének tulajdonjogára tartott igényt arra hivatkozással, hogy a szülők által nyújtott anyagi segítség alapján az ingatlan ilyen mértékben esik a testvére, T. I. hagyatékából ági öröklés alá.
A városi bíróság a kereseti kérelemnek részben helyt adott, és a tényállásban rögzített érték alapulvételével megállapította, hogy a perbeli ingatlan 364/1350 részben a felperes testvérének a tulajdona volt.
Az alperesek fellebbezésükben a kereseti kérelem teljes egészében történő elutasítását kérték.
A fellebbezés helytálló.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy T. I.-nek az építkezésre fordított, a szüleitől származó különvagyona megalapozza-e a testvére – a felperes – ági öröklési igényét a Ptk. 611. §-ának (1) bekezdése és 612. §-ának (1) bekezdése szerint.
A megyei bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a jogszabály és a Legfelsőbb Bíróságnak a PK 101. számú állásfoglalásában adott iránymutatása téves alkalmazásával döntött. Az ági öröklés – bizonyos kivételekkel – csak a hagyatékban meglevő tárgyakra vonatkozik.
A bírósági gyakorlat szerint ági vagyon az is, amely ugyan nem a felmenőről szállott az örökhagyóra, de a felmenőtől kapott vételáron vásárolta azt meg az örökhagyó (PK 81. számú, korábban 101. számú állásfoglalás a) pontja).
A perben feltárt adatok alapján egyértelmű, hogy az építési telek néhai K. I. tulajdona, tehát a különvagyona volt; míg a telken a lakóház és a műhely felépítésére a K. házaspár együttélése alatt került sor.
Nem vitás tény, hogy a szülők által nyújtott anyagi hozzájárulás a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján T. I. különvagyonának minősül; a különvagyont a lakóház építésére fordította, így – a közös vagyon mellett – a szülői támogatás arányában különvagyont is szerzett az ingatlanból.
A kifejtettekből az következik, hogy nem egy önálló ingatlan vételárát bocsátották a szülők a gyermekük rendelkezésére, hanem az épület felépítésének költségeihez járultak hozzá, mintegy 1/4 részben.
A PK 81. számú (korábban 101. számú) állásfoglalás b) pontjának értelemszerűen történő alkalmazásából is az a következtetés vonható le, hogy az ági jelleg megállapításához lakóház építése esetén nem elegendő, ha a hozzájárulás a szülőktől származik, az is szükséges, hogy az ági jellegű ingatlanon használják fel, ellenkező esetben az ági jelleg nem áll fenn.
Az ági és a szerzeményi vagyon vegyülését az esetben lehet megállapítani, ha ági jellegű ingatlanra nem ági jellegű anyagból építkezik az örökhagyó, tehát a föld az ági eredetét megtartja.
A részletezett indokok miatt a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes testvére által az építkezésbe beruházott érték csak a nevezett különvagyonának tekinthető, de ági jellegűvé nem vált, tehát az érték arányában nem esik ági öröklés alá.
Miután T. I. még 1975-ben meghalt – leszármazó hiányában – a házastársa a Ptk. 607. §-ának (4) bekezdése értelmében az egész ingatlan tulajdonjogát megszerezte öröklés útján, K. I. után pedig az ingatlan tulajdonjoga az alpereseket illeti meg.
A megyei bíróság ezért a megtámadott ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatva a keresetet elutasította. (Nógrád Megyei Bíróság Pf. 20 697/1985/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás