• Tartalom

BK BH 1986/56

BK BH 1986/56

1986.02.01.
A vádirat benyújtása után, a bírósági szakban a már elrendelt lakhelyelhagyási tilalom kérdésében csak abban az esetben kell határozni, ha a bíróság ezt a kényszerintézkedést megszüntetni [Be. 99. §].
Lopás bűntettének kísérlete miatt négy vádlott ellen indult büntetőeljárás. Már a nyomozati eljárásban az I. r. vádlottat előzetes letartóztatásba helyezték, míg a II. r. és a III. r. vádlott más ügyben töltötte szabadságvesztését, illetve került előzetes letartóztatásba.
A nyomozó hatóság a IV. r. vádlottal szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Indokként a nyomozó hatóság arra hivatkozott, hogy az ügy akkori állásában alaposan feltehető, hogy a férjével, a III. r. vádlottal összebeszélhet, és ezzel az eljárás lefolytatását megnehezítené vagy meghiúsítaná. Ez az ok indokolhatná az előzetes letartóztatását is, a családi körülményeire tekintettel azonban csak ezt az intézkedést alkalmazta.
A Be. 99. §-ának (4) bekezdése szerint a lakhelyelhagyási tilalmat meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be. 92. § (1) bekezdésében felsorolt egyik ok sem állt fenn; a IV. r. vádlott a három gyerekről jelenleg egyedül gondoskodik, így sem elrejtőzésétől, sem szökésétől nem kell tartani, attól sem kell tartani, hogy újabb bűncselekményt követne el, márcsak azért sem, mivel a vádlottársai valamennyien büntetés-végrehajtási intézetben vannak; a nyomozati eljárás már befejeződött, annak eredményét sem megváltoztatni, sem meghiúsítani nem tudja akkor sem, ha az őrizetben levő férjével az intézetben módja van beszélni.
Ezért a másodfokú bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat megszüntette.
A nyomozati eljárásban elrendelt előzetes letartóztatás a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig, de legfeljebb 1 hónapig tart, ezért az előkészítés keretében ebben a kérdésben a bíróságnak határoznia kell.
A lakhelyelhagyási tilalomnak azonban ilyen időbeli korlátja nincs. A Be. 99. §-ának (1) bekezdése szerint a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése kérdésében a vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság vagy az ügyészség jogosult dönteni, míg a vádirat benyújtása után a bíróságnak kell határoznia, ez utóbbi rendelkezésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a vádirat benyújtásáig ebben a kérdésben intézkedés nem történt. Eszerint a már bírósági szakba került ügyben a vádirat benyújtása után nem kell a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése kérdésében külön határozni, – határozathozatalra csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat megszünteti – mert a nyomozati eljárásban elrendelt lakhelyelhagyási tilalom a bírósági eljárásban is folytatódik.
Mindebből következik az, hogy az elsőfokú bíróság feleslegesen hozott ebben a kérdésben döntést. Mivel azonban ebben a végzésben a bíróság lehetőséget nyújtott a vádlottnak fellebbezés benyújtására, ezt a fellebbezést érdemben kellett elbírálni. A fellebbezés lényegében a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésének kérelmét is magában foglalja, a másodfokú bíróság törvényes lehetőséget és módot látott az intézkedés érdemi felülvizsgálatára és ennek során a fentieknek megfelelően határozott. (Baranya Megyei Bíróság 2. Bf. 633/1985. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére