PK BH 1986/463
PK BH 1986/463
1986.11.01.
A hagyatéki osztály előtt az örökrész kiadása iránti igény egyben a közös tulajdon megszüntetésére irányul. Ilyenkor az örököstárs felelősségénél a hagyatéki tartozásokkal kapcsolatos szabály nem alkalmazható [Ptk. 673. §, 679. § (1) bek., 682. §].
A felek testvérek és anyjuknak, az örökhagyónak törvényes örökösei.
Az örökhagyó hagyatékához tartozott – egyebek mellett – több takarékbetétkönyv és jelentősebb összegű készpénz. A betétkönyveket és a készpénzt az örökhagyó halála után az alperes vette magához.
A felperes módosított keresetében az összesen 516 000 forint betétállományból és készpénzből, valamint 27 700 forint értékű egyéb ingóságból az alperest az örökrészének kiadására kérte kötelezni.
Az alperes a takarékbetétkönyvek hagyatékhoz tartozását elismerte, állította azonban, hogy a készpénz 60 000 forinttal kevesebb volt.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során elrendelte a betétkönyvek őrzési letétbe vételét. A végzésnek az alperes eleget tett.
Az ezt követően lefolytatott bizonyítási eljárás után hozott ítéletével a bíróság az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 15 nap alatt 250 850 forintot fizessen meg. Egyben rendelkezett a hagyatéki ingóságok megosztása felől is. Indokolása szerint az összesen 543 700 forint értékű hagyatéki vagyonból a feleket a Ptk. 607. §-ának (2) bekezdése értelmében 271 850 forint érték illeti meg. Minthogy a 27 700 forint értékű ingóságból 21 000 forint értékű ingót a felperes tulajdonába adott, őt törvényes örökrésze fejében további 250 850 forint illeti meg.
Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
Az alperes a bíróság döntésének önként nem tett eleget, ezért a felperes a 250 850 forint és a perköltség végrehajtási eljárás elrendelésével való behajtását kérte. Ennek során a végrehajtó a letétként kezelt takarékbetétkönyveket lefoglalta. A végrehajtó intézkedése ellen emelt ügyészi óvásra a bíróság a takarékbetétkönyveket a foglalás alól az 1952. évi 9. számú törvényerejű rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján feloldotta. Ezt a végzést a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor kiegészítő ítéletet hozott megállapítva, hogy az alperes a 250 850 forintért a hagyatékba tartozó és a kiegészítő ítélet rendelkező részében felsorolt vagyontárgyakkal és azok hasznaival – egyebek mellett a fenti takarékbetétkönyvekkel – felel. Ha a vagyontárgyak vagy hasznaik már nincsenek az alperes birtokában, az alperes ezek értéke erejéig egyéb saját vagyonával is felel. A kiegészítő ítélet indokolásaként a bíróság a Ptk. 679. §-nak (1) bekezdésére hivatkozott.
Utóbb a bíróság a takarékbetétkönyvek őrzési letétjét megszüntette, felhívta a letétbe helyező alperest azok átvételére, s egyben megkereste a letétkezelőt, hogy a takarékbetétkönyveket a letevőnek, vagy meghatalmazottjának adja ki.
A jogerős ítéletnek a takarékbetétkönyvekre vonatkozó rendelkezései ellen emelt óvás alapos.
A Ptk. 673. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A (2) bekezdés értelmében pedig az örökös az öröklés megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát (örökség) – elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül – megszerzi.
A Ptk. 682. §-a értelmében több örököst a hagyatéki osztály előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon. Az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell – a jogszabályban meghatározott eltéréssel – alkalmazni.
A hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy a felperes mint az örökhagyó egyik örököse az örökhagyó halálának időpontjában 1/2 arányban tulajdonjogot szerzett a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakon, így a takarékbetétkönyveken is. Jogszerűen lépett fel tehát az alperessel mint örököstársával szemben az örökrész kiadása iránt. Ez az igény a közös tulajdonra tekintettel egyben a közös tulajdon megszüntetését, tehát a hagyatéki osztály megejtését is jelenti. Amennyiben a hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel nem rendezte, és abban az örökösök osztályos egyezséget sem kötnek, a jogvita teljes rendezése, vagyis a tulajdonközösség megszüntetése a bíróság feladata. Ennek során rendelkezni kell a hagyatéki vagyontárgyak – az adott esetben a takarékbetéti állomány – megosztásáról is. Az ítélet rendelkező részében ezért meg kell állapítani, hogy az egyes takarékbetétkönyvekben elhelyezett betéti összegek milyen arányban illetik meg az örökösöket, illetőleg milyen arányban jogosultak annak felvételére. Egyben a kifizetések teljesítése érdekében meg kell keresni az illetékes takarékbetétet kezelő szervet is.
Tévedett tehát a bíróság, amikor a felperest mint örököst megillető örökrészt hagyatéki tartozásnak tekintette, és az alperes felelősségét a Ptk. 679. §-a alapján állapította meg. A felelősségnek ez a módja a Ptk. 677. §-a szerinti tartozások esetére – tehát az örökhagyó hagyatékával szemben támasztott követelésekre –, nem pedig magára az örökség (örökrész) kiadására vonatkozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a kiegészített jogerős ítélet óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a városi bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. tör. II. 20 258/1986.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás