GK BH 1986/474
GK BH 1986/474
1986.11.01.
Egalizált zsákokban darabszámlálással és bevallott súlyban felvett vasúti küldemény hiányát nem az utánmérlegeléssel kimutatott súlyhiány, hanem a zsákok darabszáma alapján megállapított mennyiségi hiány szerint kell megállapítani [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 52. cikk 1. §, 62. cikk 3. §].
A felperes a kereseti kérelmében 1322 Ft árukár és részfuvardíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a késedelmi kamatokkal együtt. Előadta, hogy import portlandcement érkezett részére, melyet a vasúti fuvarozó alperes rakott be Záhonyban belföldi vasúti kocsiba. Az alperes a fuvarlevélen feltüntette, hogy 400 zsák cement lett berakva 20 000 kg bevallott súlyban, valamint feltüntette azt is, hogy a küldeményben 150 kg szennyezett és 10 zsák szakadt volt.
A rendeltetési állomáson a küldeményt utánmérlegelték, a tanácsi megbízott a zsákokat megszámlálta, és ennek alapján megállapítást nyert, hogy az alperes a küldeményt 510 kg súly- és 26 db zsákhiánnyal szolgáltatta ki, melyet bizonyít az 1984. május 7-én felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv. Előadta a felperes azt is, hogy peren kívül felszólította az alperest kárának a megfizetésére, de az alperes csak az 510 kg súlyhiányt fizette meg 854 Ft értékben, a darabszámhiánnyal és az arányos részfuvardíjköltséggel kapcsolatos követelését elutasította.
Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a vasút darabszámlálást a küldemény kiszolgáltatásakor nem végzett, csak utánmérlegelést, a darabszámlálást a tanácsi megbízott végezte a címzett felkérése alapján. Az alperes álláspontja szerint a felperes keresetében darabszámhiány miatt kéri kárának a megtérítését, és ez kétszeres kártérítési követelést jelent, mert a súlyhiánnyal kapcsolatos kárt már peren kívül megtérítette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a cementzsákok 50 kg-os átlagsúlyt képviselnek, ennek alapján a 26 zsák hiánynak 1300 kg súlyhiányt kellett volna eredményeznie. A rendeltetési állomáson azonban az utánmérlegeléskor csak 510 kg súlyhiányt állapítottak meg, megítélése szerint mindebből az következik, hogy a zsákok nem voltak 50 kg-os egységsúlyúak, és a 26 zsák hiánya egyben az 510 kg súlyhiányt jelenti. Az alperes pedig a súlyhiányt már megtérítette a felperesnek, ezért a felperes további követelése alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek kereseti kérelme szerinti marasztalását. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság döntése meghozatalánál figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az alperes rakta be a küldeményt a vasúti kocsiba az általa végzett darabszám megállapítása mellett, és ha a 400 zsák cementet a vasúti kocsiba berakta, akkor a rendeltetési állomáson – zsákonként 50 kg-os átlagsúlyt figyelembe véve – az utánmérlegelt súlyhoz képest még további 7,9 q cementet kellett volna kiszolgáltatni. Hivatkozott a felperes arra is, hogy az importálást bonyolító külkereskedelmi vállalattal darabszámban kell elszámolnia, és miután a fuvarlevél 400 db zsák cement feladását bizonyítja, az alperes csak a kár egy részét térítette meg peren kívül, és a részfuvardíjat sem térítette meg.
A fellebbezés alapos.
Tényként kellett megállapítani a fuvarlevél adatai alapján, hogy az alperes Záhonyban darabszám megállapítása mellett 400 zsák M–400-as portlandcementet rakott be a perbeli vasúti kocsiba, és a küldemény súlyát csak bevallott súlyként tüntette fel 20 000 kg-ban.
A VÁSZ 52. cikkének 1. §-a előírja, hogy az a vasút, amely a küldeményt fuvarlevéllel fuvarozás végett átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon, egészen a kiszolgáltatásig terjedő végrehajtásáért.
A fent ismertetett tények és az ismertetett jogszabályi rendelkezés alapján az alperesnek a küldeményt a címzett részére darabszám megállapítása mellett kellett kiszolgáltatnia. A rendeltetési állomáson felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv bizonyítja, hogy tanácsi megbízott jelenlétében a darabszámlálás meg is történt, és 26 zsák hiányát állapították meg (VÁSZ 62. cikk 3. §).
Az alperes a fuvarozási szerződés szerint a küldeményt darabszám szerint vette át vasúti fuvarozásra, ezért azt hiánytalan darabszámmal kellett volna kiszolgáltatnia. Ennek alapján az alperes nem mentesülhet a darabszámhiánnyal kapcsolatos kártérítési felelősség alól azon az alapon, hogy a bevallott súlyban feladott küldeményt a rendeltetési állomáson utánmérlegelte, és az így mutatkozó hiányt a felperesnek már peren kívül megtérítette.
Az iratokhoz becsatolt felperesi kárjegyzőkönyv alapján megállapítható volt az is, hogy a 26 db zsákhiány 13 q súlyhiányt jelent 1774 Ft értékben, a részfuvarköltség pedig 401 Ft-ot képvisel, a felperes teljes kára összesen 2176 Ft. Az alperes peren kívül megtérített 854 Ft-ot, a felperes tehát a kereseti kérelmében csak a fennmaradt különbözetet peresítette. Mindezek alapján meg kellett állapítani, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes kétszeresen követelte kárának megtérítését.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 943/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás