GK BH 1986/466
GK BH 1986/466
1986.11.01.
Anyagok átvételére jogosító, fel nem használt utalványok visszaváltására szerződésben megszabott határidő nem minősül jogvesztés kikötésének, hanem az a megfizetett ellenérték visszakövetelési jogának elévülési határideje [Ptk. 250. § (1) bek., 325. § (2) bek.].
A felperes 1981. évben 285 m3 kvarcos homokra vonatkozó utalványt vásárolt az alperestől. Az utalvány a hátoldalán feltüntetett szerződési feltétel szerint csak a váltás évében érvényes, a fel nem használt utalványok ellenértékét azonban az alperes a vásárlást követő év január 31. napjáig 8% kötbér és m3-enként 1 Ft kezelési költség levonása mellett visszatéríti. A felperes kérésére az alperes az utalványok beváltásának határidejét 1983. december 31. napjáig meghosszabbította. A felperes azonban eddig az időpontig mindössze 45 m3 homokról szóló utalványt váltott be, majd az 1984. január 20-án kelt levelében a be nem váltott homokjegyek visszaváltását kérte. Az alperes az utalványok visszaváltását megtagadta, ezért a felperes a megyei bírósághoz benyújtott keresetében 13 200 Ft ellenértéknek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A megyei bíróság ítéletében a keresetnek részben helyt adott, és az alperest 12 941 Ft-nak és kamatának a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felperes csupán 45 m3 homokra szóló utalványt váltott be, az ezt meghaladó 240 m3 homok tekintetében a felperes elállása folytán a szerződés meghiúsult. Ezért az elsőfokú bíróság a kötbér és kezelési költség figyelembevétele mellett az alperest kötelezte az át nem vett homok ellenértékének a visszafizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a perbeli esetben nincs szó a felek között létrejött szerződésnek közös megegyezéssel történő megszüntetéséről, illetőleg felbontásáról. Perdöntő jelentősége kizárólag az utalványok hátoldalán megfogalmazott feltételnek van, hiszen az abban foglaltakat a felperes elfogadta. A Ptk. 250. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a felek a szerződésszegés esetére megállapodhattak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. A kikötött jogvesztés folytán a felperes az utalványok visszaváltását nem követelheti.
A törvényességi óvás, amely szerint a másodfokú határozat indoklása jogszabályt sért, alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felperes vételárkövetelését elutasító ítélete megalapozott, a döntését azonban jogszabálysértéssel alapította a Ptk. 250. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. A Ptk. 250. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott jogvesztés kikötése ugyanis a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé tartozik, s mint ilyen nem eredményezheti a teljes szerződés megszűnését, hanem csak a jogviszonyhoz tartozó valamely részjogosítvány elvesztését eredményezheti. A felek azonban – az egyes utalványok hátlapján meghatározott és az utalványok megvásárlásával közöttük létrejött szerződésükben – nem abban állapodtak meg, hogy bizonyos feltételek nem teljesítése esetén a megrendelő felperes a kifizetett vételárat nem követelheti vissza, hanem az általános szabályoktól eltérően az igényérvényesítés határidejét (elévülési idő) rövidítették le.
Homok, kavics és más nagytömegű anyag forgalmazása esetében elsősorban a megrendelők érdekét szolgálja az az általánosan kialakult gyakorlat, hogy a vételár kifizetése alkalmával a terméket a megrendelő nem köteles elszállítani, mert célszerűbb számára a szükségletéhez igazodó átvétel, hiszen ilyen körülmények mellett nem kell a vásárolt termék tárolásáról, raktározásáról gondoskodnia, hanem azt helyette a szállító megoldja. Ezzel szemben indokolt a szállítóknak az a törekvése, hogy saját helytállási kötelezettségeiket időben behatárolják. Ezért állapodtak meg a felek abban, hogy a szállító az utalvány vásárlásának évében bármikor kiszolgáltatja a megrendelőnek a terméket, de ha a megrendelő az igényét tévesen mérte fel, vagy más okból nem kívánja azt átvenni, úgy a vételárat a szállító a következő év január 31-ig visszafizeti. Ez a megállapodás jogszabályba nem ütközik, hiszen a Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek az általános szabályoktól eltérő, rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak. A feleknek ilyen értelmű megállapodása gazdaságilag is indokolt, hiszen a gazdálkodó szerveket év végén mérlegkészítési kötelezettség terheli, mérlegükben kötelesek a gazdálkodásuk eredményét meghatározni, amelynek számbavételekor a függő és rendezetlen tételeket figyelmen kívül kell hagyniuk.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság ítélete indoklásának jogszabálysértő voltát megállapította. (Eln. Tan. G. törv. 30 117/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás