GK BH 1986/467
GK BH 1986/467
1986.11.01.
A helyi tanács végrehajtó bizottsága a lakásszövetkezet tartós használatba adott földrészlet nagyságát utóbb nem csökkentheti [Ptk. 150. § (1) bek.; 1977. évi 12. sz. tvr. 13. § (1) és (2) bek., 14. § (2) bek.; 16/1983. (X. 11.) ÉVM–PM–IM sz. r. 1. § (1) bek., 2. § (1) bek., 19. § (1) bek.].
A 874 m2 nagyságú ingatlan a magyar állam tulajdonát képezi, kezelője a nagyközségi tanács. Erre az ingatlanra az alperes nagyközségi tanács mint beruházó egy több szintes lakóépületet építtetett. A lakóépületben levő lakásokat az alperes az OTP útján állampolgároknak értékesítette. Az értékesítési költség összegének kialakításánál 375 000 Ft a földszintre jutó építési költségből levonásba került. Az állampolgárokkal megkötött adásvételi szerződések az épület elhelyezésére szolgáló telekre vonatkozó használatbavételi díj arányos részét is számításba vették. Az alperes magánkereskedőknek utalta ki az épület alatti fogadószint rendeltetésű ingatlanrészt (50 m2 és 80 m2) zöldség-gyümölcs kereskedés valamint egy tejívó üzemeltetésére. A magánkereskedők beépítették a fogadószintet, továbbá azt árusítás céljára alkalmassá tették. Az épületben levő lakásokba történő beköltözés után a lakók lakásfenntartó szövetkezetet alapítottak. A szövetkezet az említett területek kiutalására vonatkozó határozatokat megfellebbezte, azokat azonban elutasították. Ilyen előzmények után a felperes szövetkezet keresetet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a lakóépület földszinti része nem képez jogilag elkülönülő részt az ingatlan más részétől, ezért a telek tartós használója jogosult a teljes ingatlant használni. Kérelme arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy az említett hrsz.-on levő házasingatlan fogadószintje is a szövetkezet tartós telekhasználatában van.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresettel érvényesített ingatlan fogadószintjének 1/2 része állami tulajdonban maradt, és azt ő kezeli. Ennek igazolására az eljárás irataihoz csatolta azt az 1985. évben kelt vb. határozatot, amely szerint a 874 m2 nagyságú telek 9802/10 000-ed része állami tulajdont képez, egyben kezelésére a költségvetési üzemet jelölték ki.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a föld közös használatba adható, és az alperes jogkörébe tartozik annak a meghatározása, hogy a Ptk. 150. §-ának (1) bekezdését figyelembe véve mely részét adja tartós használatba. Az eljárás iratai között levő vb. határozat szerint a perbeli telekingatlan egy része állami tulajdonban maradt, és kezelőjeként más gazdálkodó szerv lett kijelölve, így a telekingatlan ezen részére tartós használati jogot nem formálhat a felperes. A lakásszövetkezetet ebből azért nem éri hátrány, mert az egy-egy lakás árának kialakításánál a földszintre jutó építési költséget figyelmen kívül hagyták.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával a keresetének megfelelő ítélethozatalt kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli lakóépület és a lakások eladásakor az épület földszintjén az ún. fogadószint kivonása nem történt meg. A perbeli ingatlanra vonatkozóan a jogokat a szerződés tartalmazza, és az alperes nem jogosult arra, hogy ezen szerződést utóbb hatósági aktussal egyoldalúan megváltoztassa. Ha az alperes akarata az volt, hogy a fogadószintre vonatkozóan ne terjedjen ki a lakásszövetkezet használati joga, akkor ezt a szerződésben ki kellett volna fejeznie. Ez azonban nem történt meg, csak a peres eljárás során hozott az alperes határozatot a használat szűkítésére, amelyre nyilvánvalóan nem lehet ítéletet alapítani. Polgári jogviszonyról lévén szó, az alperes hatósági jogkört nem gyakorolhat.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az államigazgatási hatóság a tartós használatba adásról azért nem tudott korábban rendelkezni, mert az épületre vonatkozó terveket a kivitelezőtől csak 1984. január havában kapta kézhez.
A felperes a fellebbezési eljárás során az iratokhoz csatolta a lakásfenntartó szövetkezet alakuló közgyűlésén 1982. június 3-én felvett jegyzőkönyvet, és fellebbezését azzal egészítette ki, hogy az alakuló közgyűlésen az alperes képviselője is jelen volt, a közgyűlés jegyzőkönyvét, valamint a lakásszövetkezet alapszabályát az államigazgatási hatóság jóváhagyta.
A fellebbezés alapos.
A tartós földhasználatról szóló 1976. évi 33. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott az állami építési telkek tartós használatba adásáról szóló 16/1983. (X. 11.) ÉVM–PM–IM számú együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-nak (1) bekezdése szerint az állami tulajdonban álló beépítetlen lakó- és üdülőtelkek az építtetni kívánók (lakás-, üdülőépítő szövetkezetek, építőközösségek tagjai, illetőleg magánszemélyek) részére – beépítési kötelezettséggel – adhatók tartós használatba. Az R. 2. §-ának (1) bekezdése alapján a használatba adható építési telkeket a helyi tanács végrehajtó bizottsága jelöli ki. Az alperes beruházásában épült a 24 ha 1363 m2 nagyságú területén a lakótelep, amelynek egyes lakásaira az alperes képviseletében az OTP a vevőkkel adásvételi és telekhasználatbaadási szerződést kötött. Az alperesnek ez az eljárása az R. 19. §-ának (1) bekezdése alapján történt, eszerint ugyanis a tanácsi értékesítésű lakásokkal és a gazdálkodó szervezet által értékesítés céljára épített lakásokkal beépített telkek a lakások értékesítésére vonatkozó szerződéssel adhatók használatba. A lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. sz. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 13. §-a határozza meg a lakásszövetkezetek tulajdonviszonyait. A Tvr. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakóházhoz tartozó földrészlet a lakásszövetkezet tulajdonában vagy tartós használatban áll, a (2) bekezdés szerint pedig a lakóház épületszerkezetei, közös használatra szolgáló helyiségei, területei és központi berendezései, a házfelügyelői lakás, továbbá a lakásszövetkezet célját szolgáló más létesítmények, építmények és vagyontárgyak is a lakásszövetkezet tulajdonában állnak. A Tvr. hivatkozott rendelkezéseivel összhangban a magánszemélyekkel kötött egyes adásvételi és telekhasználatba adási szerződések tartalmazzák, hogy a tanácsi értékesítésű lakást magában foglaló lakásszövetkezeti ház üzemeltetését ellátó lakásszövetkezet részére az alperes biztosítja a tartós földhasználatot. A földhasználatot elfogadó nyilatkozatot a lakásszövetkezet alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve tartalmazza. Az 1982. június hó 4-én kelt jegyzőkönyv, amely a felperes lakásszövetkezet alakuló közgyűlésén készült, részletesen meghatározza a lakásszövetkezet tulajdonában álló épületszerkezeteket, a közös használatra szolgáló helyiségeket, a központi berendezések és a lakásszövetkezet célját szolgáló más létesítmények körét. Ez utóbbi tartalmazza, hogy többek között a perben vitatott, a földszinten a pillérek által határolt térség is a lakásszövetkezet célját szolgáló létesítmény. A lakásszövetkezet alakuló közgyűlésén az alperes képviseltette magát, és a lakásszövetkezet megalakulásának hatósági jóváhagyása is megtörtént. Mindebből következik, hogy a lakásszövetkezetek tulajdonába és használatába adott épületszerkezetek, földrészek stb. körét az alperes utóbb nem korlátozhatja. Ha az alperes a beruházásában megvalósult lakótelep egyes földrészleteit nem kívánta tartós használatba adni, úgy erről a lakások értékesítése alkalmával kellett volna döntenie, és ilyen tartalommal kellett volna az egyes szerződéseket megkötnie. Minthogy ez nem történt meg, az alperes utóbb a lakásszövetkezet tartós használatába került földrészlet nagyságát nem csökkentheti.
Azzal az állásponttal sem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság, amely szerint a per eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy a lakótelep beruházója nem a felperes volt, mert csupán a beruházás megvalósulása után, a lakások fenntartására alakult. A Tvr. ugyanis a lakásszövetkezetek tulajdonviszonyainak meghatározásakor nem különböztet lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezetek között: A Tvr. 14. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat pedig nem lehetett az alperes javára értékelni. Eszerint a lakóházban levő, illetőleg a lakóházhoz tartozó földrészleten létesített, nem lakás céljára szolgáló helyiség – ha nem a lakásszövetkezet célját szolgálja – annak a tulajdona, aki a létesítési költségeket viselte. Nem kétséges viszont, hogy a perben nem helyiségről, hanem földrészletről van szó, az egyes szerződések megkötésekor és a lakásszövetkezet megalakulásakor pedig ezt a térséget az alperes akaratával, tudtával és jóváhagyásával mint a lakásszövetkezet céljait szolgáló más létesítményt határozták meg.
Arra való tekintettel, hogy a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükség volt a megállapítási kereset előterjesztésére, a Pp. 123. §-a alapján a felperes azt alappal terjesztette elő.
A fent kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kereseti kérelemmel egyezően megállapította a felperes tartós telekhasználati jogát a perbeli ingatlan fogadószintjére. (Legf. Bír. Gf. II. 30 665/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás