MK BH 1986/477
MK BH 1986/477
1986.11.01.
Ha a vállalat a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszüntette, dolgozó elhelyezkedési kötelezettségének elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felmondás összefüggésben van a dolgozó közérdekű bejelentésével [1977. évi I. tv. 14. § (1) bek.; 1967. évi II. törvény 29. §; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. § (1) bek.; MK 15. sz.].
A felperes 1983. szeptember 1-jén határozott időre szóló munkaszerződést kötött az alperes kirendeltségével a csavarszaküzletben pénztáros munkakörre. A munkaszerződés értelmében a munkaviszony F.-né B. E. fizetés nélküli szabadsága lejártáig tart (gyermekgondozás).
A felperes határozott idejű munkaviszonyát az alperes 1985. január 5. napjával felmondással megszüntette. A felmondást azzal indokolta, hogy a felperes a munkaszerződés-módosítás átvételét megtagadta, ezért foglalkoztatni nem tudja.
A felmondás hatálytalanítása iránt a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely azt az 1985. február 13-án hozott határozatával elutasította.
A felperes a határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Keresetében előadta, hogy a felmondás indoka nem valós, az az alperes részéről joggal való visszaélést valósít meg. Kérte a kiesett időre járó átlagkeresete megtérítését is.
A munkaügyi bíróság a részítéletével a felmondást hatálytalanította.
A részítélet indoklásában megállapította, hogy az alperes csak az 1967. évi II. törvény 28. §-ában megjelölt ok fennállása esetén szüntethette volna meg a felperes munkaviszonyát. Ilyen indok hiányában az alperes felmondása jogellenes, ezért azt a bíróság az 1967. évi II. törvény 29. §-ában foglalt rendelkezés alapján hatálytalanította. Megállapította továbbá, hogy a peres felek a munkaszerződést nem módosították közös megegyezéssel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül fizessen meg a felperesnek 7863 forint elmaradt munkabért. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indoklása szerint az alperes 1985. január 5. napjáig folyósított munkabért a felperes részére. Az alperes a munkaviszony megszüntetéséről szóló határozatában nem hívta fel a munkakönyve átvételére, azt csak 1985. február 26-án kelt írásbeli felszólításával pótolta. A felperest a munkaügyi döntőbizottság határozatának meghozataláig – 1985. február 13. – nem terhelte elhelyezkedési kötelezettség.
Az 48/1979 (XII. 1.) Mt. rendelet 29. §-ának (1) bekezdése értelmében nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérülhetett volna. A felperes élelmiszer-eladó szakmunkás képesítéssel rendelkezik, a megyei munkaügyi szolgáltató iroda tájékoztatása szerint a szakképzettségének megfelelő munkakörben, illetve betanított munkásként elhelyezkedhetett volna, kárenyhítési kötelezettségének azonban nem tett eleget.
Mindezekre a körülményekre figyelemmel a felperes kereseti igénye 1985. február 28. napjáig megalapozott. Az alperes által kimutatott és a felperes által sem vitatott havi átlagkereset összege 4348 forint. Ennek alapján 1985. január 6-tól 31-ig terjedő időszakra – napi 185 forint figyelembevételével – a felperest 3515 forint, 1985. február hónapra pedig 4348 forint elmaradt munkabér illeti meg.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének az elmaradt munkabér megtérítésére vonatkozó elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A felperes 1984. szeptember 21-én bejelentést tett, amelynek alapján büntetőeljárás indult M. G. boltvezető ellen.
A bejelentés megtételekor kérte más munkakörben való foglalkoztatását. Az 1985. november 5-től 14-ig tartó táppénzes állományt követően áru-összeállítói munkakörben foglalkoztatták, majd a felperes megtagadta a segédmunkás munkakörre szóló munkaszerződés aláírását és a munkavégzést ezen a területen.
A felperes a h.-i boltban vállalta volna a pénztáros munkakört, ennek betöltését azonban az igazgató a munkaszerződés-módosítás aláírásától tette függővé.
A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi I. törvény 14. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a bejelentőt (javaslattevőt) munkaviszonya, szövetkezeti vagy más tagsági viszonya körében vagy egyébként hátrány éri amiatt, hogy a közérdekkel ellentétes tevékenységre (mulasztásra) hívta fel a figyelmet, a hátrányt okozó szerv köteles a törvényes állapotot azonnal helyreállítani. Gondoskodni kell arról, hogy a hátrányt szenvedett személy megfelelő elégtételt kapjon, és az ügyből eredő anyagi kárát is megtérítsék. Szükség esetén erről a felettes (felügyeleti) szerv gondoskodik.
Kétségtelen, hogy a felperes közérdekű bejelentőnek minősül, ezért megilleti őt az idézett jogszabályban megfogalmazott kiemelt védelem.
Az sem vitatható, hogy az alperes felmondása a joggal való visszaélés tilalmába ütközött, mert a felperes bejelentése váltotta ki az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékát.
Erre figyelemmel a munkaügyi bíróság részítéletével jogszerűen helyezte hatályon kívül a felmondást és állította helyre a felperes munkaviszonyát.
A bíróság az alperes jogsértő felmondása miatt az elmaradt munkabér egy részét – 1985. január 6-tól 1985. február 28-ig – megtéríttette az alperessel, ezáltal az ítéletével a törvényes állapotot helyreállította.
Az 1977. évi I. törvény 14. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott törvényes állapot helyreállításának szabályait a szóban levő esetben a Munka Törvénykönyve (Mt.) és annak végrehajtási rendelete (Mt. v.) tartalmazza.
Az 1967. évi II. törvény 29. §-a szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt. Az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek és egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna.
Az Mt. irányadó rendelkezéseivel áll összhangban a Legfelsőbb Bíróság MK 118. számú állásfoglalásával módosított MK 15. számú állásfoglalásának tartalma, amikor kimondja, hogy a dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén keresetveszteségének (munkabér és egyéb járandóság) és kárának elhárítása vagy csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az tőle a személyi és egyéb körülmény figyelembevétele mellett a társadalmi tulajdon megóvásának szem előtt tartásával általában elvárható.
A felperes a döntőbizottság határozatát és a munkakönyvének átvételét követően nem tett meg mindent kárának elhárítása vagy enyhítése érdekében.
A bíróság hivatalból lefolytatott bizonyítási eljárása során tisztázta, hogy a vitatott időben a megyei munkaügyi szolgáltató iroda két élelmiszer-eladó, hat egyműszakos és kilenc többműszakos munkakört tudott volna felajánlani a részére. A felperes azonban nem kereste fel a szolgáltató irodát.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával, amely szerint a felperes már a munkaviszony megszüntetésekor jogosan remélhette, hogy a jogellenes felmondást hatálytalanítani fogják. Annál kevésbé, mert abban az időpontban a bejelentése alapján tett vállalati intézkedés eredményét nem ismerhette.
Az Mt. V. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a munkáltató mely jogellenes magatartása idézte elő a jogsérelmet. A jogszabály és a Munkaügyi Kollégium 15. számú állásfoglalásának azon alapuló iránymutatása az elszenvedett jogsérelem orvoslása körében – a törvényes állapot helyreállítása érdekében – egyértelműen határozza meg az érintett felek kötelezettségét.
Ennek megfelelően tévesen helyezkedett az óvás arra az álláspontra, hogy a közérdekű bejelentőt – elszenvedett sérelme esetén – elhelyezkedési kötelezettség nem terheli. (M. törv. II. 10 064/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás