GK BH 1986/471
GK BH 1986/471
1986.11.01.
A vállalkozó nem mentesül a szerződésnek az ő érdekkörében bekövetkezett meghiúsulása miatt követelt kötbér megfizetése alól azon az alapon, hogy – már a meghiúsulás bekövetkezte után – felajánlotta a szerződés teljesítését [Ptk. 246. § (1) bek., 312. § (2) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 42. § (1) bek., 19. § (1) bek.].
A felperes keresetet indított az alperes ellen 279 635 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése iránt, mert az alperes a hidegburkuló munkákra kötött szerződést nem teljesítette. Keresetében előadta, hogy az alperes 1984. augusztus 28-án levélben közölte, hogy a vállalatánál támadt nehézségek miatt a szerződést nem tudja teljesíteni. Ezt követően a felperes levélben közölte, hogy a teljesítés megtagadását tudomásul veszi, és a meghiúsulási kötbér megfizetésére igényt tart, az alperes azonban a kötbérigényt visszautasította.
Az első fokú eljárás során megtartott tárgyaláson az alperes előadta, hogy az 1984. augusztus 28-i levélben valóban közölte a felperessel, hogy a burkolórészleg megszűnése miatt a perbeli szerződést teljesíteni nem áll módjában. Ennek ellenére az 1985. február 11-i levélben már azt közölte a felperessel, hogy szerződéses kötelezettségének eleget tud tenni. Mindezek alapján a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a szerződés meghiúsulásáért a felperest terheli a felelősség.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 279 635 Ft-ot. Az ítélet indokolása szerint az 1984. augusztus 28-i alperesi levélben foglaltak alapján a felek között érvényben volt szerződés meghiúsult, és az alperest ebben vétkesség terheli, ezért a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helytállni tartozik. Rámutatott a bíróság arra, hogy az alperes abban az esetben járt volna el helyesen, ha a burkolórészleg megszűnése ellenére mindent megtesz annak érdekében, hogy a szerződés teljesedésbe menjen. A felperes tehát jogosan járt el, amikor az alperesi közlést követően más vállalkozót bízott meg a perbeli munkával.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Állítása szerint úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Hivatkozott arra, hogy a felperes az 1985. február 11-i alperesi levélre nem válaszolt annak ellenére, hogy a felperes előtt nem lehetett nyilvánvaló, hogy az alperes nem tudná a munkát az 1985. október 31-i határidőre befejezni. Kifogásolta, hogy a felperes nem csatolta az iratokhoz az új vállalkozóval megkötött szerződést.
A fellebbezésre a felperes észrevételeket közölt, és kérte az első fokú ítélet helybenhagyását. Hangsúlyozta, hogy követelése a szerződés teljesítésének megtagadásából származó meghiúsulási kötbér megfizetésére irányul, és ebben a tekintetben az alperes felróható magatartását nem mentheti az a körülmény, hogy a teljesítés megtagadását követő félév elteltével a már megszűnt szerződés teljesítését vállalta.
A fellebbezés nem alapos.
A perbeli adatok alapján megállapítható, hogy az alperes az 1984. augusztus 28-án kelt levelében egyértelműen nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a szerződés teljesítése – az ő érdekkörében felmerült okok miatt – nem áll módjában. E nyilatkozatot a felperes az 1984. október 4-i levelében foglaltak szerint tudomásul vette, és bejelentette kötbérigényét. Nem fogadható el az alperesnek az a hivatkozása, hogy az 1985. január 14-én, valamint 1985. február 11-én tett nyilatkozata alkalmas annak a bizonyítására, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Nem volt az elvárhatóságnak megfelelő eljárás az alperes részéről, hogy a felperesnek a szerződés teljesítésének meghiúsulására utaló bejelentést tett, majd ezt követően több mint négy hónappal később tett ajánlatot a szerződés teljesítésére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy időközben a felperes a megkötött szerződés megszűnése miatt intézkedni kényszerült a munka más vállalkozóval való elvégeztetése érdekében. Kétségtelen, hogy a szerződés az alperes érdekkörében felmerült és neki felróható okból hiúsult meg, és ezért a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 41. és 42. §-a illetve 18. §-a és 19. §-ának (1) bekezdése értelmében meghiúsulási kötbér fizetésére köteles.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-nak (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Pest M. Bír. 2. G. 40 517/1985. sz., Legf. Bír. Gf. V. 31 352/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás