BK BH 1986/55
BK BH 1986/55
1986.02.01.
Katonával szemben alkalmazandó fegyelmi fenyítés végett az ügy iratainak megküldése az illetékes parancsnokoknak [Btk. 28. §; Btké. 18. §; Be. 170. § (1) bek. c) pont, 342/A. § (2) bek.; KK 14. sz.].
A katonai bíróság a határőr főhadnagy vádlottal szemben a súlyos testi sértés bűntette miatt indított eljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás szerint a vádlott gépkocsija javítása közben észlelte, hogy a közeli bisztró udvarán több személy brutálisan ütlegel és rugdal egy földön fekvő embert. Sem az elkövetőket, sem a sértettet nem ismerte, de a látottak miatt felháborodva a helyszínre indult azzal az elhatározással, hogy a további tettlegességet megakadályozza, és a megtámadottnak segítséget nyújt. Időközben azonban M. T. a bántalmazó személyeket a tettlegesség helyéről a bisztróba kísérte. A helyszínre érkező vádlott észlelte, hogy a bántalmazott személy még mindig a földön fekszik, és erősen vérző állapotban van. Abból a célból, hogy az elkövetők személyét felderítse, továbbá azért is, hogy az elkövetők is segítségre legyenek a sérült orvoshoz szállításában, a vádlott is bement a bisztróba. Mivel M. T.-t is a tettlegesség helyén látta, jóhiszeműen abban a téves feltevésben volt, hogy M. T. is egyike a bántalmazóknak. Hozzá lépve ezért felszólította, hogy menjen ki vele az udvarra, nézze meg mit tettek. Amikor azonban kifelé haladtak, M. T. az ajtóban olyan mozdulatot tett, amiből a vádlott menekülési szándékra gondolt, és hogy ezt megakadályozza, M. T.-t erőteljesen arcul ütötte, aki ennek következtében nyolc napon túl, ténylegesen négy-öt hét alatt gyógyuló állcsonttörést szenvedett.
A pénzbüntetés kiszabására irányuló katonai ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A vádlott a bűncselekményt alkalomszerűen és ugyanakkor más személyt ért brutális bántalmazása miatti felháborodásában valósította meg. Szándéka a súlyos bántalmazás megszüntetésére, az elkövetők leleplezésére, és a vérző személy mielőbb orvosi ellátásban részesítésére irányult. A vádlott jóhiszeműen tévedett, amikor abban a feltevésben volt, hogy M. T. is egyike volt a bántalmazóknak. A történtek miatt még tartó és erkölcsileg menthető, felindult állapotában ütötte meg a sértettet, akinek ilyen körülmények között a mozdulatát félreértette.
Mindemellett a vádlott az együttélési szabályokat betartó életmódot folytatott, ellene eddig semmiféle kifogás nem merült fel. A szolgálati feladatait is kiválóan teljesítette. Erre tekintettel cselekménye veszélyességének foka és a személyi körülményei nem indokolják büntetés vagy intézkedés alkalmazását (Btk. 28. §; Btké. 18. §). Az elsőfokú bíróságnak – az eljárás megszüntetése mellett – az ügyet az illetékes elöljáró fegyelmi hatáskörébe kellett volna utalnia [Be. 170. § (1) bek. c) pont, 342/A. § (2) bek.; KK 14. sz.]. Mivel azt elmulasztotta, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban rendelkezett ennek megfelelően. (Legf. Bír. Katf. I. 221/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás