PK BH 1986/503
BH 1986/503
1986.12.01.
Szolgálati lakáson fennálló bérleti jogviszony megszűnése esetén az elhelyezésről gondoskodni köteles munkáltató által felajánlott lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 117. § (3), (4) és (5) bek.].
Az alperes a felperesnél fennállt – és rokkantsági nyugállományba helyezése folytán 1983. június 30-án megszűnt – munkaviszonya alapján 1979-től bérlője volt egy munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásnak.
A jelen perben előterjesztett keresetében a volt munkáltató felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes elhelyezésére a felajánlott vállalati bérlakás megfelelő; kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a szolgálati lakásból a felajánlott lakásba való átköltözésre, ez utóbbira vonatkozóan a lakásbérleti szerződés megkötésére, valamint 24 771 Ft lakás-használatbavételi díjkülönbözet megfizetésére.
Az alperes a keresetnek a szolgálati lakás kiürítésére, valamint a felajánlott lakás megfelelőségének megállapítására vonatkozó részét „nem vitatta”, kérte viszont a lakás-használatbavételi díj iránti követelés elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes elhelyezésére megfelelő a felajánlott vállalati bérlakás. Ennek folytán kötelezte az alperest, hogy a szolgálati lakásból 15 nap alatt költözzék át ebbe a lakásba, és egyidejűleg fizessen a felperesnek 24 760 Ft lakás-használatbavételi díjat. Az ezt meghaladó – a lakásbérleti szerződés megkötésére való kötelezésre irányuló – keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásából kitűnően a városi bíróság megállapította, hogy a felajánlott lakás megfelel az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 117. §-a (4) és (5) bekezdésében meghatározott követelményeknek: eggyel alacsonyabb komfortfokozatú az összkomfortos szolgálati lakásnál, szobaszáma is elegendő az alperes részére. A komfortfokozatban fennálló eltérés folytán a felperes köteles az alperes részére a két lakásra megállapított lakás-használatbavételi díj közötti különbséget megfizetni, ez a különbség 3260 Ft. A volt szolgálati lakás tekintetében „a lakásrendelet 117. § (4) bekezdéséből következően a lakásigény alsó határának megfelelő, egyszobás összkomfortos lakásra megállapított 36 000 Ft lakáshasználati díj vehető figyelembe”, a felajánlott lakáshasználatbavételi díja pedig 32 760 Ft. A kettő különbözete jár az alperesnek és „ezt az összeget a cserelakásért egyébként fizetendő 28 000 Ft-ból levonva” adódott az alperes marasztalása. Mivel az alperes bérleti jogviszonya a szolgálati lakásra 1971. július 1-jét követően kezdődött, nem alkalmazható a javára a 2/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 14. §-a (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott beszámítási kedvezmény, ugyanez § (4) bekezdése értelmében.
Az alperes és a megyei főügyészség fellebbezései, valamint a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalási összeget 29 520 Ft-ra felemelte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a lakás-használatbavételi díj kérdésében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. Kifejtette, hogy ennek helyességét támasztja alá az R. 121. §-ának (2) bekezdése, valamint „a lakásgazdálkodással kapcsolatban ismert jogpolitikai elveket kifejezésre juttató, a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében elfoglalt jogi álláspont”. Az R. 117. §-a (4) bekezdésének a vitatott rendelkezése helyes értelmezése mellett „csak olyan megoldást eredményezhet az adott jogvita elbírálása során, hogy a komfortfokozat-különbségből következően nem a leadott lakás teljes terjedelmét, hanem csupán a felajánlott lakás terjedelmével azonos méretben kell figyelembe venni a komfortfokozatok különbségét”. Ebből következik, hogy csupán az elsőfokú bíróság számítási hibáját kellett korrigálni.
A jogerős ítéletnek a lakás-használatbavételi díjra vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek között abban volt vita, hogy az alperes a felperesnek a vállalati bérlakásra vonatkozó lakás-használatbavételi díjigényével szembeállította az R. 117. §-ának (4) bekezdése alapján őt megillető díjkülönbözetet. Helyesen járt el a bíróság, amikor ebben a kérdésben döntött. A döntés azonban – e rendelkezés hibás értelmezése miatt – téves.
Az R. 117. §-ának (4) bekezdése kimondja: ha a szolgálati lakásban levő lakószobák száma a kiköltözésre köteles személy lakásigénye mértékének alsó határát meghaladja, az csak az alsó határnak megfelelő szobaszámú másik lakásra tarthat igényt. A másik lakás akkor is megfelelő, ha a komfortfokozata a szolgálati lakásénál eggyel alacsonyabb, legalább azonban komfort nélküli; ilyen esetben a kiköltözésre köteles személy részére a két lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj közötti különbözetet meg kell téríteni.
A jogszabálynak a lakás-használatbavételi díjak különbözetére vonatkozó e rendelkezése azt jelenti, hogy a két lakásra – tehát a kiürítendő egész szolgálati lakásra és az elfoglalandó másik megfelelő lakásra – megállapítható használatbavételi díjakat kell egybevetni. Téves tehát az a jogi álláspont, hogy csupán a felajánlott lakás terjedelmével azonos mértékben kell figyelembe venni a komfortfokozatok különbözőségét.
Az R. 121. §-ának – a másodfokú bíróság által felhívott – (2) bekezdése sem támasztja alá ennek az álláspontnak a helyességét. Ez a rendelkezés azt mondja ki, hogy – amennyiben a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy és az elhelyezésre köteles személy (szerv) között megállapodás jön létre arról, hogy elhelyezés helyett pénzbeli térítés fizetésére kerül sor –, úgy a térítés összege (nem fegyveres testületi szolgálati lakás esetén) az elhelyezéshez biztosítandó másik lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj háromszorosáig terjedő összegben állapítható meg. Ebből tehát nem vonható le olyan következtetés, hogy ilyen megállapodás hiányában a kiürítésre kötelezett személy nem tarthat igényt az R. 117. §-ának (4) bekezdése alapján a két lakásra megállapítható lakás-használatbavételi díj teljes különbözetére.
A kifejtett okokból a jogerős ítéletnek a lakás-használatbavételi díjra vonatkozó rendelkezése a vonatkozó jogszabályok téves értelmezéséből következően törvénysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a lakás-használatbavételi díjjal kapcsolatos valamennyi, továbbá a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. III. 20 853/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás