BK BH 1986/6
BK BH 1986/6
1986.01.01.
Javítóintézeti nevelés ismételt elrendelésének szempontjai [Btk. 118. § (1) bek.].
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy a fk. I. r. terhelt hivatalos személy elleni erőszak bűntettet és 2 rb. könnyű testi sértés vétségét követte el, ezért a javítóintézeti nevelését rendelte el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a megállapított bűncselekmények miatt 10 hónapi – a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Az irányadó tényállás lényege a következő.
A fk. terhelt családi körülményei nagymértékben kedvezőtlenek. Szülei elváltak, a terhelt anyja többször részesült ideggyógyászati kezelésben, alkoholista férjével együtt él. Az I. r. terhelt több alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot, s rászokott a gyógyszerfogyasztásra is. Személyiségszerkezete kóros, és gyógyszerfüggőség alakult ki nála.
A fiatalkorú terhelttel szemben a bíróság egy korábban alkalmazott próbára bocsátás helyett javítóintézeti nevelést rendelt el.
A fiatalkorút még ugyanezen a napon befogadták a Művelődésügyi Minisztérium 4. sz. nevelőintézetébe. Itt példamutató magatartás tanúsított. A közösségbe hamar beilleszkedett, a rábízott feladatokat kifogástalanul ellátta, és többletmunkát is vállalt.
Magatartása jutalmaként a terheltet három nap szabadágra hazaengedték. Ezalatt kapcsolatot teremtett korábbi társaival és a II. r. terhelthez költözött, majd szabadságának letelte után nem tért vissza az intézetbe.
A későbbiek során enyhe fokú alkoholos állapotban mások társaságában tartózkodott az eszpresszóban. A rendőrök itt igazoltatták a társaságot, mire a terhelt hamis nevet és munkahelyet közölt. Ezután a rendőrök elő akarták állítani a rendőrkapitányságra, az utcára kilépve azonban a fiatalkorú el akart szaladni. A rendőrök ezt megakadályozták, és karjánál fogva szolgálati gépkocsijukhoz vezették. A fiatalkorú terhelt az előzőleg fogyasztott nyugtató és alkohol hatására ekkor dührohamot kapott, igyekezett magát kiszabadítani, és többször a rendőrök felé rúgott, rúgása az egyik rendőrt el is találta. Végül is beültették a gépkocsiba, de még ott is csapkodott a rendőrök felé, sőt a másik rendőr jobb alkarját megharapta. Mindkét sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A terhelt beszámítási képességét kóros személyiségzavara, szenvedélybetegsége, valamint a gyógyszer- és alkoholhatás együttesen közepes fokban korlátozta.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a terhelttel szemben a javítóintézeti nevelés ismételt elrendelése indokolt, mivel a javítóintézetben példamutató magatartást tanúsított, és remény van arra, hogy az elvonás, valamint a pszichoterápiás kezelés eredményeként a szenvedélybetegsége megszűnik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a fiatalkorú terhelttel szemben nem büntetést alkalmazott. A terhelt ugyanis több ízben állt már bíróság előtt, s a nevelő jellegű intézkedések nem érték el céljukat. Ezt jelzi, hogy a fiatalkorú a javítóintézetből való eltávozás lejárta után, az intézetbe vissza nem térve követte el a bűncselekményeket.
A terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy a fiatalkorú terhelt már állt bíróság előtt, mégis helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor ismét javítóintézeti nevelést rendelt el.
A javítóintézeti nevelés végrehajtása ugyanis a korábbi ítélet alapján eredményesen folyt. A fiatalkorú terhelt kifogástalanul viselkedett az intézetben, gyógyszerhez és alkoholhoz nem jutott, s betegségét pszichoterápiás módszerekkel kezelték. Engedély nélküli távolmaradása és ezzel összefüggésben az újabb bűncselekmények elkövetése a részéről valóban visszaesést jelent ugyan ebben a nevelési folyamatban, de korántsem jelenti azt, hogy a javítóintézeti nevelés nem alkalmas annak a célnak az elérésére, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.
A Btk. 108. §-ának (2) bekezdése értelmében a fiatalkorúra büntetést akkor kell kiszabni, ha az intézkedés alkalmazása nem célravezető. Márpedig az adott esetben a javítóintézeti nevelés ismételt igénybevétele feltétlenül célravezetőnek mutatkozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fiatalkorú terhelt büntetését meghatározó rendelkezés törvénysértő. Ezért az óvással megtámadott határozatot e részében hatályon kívül helyezte, és a Btk. 118. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapozottan a fiatalkorú I. r. terhelt ismételt javítóintézeti nevelését rendelte el. (B. törv. III. 809/1985. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás