GK BH 1986/476
GK BH 1986/476
1986.11.01.
Az ellentmondás beérkezése folytán perré alakult eljárást nem szüntetheti meg a bíróság azon az alapon, hogy nem lett volna helye a fizetési meghagyás kibocsátásának [Pp. 130. § (1) bek. i) pont, 157. § a) pont, 391. § (1) bek., 392. § (2) bek., 393. § (2) bek.].
A felperes mint jogosult fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel mint kötelezettel szemben 57 018 Ft-ra és annak az 1984. február 17. napjától járó kamataira, számlatartozás címén. Előadta, hogy az alperes megrendelése alapján tanulmánytervét készített széntüzelésű kazánok fűtési rendszerének felújításához, az alperes a terveket átvette, de az ellenértékéről kiállított számlát felszólítás ellenére sem egyenlítette ki.
A kötelezett ellentmondásában azzal érvelt, hogy a felek között a tanulmányterv készítésére nem jött létre érvényes szerződés, és az összegszerűséget is túlzottnak tartotta.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésére utalással megszüntette azzal az indokolással, hogy a bíróságnak már a fizetési meghagyás kibocsátását is meg kellett volna tagadnia, mert a Pp. 391. §-a szerint fizetési meghagyással csak a szerződésen alapuló pénzkövetelések érvényesíthetők, a perbeli ügyben pedig megállapítható, hogy a felek között a terv elkészítésére érvényes szerződés nem jött létre.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság érdemi tárgyalásra utasítását kérte. Előadta, hogy a felperes az alperes megrendelését elfogadta, azt visszaigazolta, tehát a felek között létrejött szerződés, amelynek alapján a teljesítés is megtörtént, ezért a tervek ellenértékét az alperes köteles megfizetni.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 391. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a szerződés alapján járó pénzbeli ellenszolgáltatás és járulékai megfizetésére irányuló követelését fizetési meghagyás útján is érvényesítheti. A Pp. 392. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a kérelem hiányos vagy nyilvánvalóan alaptalan, illetőleg a 130. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egyéb ok áll fenn, a bíróság a fizetési meghagyás kibocsátását megtagadja.
A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan, vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányul.
A perbeli esetben az alperes mint kötelezett az ellentmondásához csatolta a felpereshez intézett ajánlatkérését, a felperes arra adott válaszát, majd a tanulmányterv megküldését követően az alperes ezzel kapcsolatos kifogását. A csatolt okiratokból megállapítható, hogy a felek között tárgyalások folytak, a felperes munkát végzett, a Pp. 130. §-a (1) bekezdése i) pontjának alkalmazására tehát nem kerülhet sor.
A Pp. 393. §-ának (2) bekezdése szerint a kellő időben előterjesztett ellentmondás esetében a keresetlevéllel megindított eljárás szabályait kell alkalmazni.
Mindebből az is következik, hogy ha a bíróság az ellentmondás alapján jut arra a következtetésre, hogy a fizetési meghagyás útján való igényérvényesítés feltételei nem állottak fenn, úgy – a már perré alakult eljárásban – nincs helye az eljárás megszüntetésének azon az alapon, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának nem lett volna helye. (Legf. Bír. Gf. III. 30 703/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás