GK BH 1986/511
BH 1986/511
1986.12.01.
A termékek és szolgáltatások alkalmassági ideje jogvesztő határidő, de nem tekinthető egyben a szavatossági jog elévülési határidejének is [Ptk. 308. § (2) bek.].
A felperes az I. r. alperes ellen indított keresetében lerakatának épületén végzett tetőszigetelés 250 000 Ft-os ellenértékének megfizetését követelte. Előadta, hogy az I. r. alperes a fenti létesítmény tetőszigetelési munkálatait végezte, és azt 1980. március 19-én adta át. 1984. július 20-án bejelentést tett amiatt, hogy a tető nagymértékben beázik, az I. r. alperes azonban szavatossági felelősségét nem ismerte el. Megjegyezte, hogy a műszaki átadást követően az I. r. alperes 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben végzett javításokat a tetőn. Az újraszigetelés sürgősségére tekintettel a munkákat megrendelte egy más vállalkozótól, amely 1 296 584 Ft összegű árajánlatot tett.
Az I. r. alperes előkészítő iratában a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli munkavégzés során csak foltokban végzett javítást, és álláspontja szerint a beázás azért következett be, mert a felperes nem teljes felújítást rendelt meg. Véleménye szerint az aljzatrétegek elhasználódása vezetett a beázásokhoz. Megjegyezte, hogy szerinte – mivel nem felújítási munkát végzett – a 16/1981. (VI. 3.) ÉVM számú rendeletnek a kötelező alkalmassági időre vonatkozó rendelkezései e munkára nem vonatkoznak, tehát a követelés elévült. Arra is kitért, hogy időközben szövetkezetükből kivált a II. r. alperes kisszövetkezet, és a perbelihez hasonló munkákat e szervezet végzi. Véleménye szerint a vitatott munkáért is fennáll a felelőssége.
Az I. r. alperes keresetet indított a II. r. alperes ellen, és a perek egyesítésével kérte annak a marasztalását arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találná. Ismét hivatkozott egyébként arra, hogy a felperes követelése elévült.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, és szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy a szigetelési hibák kivitelezési hiányosságokra vezethetők vissza. A szakértő a kijavítási költségekre vonatkozóan kalkulációt készített, és ennek alapján a várható költség 171 939 Ft.
A II. r. alperes kérte az ellene indított kereset elutasítását, és hivatkozott arra, hogy megalakulása során az I. r. alperessel megállapodást kötöttek, amely szerint nem jogutódként veszi át a perbeli jellegű munkavégzésre irányuló tevékenységet. Érdemben előadta, hogy a tetőszigetelés javításának munkáit szakszerűen végezték, annak karbantartását azonban az üzemeltető elmulasztotta. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelése elévült. Tagadta azt a felperesi állítást, hogy 1980., 1981., illetőleg 1982. években javította volna a tetőt.
A folytatólagos tárgyaláson a felperes módosította keresetét, és a szakértő véleményét elfogadva követelését 171 939 Ft-ra leszállította. A tárgyaláson az alperesek bejelentették, hogy a szakvéleményt nem vitatják. A II. r. alperes a tárgyaláson kérte az I. r. alperes keresetének elutasítását, mert szerinte a megállapodásuk értelmében a költségeket az I. r. alperes köteles viselni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 171 939 Ft-ot és ennek 1985. augusztus 28-tól a kifizetésig számított évi 20%-os késedelmi kamatát, az I. r. alperes keresetét pedig elutasította.
Az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásában kifejtett álláspontja szerint mivel a perbeli munkák teljesítésére a Polgári Törvénykönyvet módosító 1977. évi IV. tv. hatálya alatt került sor, az annak felhatalmazása alapján kiadott 16/1981. (VI. 3.) ÉVM sz. rendelet rendelkezései a perbeli esetre is vonatkoznak. Ezek értelmében a tetőszerkezetek, szigetelések kötelező alkalmassági ideje 5 év, amely az igényérvényesítés szempontjából jogvesztő határidő. A perbeli teljesítésre 1980. március 19-én került sor, a keresetlevél beadásának időpontja pedig 1985. február 15., a kereset tehát az 5 éves elévülési időn belül került benyújtásra. Mivel az alperesek a kijavítást nem vállalták, a felperes a Ptk. 307. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján jogosan tartott igényt a javítás költségeire. A bíróság ezért az I. r. alperest a szakértő által kimunkált költségek megfizetésére kötelezte. A bíróság az I. r. alperes keresetét azért utasította el, mert a II. r. alperes nem jogutódja az I. r. alperesnek.
Az első fokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig a II. r. alperes marasztalását. Megismételte elévülési kifogását arra tekintettel, hogy a teljesítés a 16/ 1981. (VI. 3.) ÉVM sz. rendelet hatálybalépése előtt történt. Arra is hivatkozott, hogy a tetőn meg nem engedhető terheléssel járó munkákat végeztek, többek között a villámhárító szerkezet javításával. Az ennek során bekövetkezett sérülések is okozhatták a beázást. Fenntartotta a II. r. alperes felelősségére vonatkozó korábbi álláspontját.
A fellebbezés alapos.
Előre kell bocsátani, hogy a 16/1981. (VI. 3.) ÉVM sz. rendelet az ipari épületekre nem vonatkozik, így az alkalmassági idő a tartós használati követelményre tekintettel a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdése értelmében csak három év.
A per adatai szerint az I. r. alperes által végzett munkák átadás-átvétele 1980. március 19-én történt. A felperes az elsőfokú, továbbá a fellebbezési eljárás során is állította, hogy a hibák már 1980-ban jelentkeztek, és ugyanebben az évben, majd 1981-ben és 1982-ben az I. r. alperes javításokat is végzett a tetőn. Azt az állítását, hogy az I. r. alperes a javításokat elvégezte-e, illetőleg milyen időpontban, a felperes nem tudta bizonyítani, az I. r. alperes pedig tagadta, hogy ilyen javításokat végzett volna. A felperes a fellebbezési tárgyaláson erre nézve azt adta elő, hogy a felperes és az I. r. alperes alkalmazottai között fennálló munkakapcsolatra tekintettel az írásbeliséget mellőzték.
Ilyen módon tehát a felperes az I. r. alperes elévülési kifogásával szemben nem tudta bizonyítani, hogy szavatossági jogait kellő időben érvényesítette volna.
Az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy az alkalmassági idő amellett, hogy jogvesztő határidő, egyben elévülési határidő is. A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogosult a teljesítéstől számított 6 hónapos elévülési idő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. E § (2) bekezdése szerint pedig ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, különösen ha a hiba a fent meghatározott határidőn belül nem volt felismerhető, és ha a tartós használatra rendelt dolog kötelező alkalmassági idejét jogszabály határozza meg, az igény a jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. Mindezek a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével alkalmazhatók, vagyis a jogosult követelése az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül érvényesíthető. A perbeli esetben nem nyert bizonyítást, hogy a már 1980-ban előfordult meghibásodást követően valóban végzett az I. r. alperes javításokat, a felperes pedig csak 1984. július 20-án tett bejelentést az I. r. alperesnek, keresetét pedig csak 1985. február 11-én nyújtotta be. Ezek alapján tehát megállapítható, hogy a felperes a hiba észlelését követően az igény érvényesítésére a jogszabályban meghatározott 3 hónapos határidőn belül nem tett intézkedést, ezért követelése elévült.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és a felperes keresetét is elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 018/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás