MK BH 1986/482
MK BH 1986/482
1986.11.01.
Ha a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényével kapcsolatos perben vitás, hogy a munkáltatónak az adott munkafeladat elvégzésével egy vagy több dolgozót kellett megbíznia, e kérdésben a munkavédelmi szabályok alapulvételével, de a munkaerő hatékony foglalkoztatásának követelményét is szem előtt tartva kell dönteni [1975. évi II. tv. 108. §; 47/1979. (XI. 30.) MT sz. r. 30. § (2) bek.].
A felperes alkalmazásában álló K. I. 1984. július 31-én a frikciós sajtolónál egy 320 mm átmérőjű, 2 m hosszú, 1700 kg súlyú kovácsolt dorongot akart megfordítani feszítővas segítségével. A dorong elfordulása közben K. I. a feszítővasat kiengedte a kezéből, és az a bal lábfejére esve sérülést okozott. A sérült dolgozó a balesetből kifolyóan két hónapig keresőképtelen állományban volt.
Az alperes társadalombiztosítási szerv az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján kibocsátott fizetési meghagyással a felperest kötelezte a sérült részére nyújtott társadalombiztosítási és egészségügyi ellátások, összesen 10 716 forint megtérítésére. Álláspontja szerint a baleset azért következett be, mert a felperes nem tartotta meg a munkavédelmi előírásokat.
A fizetési meghagyás ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Álláspontja szerint a balesettel kapcsolatban sem a vállalat, sem annak valamely megbízottja nem szegett meg óvórendszabályt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság ítéletében kifejtettek szerint a baleset oka az volt, hogy a sérült a feszítővasat nem megfelelően tolta alá az átfordítandó munkadarabnak, emiatt az átfordítási kísérlet sikertelen volt, a sérült pedig nem tudta a feszítővasat a kezében tovább tartani, és emiatt azt elengedte. A felperest a balesettel összefüggésben óvórendszabály-szegés nem terheli, a vállalatnál évtizedek alatt kialakult gyakorlat az volt, hogy a szóban levő munkaműveletet a dolgozó egyedül, segítség nélkül végzi el.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. A fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint a dorong átfordításához legalább két emberre lett volna szükség.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének indoklása szerint a kihallgatott tanúk vallomásaiból kitűnően a perben szereplőhöz hasonló munkadarabokat általában egy ember szokta átfordítani a feszítővas segítségével. Így többnyire egy ember is elégséges a munkaművelethez. Az adott esetben a baleset azért következett be, mert a sérült nem bírta a feszítővasat a kezében megtartani, elengedte, és az a lábára esett. A dorong átfordításához tehát nem minden esetben elégséges egy ember. Így a felperes megsértette a 47/1979. (XI. 30.) MT számú rendelet 30. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályt, következésképpen az alperessel szemben az 1975. évi II. törvény 108. §-a alapján megtérítési kötelezettség terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek között a perben lényegében az volt vitás, hogy annak a munkaműveletnek az elvégzéséhez, amelynek során a sérült balesetet szenvedett, a munka egészséges és biztonságos elvégzésének követelményeit szem előtt tartva, egy vagy több dolgozó volt szükséges.
A 47/1979. (XI.-30.) MT számú rendelet 30. §-ának (2) bekezdése szerint minden munkához – a hatékonysági követelményeket is figyelembe véve – annyi és olyan képzettségű dolgozót kell biztosítani, amely a munka egészséges és biztonságos elvégzéséhez szükséges.
A perben felvett bizonyítás adatai szerint a felperesnél kialakult gyakorlat az volt, hogy a szóban levő munkát egy dolgozó egyedül végzi. Előfordult, hogy – nem munkaköri kötelezettségéből kifolyóan – egy másik dolgozó is segített az e munkát végző dolgozónak. Egyébként az adott esetben a sérült nem kért segítséget a munka elvégzéséhez.
A másodfokú bíróság az esetenként történt segítségnyújtás, valamint a baleset megtörténtének tényéből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az adott esetben megszegte az előzőekben felhívott munkavédelmi szabályt. Ezt az álláspontot azonban a per adatai megfelelően nem támasztják alá. Ezért a jogvita megnyugtató lezárása érdekében szükséges lett volna munkavédelmi szakértő kirendelése abban a kérdésben történő véleményadás végett, hogy a balesetet okozó munkaművelet elvégzéséhez a felperes köteles volt-e a munkafeladatát végző dolgozó mellé segítés céljából másik dolgozót is biztosítani.
A szakértőnek – a felhívott munkavédelmi szabálynak megfelelően – a munkaerő hatékony foglalkoztatásának követelményét is szem előtt kell tartania, mert népgazdasági érdeket sértene, ha túlbiztosítás miatt a szükségesnél több embert alkalmaznának az adott munkaművelet elvégzéséhez. A kifejtettekből következik, hogy munkavédelmi szakértő meghallgatásának hiányában mind a munkaügyi bíróság, mind a megyei bíróság által hozott ítélet megalapozatlan. (M. törv. I. 10 012/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás