BK BH 1986/497
BK BH 1986/497
1986.12.01.
Összbüntetésbe foglalás esetén a büntetésekből történt elengedés mértékének eltúlzott, törvénysértő megállapítása (Be. 378. §; BK 105. sz.).
A városi bíróság összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben hozott alábbi ítéleteket:
1. a járásbíróság 1983. március 21. napján kelt ítéletével kiszabott 1 év 11 hónapi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó, összbüntetésként megállapított szabadságvesztést. A terhelt ebből a büntetéséből 1984. június 9. napján feltételes szabadságra bocsátás folytán szabadult. A szabadságvesztés hátralevő részét 1984. augusztus 28. napján töltötte volna ki;
2. a városi bíróság 1985. március 12. napján kelt ítéletével kiszabott 2 év 4 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztést, amely megszüntette az 1. pontban említett ítélet végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot.
A városi bíróság a végrehajtandó szabadságvesztések helyett összbüntetésül 3 év 9 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztést állapított meg. A megyei bíróság az első fokú összbüntetési ítéletet helybenhagyta azzal a kiegészítéssel, hogy a terhelt különös visszaeső.
A büntetésekből történt elengedés mértékének eltúlzott megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A városi bíróság a Btk. 93. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a két alapítélet összesen 4 év 3 hónapi tartamához képest 6 hónapi szabadságvesztést engedett el. Ilyen arányú elengedés mellett nemcsak a korábbi elítélésből még le nem töltött, a feltételes szabadság utólagos megszűnése folytán végrehajtandó 2 hó 19 napi szabadságvesztés enyészett el teljesen, hanem az elengedés mértéke több, mint a kétszerese a még ki nem töltött büntetés résznek. Ennek következtében a feltételes szabadság megszüntetése ellenére nem hatályosult a még ki nem töltött büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezés.
A Legfelsőbb Bíróság BK 105. számú állásfoglalásának 3. pontja értelmében olyan esetben, amikor a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt az elkövetőt hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, és a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés folytán az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből sem bocsátható feltételes szabadságra, csak kivételesen fordulhat elő, hogy az összbüntetés alapjául szolgáló büntetési tartamok alapulvétele folytán az elengedés mértéke elérje, vagy esetleg kisebb mértékben meghaladja a korábbi feltételes szabadságra bocsátás miatt még ki nem töltött büntetést. Az ilyen nagyobb mérvű elengedést a bíróságnak külön is meg kell indokolnia. Az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozó indoklást nem tartalmaz, de erre törvényes alap nem is lett volna.
Ügyészi fellebbezés hiányában a megyei bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az összbüntetés tartamát helyes mértékben állapítsa meg, ezért a másodfokú végzés objektíve törvénysértővé vált.
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az összbüntetés tartamát 4 év 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. (B. törv. II. 1356/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás