• Tartalom

MK BH 1986/478

MK BH 1986/478

1986.11.01.
Az a dolgozó, aki fokozott veszéllyel járó munkahelyen végzi a munkáját, és a munkaköréhez tartozik az elektromos berendezések megjavítása is, súlyos fegyelmi vétséget követ el, ha a munkahelyét a munkaidejének eltelte előtt elhagyja. A kötelezettségszegésével arányban álló fegyelmi büntetés enyhítésének nincs helye [1967. évi II. törvény 56. § (1) bek.].
Az alperes a felperes alkalmazásában áll mint villanyszerelő. Az alperes üzemigazgatója a határozatával háromhavi időtartamra áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelyet külszíni villanyszerelő munkakörben kell letöltenie, alapbérének változatlanul hagyásával. Azt rótta a terhére, hogy 1985. július 15-én a földalatti telepítésű munkahelyét engedély nélkül elhagyta, és 13 óra 15 perckor az akna elé érve kiszálláshoz készülődött. A felügyeletet ellátó N. B. felhívására kiszállási engedélyét nem mutatta fel, hanem megengedhetetlen hangnemben válaszolva továbbhaladt, és a nevét sem volt hajlandó megmondani. N. B. utánanyúlt, és a kabátját megfogta, hogy azonosítás céljából feljegyezze a készüléke számát. Az alperes jobb kezével hátraütve a kabátját kiszabadította, és a kas felé eltávozott, majd a bányából kiszállt. A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi büntetés kiszabásánál enyhítő körülményt nem talált, súlyosbítóként értékelte a cselekmény morális hatását.
Az alperes a határozat ellen kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Előadta, hogy az esemény nem a határozatban foglaltak szerint történt, mert N. B.-t nem ütötte meg.
A munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést „megrovás” fegyelmi büntetésre mérsékelte, mert nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes N. B. felügyelőt megütötte volna.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen – annak megváltoztatása érdekében – keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi büntetés enyhítése még az esetben sem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, ha nem is nyert bizonyítást, hogy az alperes a felügyelőt megütötte volna.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes fegyelmi büntetését egy hónapi időtartamra külszíni villanyszerelő munkakörben változatlan alapbérrel áthelyezés fegyelmi büntetésben tartotta fenn.
A ítélet indokolása szerint a munkafegyelem megtartása minden dolgozó alapvető kötelezettsége, és nem vitás, hogy az alperes az igazolási kötelezettsége megtagadásával fegyelmi vétséget követett el. A tettlegesség ténye nem nyert bizonyítást, és bár nem szállt ki a bányából, a körletét jóval idő előtt hagyta el. E fegyelmi vétséggel az egyhavi időtartamú áthelyezés fegyelmi büntetés áll arányban.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes fegyelmi vétséget követett el azzal, hogy munkakörletét idő előtt elhagyta, és igazolási kötelezettségét durván megtagadta. Tévedett viszont, amikor a fegyelmi büntetést mérsékelte. Az 1976. évi II. törvény 56. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. Ebből következik, hogy az elkövetett fegyelmi vétség és a kiszabott fegyelmi büntetés arányosságának vizsgálatánál az ügy összes körülményét mérlegelni kell. Értékelni kell ennek megfelelően az adott kötelezettségszegésnek a munkáltatónál jelentkező súlyát, a dolgozó korábbi magatartását, a cselekmény társadalomra veszélyességét.
Ennek során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bányában végzett munka fokozott veszéllyel jár, és a dolgozók egymásra utaltsága mellett a munkafegyelem pontos megtartásával végezhető biztonságosan. A villanyszerelő beosztású alperes mintegy félórával korábban hagyta el munkakörletét, mely idő alatt előfordulhatott volna az elektromos berendezések olyan meghibásodása, amelyet csak ő képes elhárítani, és az esetleges veszélyhelyzetet kiküszöbölni. Jóval idő előtt történt távozásával egy esetleges és súlyos veszélyhelyzetnek tette ki a folyamatos munkát végző bányásztársait. Igazoltatása elől feltűnően durva módon viselkedve tért ki, és e magatartásának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy más alkalommal sem volt hajlandó magát igazolni. Ennek folytán a fegyelmi vétsége olyan súlyú, hogy azzal a fegyelmi jogkör gyakorlója által kiszabott fegyelmi büntetés áll arányban, attól várható el a kívánt nevelő cél elérése az alperessel szemben.
Ezért a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatja, és az alperes kérelmét elutasítja. (M. törv. I. 10 056/1986. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére