PK BH 1986/60
PK BH 1986/60
1986.02.01.
A jogvesztő szavatossági határidő és az elévülés nyugvása folytán még rendelkezésre álló határidő eltelte után szavatossági igény bíróság előtt nem érvényesíthető. Kártérítés címén viszont a jogosult nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. [Ptk. 308. §, 310. §.]
A felperes az 1979. október 10-én kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az alperes tulajdonában álló házas ingatlant, beköltözhető állapotban, 597 600 forint vételár ellenében, amelyből 77 600 forint OTP-tartozás volt. A lakóház 3 szoba, előszoba, rendeltetésszerűen nem használható fürdőszoba, konyha, kamra, WC-helyiségekből állott. Az ingatlan az adásvétel idején közművesített volt, azonban a szerződés szerint is felújításra szorult.
A felperes a szerződés megkötése után a lakást felújította, a fürdőszoba felszerelését, burkolását, a villany- és vízvezetékek cseréjét, a lakás festését, továbbá a parketta csiszolását, lakkozását végeztette el, valamint központi fűtést szereltetett be. A felperes 1981 telén észlelte a ajtótokok, borítások, bélések hólyagosodását, s a hólyagokból víz szivárgását. 1982 nyaráig a nedvesedések a nyílászárók faanyagának korhadását eredményezték. Ekkor a felperes faanyagvédelmi szakértő közreműködését vette igénybe, aki 1982. július 9-én kelt szakvéleményében megállapította, hogy a hall és a vele szomszédos szoba parkettája, vakpadlója és párnafái a szoba teljes területén könnyező házigombával fertőzöttek, egyes ajtótokok teljes, mások 40–70 cm magasságban. A hall ablak alatti festett fa falborítása az ablaktok alsó részéig szintén könnyező házigomba által fertőzött.
Ezek után a felperes az ingatlan gombamentesítését megkezdte, a parkettákat felszedte, ajtótokokat cseréltetett, vakolatrészeket távolított el, majd a szobák padlózatát lebetonoztatta. A munkákat saját maga, illetve családtagjai végezték.
A felperes leánya 1982 augusztusában telefonon értesítette az alperest a gombásodásról, és 150 000 forintos kárigényt jelölt meg. Az alperes vitatta azt, hogy a gombásodás vagy az azt előidéző ok már az adásvételi szerződés megkötésekor fennállott volna.
A munkák végzésével párhuzamosan a felperes előzetes közjegyzői bizonyítási eljárást tett folyamatba annak megállapítása végett, hogy a hiba a szerződéskötéskor fennállott-e. Az igazságügyi faanyagvédelmi szakértő szakvéleményét 1982. október 1-jén benyújtotta, és egyúttal a feleknek is kézbesítette.
A vizsgálat során az alperes elismerte, hogy 1979 tavaszán két alkalommal is volt csőrepedés az ingatlanon, a fürdőszoba kád melletti fala a konyha felől átnedvesedett, a víz a konyhát is elöntötte, és átszivárgott a hallba és a nagyobbik utcai szobába. A szakértő ilyen előzmények után megállapította, hogy az 1979. tavaszi csőtörés volt a gombásodás kiváltó oka, a hiba rejtett hibának minősül. Az alperes és a felperes között megegyezés nem jött létre. Az alperes tagadta, hogy a gombásodás az 1979 tavaszán történt csőtörésekkel okozati összefüggésben állna.
Ilyen előzmények után indított a felperes keresetet 1983. április 1-jén az alperes ellen 80 000 forint és ennek 1982. október 1. napjától járó évi 5%-os kamata megfizetése iránt a Ptk. 305. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, de közelebbről meg nem határozottan. Jogfenntartó nyilatkozatot tett a kereset jövőbeni felemelésére és a Ptk. 399. §-a alapján kártérítési követelés érvényesítésére.
Az alperes az okozati összefüggést a kirendelt igazságügyi szakértőnek a felperesi állást igazoló szakvéleményével szemben is tagadta, és hivatkozott a követelés elévülésére is.
Az elsőfokú bíróság újabb szakértői véleményt szerzett be, majd közbenső ítéletében az alperes kártérítési felelősségét megállapította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Az alperes a fellebbezésében előadta, hogy a felperes a Ptk. 306. §-a (4) bekezdésének illetve a 307. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit megsértette, amikor a gombásodásról haladéktalanul nem értesítette, és a hiba kijavítását megkezdve az alperes személyes észlelését is lehetetlenné tette. Az okozati összefüggést is vitatta. A csatlakozó fellebbezés az ítélet helybenhagyására irányult azzal, hogy az alperes felelőssége hibás teljesítés alapján áll fenn.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes felelősségét hibás teljesítés címén állapította meg. Az indokolásban kifejtette, hogy szavatossági igényeit a felperes a Ptk. 306. §-ában foglaltak szerint, a hibás teljesítéssel okozott kárát pedig a Ptk. 310. §-a alapján érvényesíthette. Az alperesi védekezésre tekintettel a másodfokú bíróság vizsgálta az igényérvényesítési határidők betartását is, és úgy találta, hogy a jogvesztő határidő elteltével, a közjegyzői eljárás jogerősen befejezettnek minősítésével 1983 februárjában került a felperes olyan helyzetbe, hogy jogait érvényesíthesse. Ettől az időponttól számított három hónapon belül keresetet indított, ezért a keresetindítással – figyelemmel az I. sz. PGED-re is – nem késett el.
A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 308. §-a szavatossági igény érvényesítésére kettős határidőt állapít meg. A 308. § (1) bekezdése 6 hónapos elévülési határidőt, a (2) bekezdés – tartós használatra rendelt dolog esetében – 3 éves jogvesztő határidőt ír elő a szavatossági igény érvényesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság I. számú polgári és gazdasági elvi döntésének II. pontja szerint, ha a szavatossági igény a szolgáltatott dolog hibájának későbbi időszakban való jelentkezése folytán vagy egyéb menthető okból az elévülési határidőn belül nem volt érvényesíthető, a jogosult a szavatossági igényét az akadály megszüntetésétől számított 3 hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 3 hónapnál kevesebb idő van hátra.
A felek közötti szerződés teljesítése 1979. év októberében megtörtént. A felperes több mint két évvel később, 1981. év telén észlelte az ajtótokok hólyagosodását. A könnyező házi gombával való fertőzöttségét a felperes által felkért magánszakértő 1982. július 9-én kelt szakvéleményében állapította meg. Ekkor a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében szabályozott 6 hónapos elévülési határidő már többszörösen eltelt. Mivel az alperes a felperes leánya által telefonon közölt igénybejelentést nem fogadta el, a felperes a közjegyzői irodánál előzetes bizonyítás elrendelését kérte.
A kirendelt szakértő szakvéleményét 1982. október 1. napján – még a jogvesztő határidő lejárta előtt – a közjegyzői irodának és egyidejűleg a feleknek is megküldte. A felperes keresetét ennek ellenére csak 1983. április 1. napján nyújtotta be, amikor az igény érvényesítésére vonatkozó minden határidő lejárt.
A hároméves jogvesztő határidő eltelte után a felperes szavatossági igényt nem érvényesíthet, mert a Ptk. 308. §-ában megállapított elévülési és jogvesztő határidők a szerződés teljesítésekor kezdődnek.
Tévesen hivatkozik a másodfokú bíróság arra, hogy az I. sz. polgári és gazdasági elvi döntés alapján a felperes az igényét az előzetes bizonyítás befejezésétől számított 3 hónapon belül még érvényesíthette. A 3 éves jogvesztő határidő a másodfokú bíróság megállapítása szerint is 1982 októberében lejárt. E határidő jogvesztő, lejárta után az igény a bíróság előtt már nem érvényesíthető, ezért nincs jelentősége annak, hogy a közjegyző az előzetes bizonyítási eljárást mikor nyilvánította befejezetté. Az adott esetben a hiba felismerésére az elévülési határidő lejárta után került sor, ezért az elévülés nyugvása, illetve félbeszakadása fel sem merülhet, így az I. sz. polgári és gazdasági elvi döntés II. pontjának utolsó mondatában foglalt iránymutatás sem ad lehetőséget a jogvesztő határidő lejárta után a szavatossági igény bíróság előtti érvényesítésére.
A Ptk. 305–309. §-ai szerint a hibás teljesítésből eredő szavatossági igény, valamint a Ptk. 310. §-ára alapított kártérítési igény azonban egymástól függetlenül érvényesíthető. Az a körülmény, hogy a szerződő fél elmulasztja a hibás teljesítésből eredő igényének a Ptk. 308. §-ában írt határidők alatti érvényesítését, nem vonja maga után és nem érinti a szerződő félnek a Ptk. 310. §-ára alapított jogát. A törvényességi óvás elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a felperes a szavatosságra alapított jogát kellő határidőn belül gyakorolta-e, nem vizsgálta azonban, hogy a hibás teljesítés folytán van-e kártérítési igénye a felperesnek, jóllehet a felperes erre a jogcímre is hivatkozott.
A Ptk. 310. §-a a kártérítési felelősséget hibás teljesítés esetében is az általános felelősségi szabályok szerint állapítja meg. A kötelezett tehát a hibás teljesítéssel okozott kárért ugyanolyan feltételek szerint felel, mint a szerződésszegéssel okozott minden egyéb kárért. A kártérítési igény ebben az esetben is az általános elévülési időn belül, vagyis az esedékességtől számított öt év alatt érvényesíthető. Az elévülés nyugvására és megszakadására is az általános szabályok az irányadók.
Kártérítés címén pedig a jogosult nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. A Legfelsőbb Bíróság I. sz. polgári és gazdasági elvi döntése alapján is erre a következtetésre lehet jutni.
A felperes előadása szerint a megvásárolt ingatlanban 1981-ben könnyező házigombával való fertőzöttséget észleltek, ami rejtett hibának minősül. Ennek bizonyítása esetén pedig a felperes a kártérítésre vonatkozó szabályok alapján nemcsak a szavatosságon felüli többletkár megtérítését követelte, hanem az épületrész kijavításával járó kárának a megtérítését is. Nem akadálya ennek az, hogy az utóbb említett követelés tartalmában azonos a kellékszavatossági igénnyel, nevezetesen a kijavítással, a munka elvégzésével felmerült költségek megtérítésének a követelésével (Ptk. 307. §).
A hibás teljesítés tehát egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt is, amennyiben a kötelezett nem menti ki magát a felelősség alól. Az ilyen igény alaposságának természetesen az is feltétele, hogy a jogosult bizonyítsa a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kárát. A jogosultat terheli annak bizonyítása is, hogy a hiba oka a teljesítés előtt keletkezett. E követelés alapossága, illetőleg alaptalansága azon múlik, hogy a kötelezett ki tudja-e menteni magát a felelősség alól annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Annak eldöntése, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítés érdekében megtette-e mindazt, ami az adott helyzetben általában elvárható volt, tehát hogy a bekövetkezett kárért való felelősség alóli kimentés egyáltalán sikerre vezet-e, nagymértékben függ a szolgáltatás természetétől, a hiba jellegétől, s általában az eset körülményeitől. Nagy szerepe van a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartó bírósági mérlegelésnek, amelynek körében jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A felelősség elbírálásánál szigorú mérték alkalmazása jól szolgálhatja a károk megelőzéséhez és a hibátlan teljesítésre ösztönzéshez fűződő érdekeket.
Mindezek tekintetében a tényállás további tisztázása szükséges.
A jogerős közbenső ítélet érdemben sem látszik kellően megalapozottnak. Tekintettel arra, hogy az előzetes bizonyítás során és a perben kirendelt szakértő is csak a helyreállítási munkák elvégzése után vizsgálta meg az épületet, a szakvélemények megalapozottsága érdekében szükséges lett volna részletesebb tanúbizonyítás lefolytatása. Az épületnek a vételt követő felújítás során meglevő állapotára, a fertőzöttség esetleges jelentkezésére és mértékére a tatarozásban közreműködött szakemberek tanúkénti meghallgatását a bíróság elfoglalt jogi álláspontja mellett sem mellőzhette volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 112/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás