GK BH 1986/470
GK BH 1986/470
1986.11.01.
Ha a szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője a neki átadott termék átvételét nem szabályszerűen, az üzemeltető gazdálkodó szervezet bélyegzőjét használva igazolja, az ellenérték az esetben is csak az üzletvezetőtől mint magánszemélytől követelhető, ha egyébként a gazdálkodó szervezet szállítási szerződést kötött a termék eladójával a szerződéses üzemeltetésű üzleteinek áruellátására [38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 3. §; 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. r. 5. § (3) bek.].
A felek szerződést kötöttek különböző üdítőital és szeszipari termékek 1985. évi szállítására. A felperes ennek figyelembevételével szállított az alperes által szerződéses rendszerben üzemeltetett boltegységek részére is különböző üdítőitalokat és szeszipari termékeket. A szerződés szerint a megrendelő az üdítőitalokat és gyümölcspálinkákat a telepein veszi át, és az átvételt az átvételi elismervényen igazolja. Az alperes 510-es számú egységét szerződéses rendszerben üzemeltette. Az árubeszerzések szabályszerű igazolása céljából az alperes bélyegzőt és ellenőrző bélyeget adott át az üzletvezetőnek, utóbb azonban, 1985. május 29-én tőle a bélyegzőt és az ellenőrző bélyeget bevonta, mert az üzletvezetőnek jelentős összegű tartozása volt. A felperes 1985. július 4-én 24 253 Ft összegben üdítőitalt és gyomorkereserűt szállított az üzletbe, a szállítólevelet az üzletvezető aláírta, azt azonban bélyegzővel és ellenőrző bélyeggel nem tudta ellátni, hiszen azt korábban tőle az alperes visszavonta. A felperes felszólította a vételár megfizetésére az alperest, majd a keresetében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és hivatkozott arra, hogy a szerződést a felperes az üzletvezetővel kötötte, hiszen a szabályszerű igazolás a részéről nem történt meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felperes az alperessel kötött szállítási szerződés teljesítéseként szállított a perbeli üzletbe, ezért a vételár megfizetése elől az alperes nem zárkózhat el, hiszen az üzletvezető a terméket átvette.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek a szállítási szerződésből fakadó kötelezettségét meg kellett volna tagadnia akkor, amikor a boltvezető az áru átvételét szabályszerűen nem igazolta. Minthogy ezt nem tette, vele szemben a kereset alaptalan, nem kétséges ugyanis, hogy a bélyegző hiánya következtében a felperes csak az üzletvezetővel köthetett szerződést, ezért az ellenértéket is tőle kell követelnie.
A fellebbezés alapos.
Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari üzletek szerződéses üzemeltetéséről szóló, a 34/1983. (IX. 22.) MT számú, valamint a 21/1985. (IV. 10.) MT számú rendelettel módosított és kiegészített 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 3. §-a értelmében a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést a vendéglátó-ipari termelést és szolgáltatást, a készletgazdálkodást és dönt az eszközök felhasználásáról. A jogszabály módosítása utáni időben – 1983. szeptember 22-e után – a fenti körön belül az üzletvezető a saját nevében is köthet szerződést. A felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperessel képviselője útján, és nem az üzletvezetővel, mint magánszeméllyel kötött szerződést, és hogy ennek következtében a ki nem fizetett ellenértéket is az alperesnek, és nem az üzletvezetőnek kell megfizetnie. Ennek a bizonyítása viszont az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem történt meg. Az nem kétséges, hogy a felek valóban szállítási szerződést kötöttek, amelynek értelmében a felperesnek üdítőitalokat és szeszipari termékeket a különböző szerződéses rendszerben üzemeltetett boltegységek részére is szállítania kellett. Az sem kétséges azonban, hogy az áru átvételét szabályszerűen kellett volna igazolni. A 14/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdése értelmében a vezető szabályszerű igazolása alapján kell a gazdálkodó szervezetnek az átvett termék ellenértékét kiegyenlíteni. A perbeli esetben azonban az alperes éppen az üzletvezető fizetésképtelensége miatt bevonta tőle a bélyegző használatát abból a célból, hogy a képviseletében az üzletvezető szerződéseket már ne tudjon kötni. A termék átadása alkalmával a felperesnek meg kellett volna követelnie a szerződésben és a jogszabályban írtak figyelembevételével az áruátvétel igazolását akkor, ha a termék átadása az alperessel kötött szerződés teljesítéseként történt volna. Minthogy az alperes ezt nem tette, az üzletvezetőt pedig nem lehet a perbeli ügylet megkötésekor az alperes képviselőjének tekinteni, a felperes az ellenértéket az alperestől nem követelheti. A perben arra nem merült fel adat, hogy az üzletvezető a bélyegző bevonásától függetlenül, változatlanul az alperes képviselőjeként járt el. Ennek hiányában pedig a felperes az üzletvezető által átvett termék ellenértékét az átvevőtől követelheti.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 203/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás