PK BH 1986/506
BH 1986/506
1986.12.01.
Az örökhagyó részére fizetett szociális segély nem minősül hagyatéki tartozásnak, így az örökös azt nem tartozik megtéríteni. [Ptk. 677. § (1) bek.; 2/1969. (V. 4.) EüM sz. r. 1. § 14. § (4) bek., 16. § (1) bek.].
Az örökhagyó részére a községi közös tanács felperes 1974. december 1. napjától kezdődően az örökhagyó 1981. december 27-én bekövetkezett haláláig rendszeres szociális segélyt folyósított. Az összesen 87 680 forint összegű szociális segélyre a hagyatéki eljárás során hagyatéki hitelezői igényt érvényesített. Ezt az örökhagyó oldalági örököse – az örökhagyó testvérének gyermeke –, az alperes elismerte.
Az állami közjegyző végzésével az örökhagyó hagyatékát, a szociális segély jogcímén érvényesített hagyatéki teherrel adta át az alperesnek, aki – utóbb – a megörökölt ingatlanilletőséget eladta, de a hagyatéki tartozást nem rendezte.
A felperes 40 000 forint megfizetése iránt pert indított az alperes ellen. Az alperes a keresetben érvényesített követelést elismerte, megfizetésére részletfizetést kért.
A bíróság ítéletével az alperest – a kereseti kérelemmel egyezően marasztalta, és 2400 forint illeték megfizetésére is kötelezte. Döntését a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésével indokolta, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és hasznaival felel a hitelezőnek. Mivel az alperes a megörökölt ingatlant értékesítette, és a vételárat a saját céljaira felhasználta, egyéb vagyonával felel a hitelezői igény kielégítéséért, amelynek jogalapját és összegszerűségét egyébként elismerte.
A fellebbezések hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az igényét az alperessel szemben a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapította, amely szerint az örökhagyó tartozásai hagyatéki tartozások.
Az örökhagyó hagyatéki tartozásain azonban az örökhagyót már életében terhelő és halála után az örökösre átszálló tartozásokat kell érteni.
A szociális segély az arról szóló, a 9/1983. (VI. 29.) EüM sz. rendelettel módosított 2/1969. (V. 4.) EüM számú rendelet 1. §-a szerint az arra rászoruló személy részére nyújtott ingyenes juttatás, amelynek visszafizetésére a segélyre jogosult általában nem kötelezhető. A jogszabály a már folyósított szociális segély visszafizettetésére kivételesen akkor ad lehetőséget, ha a segélyezett vagy a hozzátartozója nem jelenti a szociális helyzetben bekövetkezett olyan változást, amely a segélyre jogosulatlanná teszi [R. 14. § (4) bek.], vagy ha a tartásra kötelezett személy e kötelezettségét a bíróság jogerősen megállapította, a tartás elmulasztása miatt kifizetett szociális segély visszakövetelhető [R. 16. § (1) bek.].
A perben nem merült fel adat arra, hogy az örökhagyóval szemben a felperes visszafizetési kötelezettséget állapított meg. A felperes sem állította, hogy az örökhagyóval visszterhes megállapodása lett volna, és azzal folyósította részére a szociális segélyt, hogy az ingatlanából annak visszafizetésére kerül sor.
Ha pedig az örökhagyó nem volt köteles a szociális segély összegét visszatéríteni, illetőleg ezzel kapcsolatban őt kötelezettség nem terhelte, úgy a kifizetett szociális segély összege nem volt az örökhagyó tartozása, és nem vonható a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének egyik pontja alá sem. Így nem minősül hagyatéki tartozásnak.
A városi bíróság a személyesen eljáró alperest, aki a hagyatéki hitelezői igényt a megfelelő tájékoztatás hiányában ismerte el, nem oktatta ki a jogaira, és elmulasztotta felhívni a figyelmét a fenti körülményekre. A Pp. 4. §-ában írt rendelkezés szem előtt tartásával az alperes elismerését – amely a fentiek szerint a méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll – a bíróságnak figyelmen kívül kellett volna hagynia.
A Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az örökhagyó illő eltemetésének költsége hagyatéki tartozás, amelynek megtérítéséért az örökös felelősséggel tartozik, ha a temetési költség nem a hagyatékából nyert kielégítést.
E vonatkozásban a bíróság a tényállást nem derítette fel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az óvással támadott ítéletet a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban vizsgálni kell, hogy az örökhagyó eltemettetésének költségeit ki viselte és milyen összegben, és az így kiegészített tényállás alapján kell határozni az erre irányuló kereseti kérelem tárgyában. (P. törv. II. 20 221/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás