PK BH 1986/62
PK BH 1986/62
1986.02.01.
A közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira vonatkozó szabályok alkalmazására akkor kerülhet sor, ha közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységét is igénylő közös céljuk elérése érdekében járnak el, és – ha nem is kifejezett megállapodással, de legalábbis hallgatólagosan – egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen, illetőleg a közös gazdálkodás nyomán jelentkező esetleges hátrányos kockázatot is együttesen vállalják [Ptk. 578. § (2) bek.].
Az alperesek házastársak, a felperes az I. r. alperes anyja.
A felperes férjének 1957-ben bekövetkezett halála után 1977. tavaszáig tanyán élt. Ekkor a tanyán levő lakóháza összedőlt, és a felperes elköltözött K. A.-né nevű gyermekéhez. A nevezett a felperes részére külön bejáratú szobát és teljes ellátást biztosított, a felperes pedig átengedte részére háztáji földje és 400 négyszögöl területű zártkerti ingatlana használatát. A felperes nyugdíjának nagyobb részét is K. A.-nénék adta át.
1978 márciusában a felperes eltávozott K.-nétől és B.-n lakó bátyjához utazott. Itt találta meg őt az I. r. alperes és felajánlotta, ha nem érzi jól magát K.-éknál, költözzék hozzájuk. A felperes ekkor beköltözött az alperesek újonnan épült házába, ahol egy külön bejáratú lakószoba állott rendelkezésére. Ez időtől kezdve a felperes az alperesekkel élt közös háztartásban. Átengedte az alperesek részére háztáji földjének és zártkerti ingatlanának használatát, valamint nyugdíjának túlnyomó részét. A felperes nyugdíja 1978-ban 1430 Ft volt, amely 1983-ra 2200 Ft-ra emelkedett. Az alperesek központi fűtéses lakószobát biztosítottak a felperesnek, élelmezték, szükséghez képest gondozták és ellátták.
A felperes 1983. július 18-án elhagyta az alperesek lakóházát, előbb egy ismerőséhez, majd másik gyermekéhez költözött.
A felperes keresetében előbb 80 000 Ft, majd 40 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Keresetét arra alapította, hogy az alperesek részére az ott eltöltött 5 év alatt több pénzt adott át, mint amennyi értéket ők nyújtottak, ezért igényel térítést.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás után meghozott ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 19 650 Ft-ot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és rendelkezett a perköltségviselés és a le nem rótt illeték megfizetése tárgyában.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a peres felek 1978 márciusától 1983. július 18-ig közös háztartásban éltek. Ezért álláspontja szerint jogviszonyukat a Ptk. 578. §-ának (2) bekezdése alapján kell elbírálni. A bizonyítékok mérlegelésével a bíróság azt állapította meg, hogy az együttélés ideje alatt az alperesek összesen 196 537 Ft értékű vagyont szereztek. A bíróság a felperesnek a szerzésben való közreműködése arányát 10%-ban állapította meg, s így a felperest megillető vagyonértéket 19 650 Ft-ban határozta meg.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy az alperesek által egyetemlegesen fizetendő marasztalás összegét 35 000 Ft-ra emelte fel. A marasztalási összeg arányában megváltoztatta a le nem rótt illetékre vonatkozó rendelkezést, és az alpereseket 1000 Ft fellebbezési eljárási költség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek olyan közös gazdálkodást folytattak, amelyre figyelemmel a felperest megilleti a közösen szerzett vagyon arányos része. A közös vagyon értékét a másodfokú bíróság 170 000–180 000 Ft-ra tette, a felperes közreműködésének arányát pedig 20%-ban állapította meg. Ennek megfelelően emelte fel az alperesek által fizetendő marasztalási összeget.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 578. §-ának (1) bekezdése szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.
Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint ezeket a szabályokat kell alkalmazni – a házastársak kivételével – a közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is.
A jogszabályi rendelkezés helyes értelmezéséből az következik, hogy a családtagok vagyoni közösségének felszámolása során az említett rendelkezést akkor kell és lehet alkalmazni, ha megállapítható, hogy munkaképes, saját keresettel vagy jövedelemmel rendelkező felek, erre irányuló megállapodással vagy anélkül gazdasági tevékenységet igénylő céljaik elérése érdekében, egy háztartásban élve együttműködtek és a közös cél eléréséhez szükséges anyagi eszközöket, így vagyontárgyaikat, keresetüket, jövedelmüket, munkájukat közös rendelkezésre bocsátották. A fenti szabályok alkalmazására nincs ezért lehetőség akkor, ha a családtagok közötti közösség csak abban áll, ha egy lakásban lakva egymást az élet fenntartásához szükséges körön belül gazdaságilag is támogatják, rokoni, illetve érzelmi alapon álló kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára. Ez a körülmény ugyanis önmagában még nem hoz létre vagyoni közösséget.
A Ptk. 578. §-a (2) bekezdésének alkalmazására tehát csak akkor kerülhet sor, ha a közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése érdekében járnak el, és – ha nem is kifejezett megállapodással, de legalábbis hallgatólagosan – egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen, illetőleg a közös gazdálkodás nyomán jelentkező esetleges hátrányok kockázatát is együttesen vállalják.
Nem kerülhet sor ezért a Ptk. 578. §-a (2) bekezdésének alkalmazására azon az alapon, hogy a gyermek a támogatásra szoruló idős szülőt magához veszi, s vele közös háztartásban él, de különösen nem alkalmazható a fenti jogszabályi rendelkezés akkor, ha a felek között a közös háztartással kapcsolatosan más megállapodás jött létre.
A peradatok szerint a felperes tanyaépületének tönkremenetele után eddigi lakóhelyén nem maradhatott. Ezért került sor arra, hogy valamelyik gyermekéhez költözzék, és azzal éljen közös háztartásban. A per adatai egyértelműek abban a vonatkozásban is, hogy a felperes a tanyaépület elhagyása után már mezőgazdasági munkát nem végzett, kora és egészségi állapota miatt erre már nem volt képes. A közös háztartás célja elsősorban az volt, hogy az idős felperes ellátása a családi körön belül biztosított legyen. A felperes ennek fedezésére, illetőleg ehhez történő hozzájárulásaként bocsátotta rendelkezésre anyagi javait. A felperes által nyújtott szolgáltatások így lényegében a felperes teljes ellátását fedezték. Nem állapítható meg ezért az, hogy olyan vagyoni juttatás történt volna a felperes részéről, amely az alperesek által nyújtott tartáson és gondozáson túl egyéb kötelezettséggel is járt volna. Nincs adat arra, hogy a feleknek a közös háztartás során ilyen elképzelése vagy célja lett volna.
A per adatai szerint egyébként a mezőgazdasági munka végzésében a felperes nem vett részt, s a háztartási munkák túlnyomó részét is a II. r. alperes végezte. Ha a családi körön belül a felperes esetenként segített a főzésnél, vagy vigyázott a kiskorú gyermekre, ez a tevékenysége a családi körön belül nyújtott szívesség keretét nem haladta meg, s ez a közös gazdálkodás tényének megállapítására nem alkalmas.
Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor a felek jogviszonyát a Ptk. 578. §-ának (2) bekezdése szerint minősítették, és a felperes keresetének részben helyt adtak. A fent kifejtettek szerint ugyanis a felperes keresete alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (P. törv. III. 20012/1985/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás