BK BH 1986/490
BH 1986/490
1986.12.01.
Jogosulatlan kereskedelmi tevékenységet folytat (üzérkedik) az a fuvaros kisiparos, aki az árut felvásárolja és azt adja el a vevőnek [Btk. 299. § (1) bek. a) pont 1. ford.].
A városi bíróság a terheltet üzérkedés bűntette miatt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, s az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg, kötelezte továbbá 30 800 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt – aki K. községben fuvarozó kisiparos – a szénbánya szénelosztójából rendszeresen szállított tüzelőanyagot magánrendelők részére a környező községekbe. Gyakorlat volt, hogy a vásárlók a fuvarost bízták meg a szállítandó anyag beszerzésével, akár úgy, hogy a megrendeléskor előre átadták a pénzt, akár pedig úgy, hogy utólagosan, a szállításkor fizették ki az anyag árát a fuvardíjjal együtt, vagyis a fuvaros a megrendelő részére „meghitelezte” az árut.
Az 1983. és 1984 években a tüzelőanyag-ellátásban fennálló nehézségek miatt egyes TÜZÉP-telepek és a -bányák meghatározták azokat a körzeteket, amelyekhez tartózó községekbe szenet lehet kiadni, és az erre vonatkozó intézkedést a megrendelőkkel is tudatták.
Az o.-i TÜZÉP-telepen csak a szén árát lehetett befizetni, a szenet közvetlenül a bánya csúzdájáról kellett átvenni. A megrendelők előtt közismert volt, hogy ez a szén minőségileg is jobb volt, mint a helyi TÜZÉP-telepről szállított áru, továbbá mázsánként 20 forinttal olcsóbb is volt.
A körzetesítés folytán Á. azon községek közé tartozott, ahol lakó személyek csupán a helyi TÜZÉP-telepről szerezhettek be a szénszükségletüket, arra tehát nem volt lehetőség, hogy az o.-i TÜZÉP-telepen Á.-ban élő lakos szenet vásárolhasson.
A terhelt felismerve az említett körülmények folytán adódó lehetőséget 100 forint/q áron vállalta, hogy az Á. községben lakók részére szenet szállít.
Ez az ár magában foglalta a szén q-kénti 37,70 forintos árát, a fuvardíjat – amely a szabad árformába tartozott –, továbbá a rakodási költségeket is.
1983. év nyarától 1984. év szeptemberéig terjedő időszakban a terhelt legalább 1540 q o.-i szenet szállított Á. községbe a körzetesítésre vonatkozó rendelkezések kijátszásával. A megrendelőknek nem volt tudomásuk arról, hogy a terhelt q-ként 20 forinttal olcsóbban szerzi be a szenet, mint amennyiért ők azt Á. községben, a helyi TÜZÉP-telepen megvásárolhatták, és tudomásul vették, hogy a jó minőségű o.-i szén – a terhelt által házhoz kiszállítva – q-ként 100 forintba kerül.
A terhelt azáltal, hogy q-ként 20 forinttal olcsóbban vásárolta meg a szenet – az Á. községbe szállított 1540 q szénmennyiségre tekintettel –, 30 800 forint jogtalan vagyoni haszonra tett szert.
A fuvardíj felszámításával kapcsolatban a terhelt részéről szabálytalanság nem volt megállapítható.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet az üzérkedés bűntette miatt ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, és az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést mellőzte.
A megyei bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából azt a megállapítást, mely szerint a megrendelőknek nem volt tudomásuk arról, hogy a terhelt mázsánként 20 forinttal olcsóbban szerzi be a szenet, mint amennyiért ők a helyi TÜZÉP-telepen megkaphatnák, ezt a kérdést ugyanis az elsőfokon eljárt bíróság kellően nem tisztázta.
Mellőzte azt a megállapítást is, hogy a terhelt 30 800 forint jogtalan vagyoni haszonra tett szert, minthogy a szén árának és a fuvardíj alakulásának a viszonyát az első fokon eljárt városi bíróság nem tisztázta. Kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a terhelt az o.-i szénosztályozótól 6-7 km távolságra levő h. községbe 10,90 forint mázsánkénti áron szállította a szenet. Á. község azonban ettől 52 km távolságra fekszik, így q-ként a 62,30 forintos fuvarköltség – a távolságra, valamint a szállítás időtartamának az elhúzódására is figyelemmel – indokolttá tette az ilyen összegű fuvardíj felszámítását.
A megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt nem folytatott jogosulatlan kereskedelmi tevékenységet, vagyis a szénnel nem kereskedett, az a körülmény pedig – hogy az általános gyakorlatnak megfelelően – vállalta, hogy a megrendelő helyett a szenet maga megvásárolhatja: nem jelent kereskedelmi tevékenységet, és nem lépte túl a kisipari jogosítvány kereteit.
A megyei bíróság tévesnek ítélte meg az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a terhelt mázsánként 20 forint jogtalan vagyoni haszonhoz jutott azáltal, hogy a szenet ennyivel olcsóbban vásárolta meg. A szén mázsánként 37,70 forintos árán felüli 62,30 forint fuvardíjnak tekinthető, mely nem aránytalan és tisztességtelen hasznot sem foglal magában. A terhelt haszna tehát ténylegesen a fuvarozásból eredt, s nem foglalt magában jogtalan vagyoni hasznot, egyébként is reális gazdasági szükségletet elégített ki.
Végül a szénszállítások terén bevezetett területi korlátozás nem jogszabály, illetőleg nem jogszabályi rendelkezésen alapult, ezért annak meg sértése nem szolgál alapul bűncselekmény megállapítására.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A városi bíróság az ügy büntetőjogi szempontból lényeges körülményeit nem ismerte fel, ezért a tényállást nem tisztázta kellően, így téves álláspontot foglalt el az üzérkedés kérdésében, a másodfokon eljárt megyei bíróság pedig ugyancsak az ügy megítélésénél releváns tények félreismerésével a fuvardíj és a rakodási díj megállapíthatósága, vagyis az árképzés jogossága alapján jutott téves jogi következtetésre, s hozta meg az üzérkedés bűncselekménye miatt emelt vád alól felmentő ítéletét.
Az ügy megítélésénél annak van meghatározó jelentősége, hogy a fuvaros kisiparos jogosítvánnyal rendelkező terhelt feladata az árunak – adott esetben a szénnek – a megrendelőhöz való szállítása, valamint az áru fel- illetőleg lerakása volt. Ugyanakkor az áru megvásárlása, az ellenérték befizetése nem a fuvarozó, hanem a megrendelő feladata. Ennek során megengedett, hogy a favarozó – a megrendelő erre vonatkozó kifejezett kérelmére – az áru megvételét, a vételárnak a megrendelő megbízásából és nevében való befizetését is ellássa. Ez a tevékenység azonban kívül esik a fuvaros ipar gyakorlásán, s az ilyen tevékenység ellátásáért külön díjazás nem számítható fel. Ez a tevékenység tehát még önmagában nem jelenti olyan gazdasági (szolgáltató) tevékenység ellátását, amely bűncselekmény megállapításának alapjául szolgálhatna.
Más a tevékenység jellemzője olyan esetekben, amikor a fuvarozó nem a megrendelő megbízásából, hanem önállóan végzi az áru beszerzését, s azt a helyszínre szállítva értékesíti. Ilyen esetben a fuvarozó – az iparjogosítvány által biztosított lehetőség körét meghaladóan – kereskedelmi tevékenységet végez, jogosítványának keretébe nem tartozó módon áru adásvételével foglalkozik, s ebből kereskedői hasznot szerez, ugyanakkor az áru szállításával kapcsolatos lehetőség biztosítja számára a megrendelői igények nagyobb volumenű teljesítését, s ezzel összefüggésben a nagyobb összegű kereskedői haszon elérését.
Különösen veszélyt jelent az ilyen tevékenység az elosztás hiányosságai miatt vagy egyéb okból keletkezett áruhiány esetén. Közvetlenül a lakossági szükségletek kielégítésére szolgáló árualapnak a fuvarozó által nagy mennyiségben történő elvonása, felvásárlása olyan monopolhelyzetet biztosít, ami a megrendelő számára szükséghelyzetet teremt, és rákényszerül arra, hogy a neki szükséges árut – bármely áron – a fuvarozóktól szerezze be. Ilyen esetekben a fuvarozó által felszámított ár ténylegesen nem a szabad árformába tartozó fuvardíj, hanem a kereskedői hasznot is magában foglalja.
Az ilyen tevékenység tehát a Btk. 299. §-a (1) bekezdése a) pontjának I. fordulata szerinti üzérkedés bűncselekményének a megvalósítására alkalmas, és annak semmiféle jelentősége nincs, hogy ez a gazdasági tevékenység ténylegesen lakossági szükségletet elégít ki. Nem kétséges ugyanis, hogy minden gazdasági tevékenység ilyen célokat szolgál, ezért ez a körülmény nem meghatározó jelentőségű annak eldöntése szempontjából, hogy a magatartás a társadalomra veszélyes-e vagy sem. Egyébként is, amennyiben valamely tevékenység nem rendelkezne ilyen sajátossággal: annak igénybevétele hiánya nem is biztosítaná az elkövető számára a jogtalan vagyoni haszon elérését.
Annak a körülménynek sincs jelentősége, hogy a fuvarozó kisipart folytató személyek részéről az ilyen jellegű tevékenység megszokottá vált. Valamilyen káros társadalmi vagy gazdasági jelenség kialakulása nem alkalmas a cselekmény társadalomra veszélyességének a kizárására, sőt a helyileg, vagy országosan elszaporodott társadalomra veszélyes cselekmények nagyobb tömegű jelentkezése éppen a büntetőjogi eszközök fokozottabb alkalmazásának a szükségességét teszi indokolttá.
Ezért alapvető jelentősége van annak, hogy a terhelt milyen megállapodást kötött a megrendelőkkel, nevezetesen megbízás alapján járt-e el, vagy pedig a szén megvásárlása és értékesítése tárgyában jött-e létre az ügylet.
Ezekkel a kérdésekkel az első fokon eljárt városi bíróság nem foglalkozott, az idevonatkozó tényeket egyáltalán nem vizsgálta.
Téves tehát az első fokon eljárt városi bíróság részéről az üzérkedésnek az utóbb említett körben való megállapítása, és e téves felismerés folytán törvénysértő a büntetés kiszabása, valamint az elkobzás alá eső érték összegének meghatározása. Ugyanakkor alapvetőén téves a másodfokon eljárt megyei bíróság jogi álláspontja is, amely felmentő ítélet meghozatalát eredményezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozatok törvénysértők, ezért azokat hatályon kívül helyezte, és az ügyet a városi bíróságra új eljárásra visszaküldte. (B. törv. III. 1502/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás