PK BH 1986/66
PK BH 1986/66
1986.02.01.
I. A közjegyző a kötelesrészre jogosult és a végrendeleti örökös között a kötelesrész pénzben történő kiadására vonatkozóan létrejött egyezséget akkor hagyhatja jóvá, ha a felek az összeget is meghatározták [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 58. § (3) bek.; Pp. 148. §].
II. A kötelesrész és az özvegyi jog összeütközése esetén irányadó rendelkezések [Ptk. 615. §, 661. §, 671. § (1) bek., 665. § (1) bek., 679. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1984. március 28-án végrendelet és leszármazó hátrahagyásával meghalt. Végrendeletében örököséül házastársát nevezte meg. A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott egy házasingatlan 600 000 forint becsértékben, amelyet hagyatéki teherként 12 787 forint temetési költség terhelt.
A hagyatéki eljárásban az örökhagyó korábbi házasságából származó gyermeke a végrendelet érvényességét nem vitatta, a kötelesrészre azonban igényt tartott, és a kötelesrészét pénzben kérte kiadni. A túlélő házastárs a kötelesrész kiadására hajlandó volt. Ennek rögzítése utána hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: „Az érdekeltek között egyezség jött létre a fizetés módja tekintetében is… Amíg a végrendeleti örökös a hagyatéki ingatlant használja, addig vállalja, hogy havonta előre esedékesen minden hónap 15. napjáig bezárólag megfizet 2000 forintot a kötelesrészre jogosultnak, aki ezt a feltételt elfogadja. A fizetés első időpontja 1984. december 15… Amennyiben az ingatlan eladásra kerülne, arra az esetre a végrendeleti örökös már most úgy nyilatkozott, hogy akkor… egy összegben ki tudja fizetni a kötelesrészt a leszármazónak”. Ezt követően a közjegyző a 4. sorszámú hagyatékátadó végzéssel a fenti egyezséget jóváhagyta, a hagyatéki ingatlant végrendeleti öröklés jogcímén a túlélő házastársnak adta át, egyben kötelezte őt arra, hogy 1984. december 15-től havonta 2000 forintot kötelesrész címén az örökhagyó gyermekének fizessen meg. A végzés indokolása utal arra, hogy az öröklés rendjét a Ptk. 599. §-ának (2) bekezdése értelmében a végrendelet határozza meg, egyben a végrendeleti örököst haszonélvezeti jog is megilletné a Ptk. 615. §-ának (1) bekezdése alapján. Ezért a kötelesrész megváltásánál „a felek egyöntetű előadása alapján 470 000 forintból indult ki”, figyelembe véve a haszonélvezeti jog „egy gyermekrész értékét is”. Így az egyezség a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek is megfelel.
A felek a fellebbezési jogról lemondtak, így végzés nyomban jogerőre emelkedett.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet (He.) 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
A közjegyző tehát mind az anyagi jogi, mind pedig az eljárásjogi kérdésekben egyaránt köteles felvilágosítást adni, mégpedig úgy, hogy a feleket jogaikra és kötelezettségeikre is figyelmezteti.
A He. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyaláson meg kell kísérelni, hogy az örökösök között egyezség létesüljön.
A kötelesrészre jogosult és a végrendeleti örökös között a kötelesrész pénzben történő kiadására vonatkozóan létrejött egyezsége a He. 58. §-ának (3) bekezdésében foglaltak az irányadók. E szerint a közjegyző a jognyilatkozatokat egyezségbe foglalja, és külön végzésben dönt annak jóváhagyása felől. A közjegyző által jóváhagyott ilyen egyezségnek a bírósági egyezséggel azonos hatálya van. A He. 89. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandók a Pp. 148. §-ában foglaltak: a közjegyzőnek vizsgálnia kell, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek.
Az adott esetben a felek az egyezségben nem határozták meg, hogy a végrendeleti örökös kötelesrész címén milyen összeget köteles a leszármazónak megfizetni, így nem ismert az sem, hogy a havi 2000 forintos résztörlesztés kötelezettsége meddig terheli a végrendeleti örököst. Az egyezséget jóváhagyó végzés utal ugyan arra, hogy a kötelesrész alapját 470 000 forint alapösszegből kiindulva határozták meg a felek, ebből azonban a végrendeleti örökös által vállalt fizetési kötelezettség mértéke nem állapítható meg, különös figyelemmel a haszonélvezeti jognak „gyermekrész értékében” való figyelembevételére is.
Az összegszerűségben meg nem határozott fizetési kötelezettség vállalása pedig a felek közti jogvita rendezésére nem alkalmas, ilyen formában végre sem hajtható. Erre tekintettel az egyezség jóváhagyásának végzése ez okból törvénysértő.
De téves a végrendeleti örököst megillető haszonélvezeti joggal kapcsolatos álláspont is.
A Ptk. 615. §-a értelmében a túlélő házastárs örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet nem ő örököl (özvegyi jog).
Ha az örökhagyó végrendeletében örököséül a házastársát nevezi meg, a haszonélvezeti jog – illetőleg annak korlátozott mértéke – csak egy szempontból jöhet figyelembe: a kötelesrész kiadásánál.
A Ptk. 661. §-a szerint kötelesrész illeti meg – egyebek között – az örökhagyó leszármazóját, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.
A Ptk. 665. §-ának (1) bekezdése szerint a leszármazót kötelesrész címén annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna. Az adott esetben tehát az örökhagyó egyetlen gyermeke kötelesrész címén a hagyaték felére tarthat igényt.
A kötelesrészt a Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése szerint minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha azonban a kötelesrész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a Ptk. 679. §-ának (3) bekezdése, hogy a kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.
A fentiek alapján tehát a kötelesrésznek és az özvegyi jognak az összeütközése akkor következhet be, ha a hagyatéki vagyon nem elég a kötelesrész és a házastárs korlátozott haszonélvezetének a kielégítésére. Ilyen esetben sincs azonban jogi lehetőség arra, hogy az özvegyi haszonélvezeti jog értékét – mintegy az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának szabályát alkalmazva – a hagyaték tiszta értékéből levonva határozzák meg a kötelesrész alapját.
Ha tehát a felek az egyezség megkötésekor abban a feltevésben voltak, hogy a kötelesrész alapját ilyen módon kell kiszámítani, nyilatkozataik megtételekor az anyagi jogi szabályokat tévesen értelmezték. Minthogy pedig a jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a közjegyző a szükséges tájékoztatást az érdekelteknek megadta, a kellő jogi tájékoztatás nélkül kötött egyezséget a közjegyző ez okból sem hagyhatta volna jóvá.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 392/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás