GK BH 1986/72
GK BH 1986/72
1986.02.01.
A vasúton fuvarozott küldemény természeti tulajdonságából eredő súlyveszteség címén a káló a vasutat akkor is megilleti, ha a fuvarozás befejezése után szállítmányozóként átrakási tevékenységet végez [114 058/1966. I/8. E. (KK 25.) sz. hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 23. cikk 1. § 5. pont].
A felperes 137 635 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmében előadta, hogy a Szovjetunióból acélnyersvasat importált, és a küldemény 5 db szovjet vasúti kocsiban 351 000 kg súlyban 1983. szeptember 26-án érkezett Záhony határállomásra. Az alperessel megkötött szállítmányozási szerződés alapján az alperes mint szállítmányozó volt köteles a küldeményt a határállomáson átvenni, belföldi vasúti kocsiba átrakni és belföldi fuvarozásra feladni. Az alperes ennek megfelelően a küldeményt 7 vasúti kocsiba rakta át, és összesen 319 140 kg súlyban adta fel a belföldi címzett részére. Az alperes tehát 31 860 kg súlyhiánnyal továbbította a küldeményt, aminek következtében a felperest a peresített összegű kár érte, mivel egy tonna acélnyersvas ára 4320 Ft. Előadta a felperes azt is, hogy kárigényét a peren kívüli felszólamlás során az alperesnél előterjesztette, de az alperes a felszólamlását elutasította. A felperes beavatkozóként perbe hívta a címzettet, és az a perbe hívást elfogadva a perbe beavatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a mérlegkönyvének adatai alapján megállapította, hogy az egyik fuvarlevélen téves adatok szerepelnek. A mérlegkönyv ugyanis tanúsítja, hogy az egyik vasúti kocsiba 1983. szeptember 29-én mérlegelt nettó súlyban 53 640 kg acélnyersvas lett feladva, és a fuvarlevélen tévesen, bevallott súlyban csak 21 660 kg-ot tüntettek fel. Állításának bizonyítására nemcsak a mérlegkönyv adataira hivatkozott, hanem tanúk meghallgatását is kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes indítványa alapján a tanúbizonyítást lefolytatta, majd ítéletet hozott. Kötelezte az alperest 119 329 Ft és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes a szállítmányozási szerződésben vállalt kötelezettségét az egyik vasúti kocsinál megszegte, mert a fuvarlevélre nem vezette be a mérlegelés adatait és a mérlegelt súlyt, annak ellenére, hogy a mérlegbélyegzőt ráhelyezte. A mérlegelési könyv adatát pedig nem fogadta el, mert önmagában bizonyítékként nem értékelhető, ugyanis utólag is kiállítható volt, éppen a többi széles nyomtávú vagonból hiányzó áru korrigálására. Ezen túlmenően a beavatkozó telepén működő, kirendelt vasúti raktárnoknak is észlelnie kellett volna a fuvarlevél és az áru összehasonlításakor, hogy a kérdéses vagonban több áru érkezett, mint amennyi a fuvarlevélen szerepel, és éppen ezért utánmérlegelést kellett volna végeznie a kiszolgáltatáskor.
A beavatkozó ugyanis általában a fuvarlevélen feltüntetett mennyiségben veszi át a küldeményt, melyet rendszerint mérlegelt súlyban adnak fel, és a küldemény kiszolgáltatásakor kapacitás hiánya miatt csak ritkán kerül sor mérlegelésre. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy ezt a küldeményt a beavatkozó a raktári bevételezési jegyek tanúsága szerint bevallott súlyban vételezte be, a mérlegelés tehát mindenképpen érdeke lett volna az alperesnek.
Az elsőfokú bíróság az SZMGSZ 23. cikke 1. §-ának 4. pontjában előírt 0,3%-os átrakási kálót azonban az alperes javára figyelembe vette, éspedig 13 305 Ft értékben, és ennek alapján csak 119 329 Ft kár megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatást és az alperesnek kereseti kérelme szerinti marasztalását. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes javára figyelembe vette az átrakási kálót. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az SZMGSZ 23. cikkének 1. §-a az 1–4. pontokban sorolja fel, hogy mely termékek átrakása után jár a káló, és ezek között az acélnyersvas nem szerepel, így ez a káló az alperest nem illeti meg.
A fellebbezési tárgyaláson a beavatkozó előadta, hogy a perbeli áru szemcsés, darabos volt, tulajdonképpen vasércnek tekinthető.
A fellebbezés nem alapos.
Az SZMGSZ fuvarlevelek tanúsága szerint a perbeli küldemények rendeltetési állomása Záhony volt, ami azt jelenti, hogy az SZMGSZ fuvarozás Záhonyban véget ért.
Megállapítható volt azonban, hogy az alperes a felperes megbízása alapján mint szállítmányozó vette át a küldeményt, és ugyancsak a felperes megbízása alapján rakta át belföldi vasúti kocsiba az acélnyersvasat, és adta fel belföldi fuvarozásra.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt az is, hogy a perbeli küldemény szemcsés, darabos vasérc volt, melynek az a természeti tulajdonsága, hogy rakodáskor bizonyos mértékű szóródás, súlyveszteség bekövetkezik.
Az SZMGSZ 23. cikke 1. §-ának 5. pontja szerint a perbeli küldemény átrakásánál 0,3%-os súlyveszteséget figyelembe kell venni. Az nem vitás, hogy a küldemény átrakásakor az SZMGSZ-fuvarozás már véget ért, ennek folytán az SZMGSZ előírásainak a hatályai megszűntek. A perbeli acélnyersvas átrakása azonban szükségszerű súlyveszteséget eredményez akkor is, ha az alperes szállítmányozóként járt el, így a veszteség nem hagyható figyelmen kívül, az alperes pedig kimentése folytán az ilyen mértékű kárért nem tartozik felelősséggel.
Megalapozottan döntött tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a küldemény átrakását végző alperes javára 0,3%-os súlyveszteséget figyelembe vett.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 037/1985. sz., Fővárosi Bír. 24. G. 43 595/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás