BK BH 1986/5
BK BH 1986/5
1986.01.01.
Kettőnél több szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásának szempontjai olyan esetben, amikor az elbírált bűncselekmények körül több egymással ún. ”quasi halmazati” viszonyban áll [Btk. 93. § (2) és (4) bek.; BK 105. sz.].
A bíróság a terheltet összbüntetésül 3 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte. Ennek alapját az alábbiak képezték.
1. Az 1984. július 2. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítélet, amely 1 év 15 napi szabadságvesztést állapított meg a terhelttel szemben. A bíróság ezzel az ítélettel az 1981. augusztus 3. napján elkövetett garázdaság vétsége miatt kiszabott 1 év 6 hónapi javító-nevelő munkából ki nem töltött 2 hónap helyébe lépő 1 hónapi szabadságvesztést és az 1984. április 5. napján jogerőre emelkedett ítélettel – 1983. február 19. napján elkövetett súlyos testi sértés kísérlete miatt – kiszabott 1 évi szabadságvesztést foglalta összbüntetésbe.
2. Az 1985. február 27. napján jogerőre emelkedett ítélet, mely az 1983. május 21. napján elkövetett garázdaság vétsége miatt 4 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztést tartalmazott.
3. Az 1985. március 19. napján jogerőre emelkedett ítélet, amely az 1983. október 29. napján elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztést tartalmazott.
Az összebüntetés tartamának mérséklése végett bejelentett fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kitért arra, hogy részben alkalmazta a Btk. 93. §-ának (4) bekezdését, mivel a 2. és 3. pontban leírt ítéletekkel elbírált bűncselekményeket a terhelt az 1. pontban leírt összbüntetését képező második „alapítélet” jogerőre emelkedése előtt követte el.
Mindezen túl azonban értékelni kell azt is, hogy a 2. és 3. pont alatt leírt ítéletek egymással is ún. quasi halmazati viszonyban állanak.
Ennek alapján ugyanis megállapítható, hogy a terhelt bűncslekményeit – kivéve a javító-nevelő munkára történt elítélést – egy eljárásban is el lehetett volna bírálni.
Ennek pedig azért van jelentősége, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen esetekben a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésében írt elvek nyomatékosabb súllyal hatnak.
Az elsőfokú bíróság ezt nem értékelte megfelelően annak ellenére, hogy a legrövidebb tartamú szabadságveszésen (4 hónap) túl is elengedett 15 napot a büntetések együttes tartamából.
A kettőnél több alapítéletben kiszabott büntetéseknek – a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésén alapuló – összbüntetésbe foglalása során is előfordulhat viszonylag kisebb tartalmú büntetés teljes elenyészése.
Az adott esetben a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése szerinti rendelkezés alkalmazását kizárólag a 2 hónapi javító-nevelő munka helyébe lépő 1 hónapi szabadságveszés indokolja. A többi büntetés – 2 év 6 hónapi, 1 évi, valamint 4 hónapi szabadságvesztés – mind quasi halmazati viszonyban áll egymással, s ezért nyomatékosabban érvényesül az az elv, mely szerint a terheltet olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szóban levő cselekményeit egy eljárás során bírálták volna el.
Mindezeket értékelve az összesen 3 év 10 hónap 16 napi együttes tartam 4 hónap 15 napi mérséklése nem elegendő, még ha ezáltal az egyik alapul vett büntetés teljesen el is enyészik.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az összbüntetés tartamát 3 év 3 hónapi szabadságvesztésre enyhítette. (Legf. Bír. Bf. III. 646/1985. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás