BK BH 1986/484
BK BH 1986/484
1986.12.01.
Az embercsempészés annyi rendbeli bűncselekmény, ahány személy tiltott határátlépéséhez az elkövető segítséget nyújt, erre ajánlkozik vagy vállalkozik [Btk. 12. § (1) bek., 218. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat 15 rb. üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntette miatt 6 éve szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a vádlott mint kamionvezető 1974-től kezdve rendszeresen járt Ausztriába és Romániába. 1982 elején kapcsolatba lépett egy NSZK állampolgárral, aki ember- és árucsempész szervezetet hozott létre. Főként román állampolgárok szöktetésével foglalkozott a szervezet.
A szöktetéseket az NSZK állampolgár szervezte, hozzá kellett – általában – előre eljuttatni a kiszöktetésért járó díjat, amely az esetek nagy részében 10 000 DM volt. Ezt az összeget több esetben a kiszöktetendő személyek külföldön élő hozzátartozói fedezték. A kiszöktetendő személyeket minden esetben kamionba rejtve vitték át a határon, természetesen a szükséges engedélyek beszerzése nélkül. Az emberszöktetésben közreműködő kamionvezetők a szöktetésekért általában személyenként 4500 DM-t kaptak.
1983. elejétől a vádlott 15 alkalommal összesen 64 személyt szöktetett át a magyar–osztrák határon.
A másodfokú bíróság az embercsempészés bűntettét 64 rendbelinek minősítette.
A cselekmények jogi minősítésének a megváltoztatását a következőkkel indokolta.
Az elsőfokú bíróság – minden megokolás nélkül, átvéve a vádiratban lefektetett álláspontot – annyi rendbelinek minősítette az embercsempészés bűntettet, ahány alkalommal a vádlott a kamionban jogellenesen személyeket szállított külföldre. A halmazatok számát tehát nem a külföldre szöktetett személyek, hanem a szállítások számához igazította.
Ez a jogi álláspont nem helytálló.
Az embercsempészés bűntettét a törvényhozó a Btk. 217. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tiltott határátlépés törvényi tényállásából hasította ki, annak előkészületi, illetve részesi tevékenységeiből alkotva önálló (sui generis) bűncselekményt. Ez a bűnös magatartás tehát – a dolog természeténél fogva – az egység-többség szabályait illetően osztja a tiltott határátlépés jogi sorsát. Márpedig az utóbbi bűncselekményt a határt tiltott módon átlépők száma szerinti halmazatban kell megállapítani. Annyi rendbeli tiltott határátlépéshez nyújtott bűnsegély létesül tehát, ahány személy ilyen bűncselekményét az elkövető előmozdítja. Az embercsempészéshez megkívánt az a többlet, hogy haszonszerzés végett vagy ilyen cselekményeket elősegítő szervezet tagjaként (megbízásból) kövessék el a bűntettet, a halmazati szabályok alkalmazása szempontjából közömbös, mert ezeknek a feltételeknek nincs semmiféle egységalkotó tulajdonságuk. Az embercsempészet rendbelisége így mindig a határt tiltott módon ténylegesen vagy potenciálisan átlépő személyek száma szerint alakul.
A 15 rendbeli bűncselekmény megállapítását semmiféle elvi vagy gyakorlati megfontolás nem támasztja alá. Ellenkezőleg, az ilyen álláspont olyan bizonytalan eredményhez vezetne, amely egyrendbeliként értékelné a cselekményt, akár egyetlen, akár száz személyt szöktetnek ki egy szállítmány keretében.
Ennek az elvnek az alapulvételével állapította meg a másodfokú bíróság az embercsempészések halmazatát. (Fővárosi Bíróság 25. Bf. 6186/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás