MK BH 1986/81
MK BH 1986/81
1986.02.01.
A balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést megszegő munkáltatónak és a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályok szerint felelős károkozónak a társadalombiztosítási szervvel szembeni felelőssége nem egyetemleges [1975. évi II. tV. 108. §, 109. §].
A II. rendű felperes alkalmazásában álló B. L. gépkocsivezető 1982. február 22-én árut szállított az I. rendű felperes sz.-i boltjába. A gépkocsiról lelépve a bolthoz vezető bekötőúton, síkossága miatt megcsúszott, elesett és vállficam sérülést szenvedett.
A B. L. részére nyújtott társadalombiztosítási és egészségügyi ellátások megtérítése iránt az alperes fizetési meghagyást bocsátott ki mindkét felperessel szemben. Követelését az I. rendű felperessel szemben az 1975. évi II. törvény (T.) 109. §-ára, a II. rendű felperessel szemben pedig a T. 108. §-ára alapította.
Az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen mindkét felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, vitatva a felelősségének fennállását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek ellen kibocsátott fizetési meghagyásokat hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság ítéletének indoklása szerint a bizonyítási eljárás során nem lehetett tisztázni, hogy hol történt a baleset: az úttesten vagy pedig a bolthoz vezető bekötőúton. Úgyszintén nem nyert tisztázást az a körülmény sem, hogy a bekötőút tisztántartásáról, síkosságmentessé tételéről már a baleset megtörténte előtt gondoskodtak-e, vagy pedig erre csak a balesetet követően került sor. Ilyen körülmények között a felperesek felelőssége nem volt egyértelműen megállapítható.
Az ítélet ellen az alperes felebezett, és annak megváltoztatásával mindkét felperes keresetének elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az ítéletében tényként állapította meg, hogy a baleset a boltba vezető bekötőúton történt. Ennek tisztántartása az I. rendű felperes boltba beosztott dolgozóinak volt a kötelessége. Mivel erről megfelelően nem gondoskodtak, és e mulasztásuk a balesettel okozati összefüggésben áll, ezért a T. 109. §-a alapján az I. rendű felperes köteles a felmerült ellátásokat megtéríteni. Az ítélet további okfejtése szerint a II. rendű felperes szintén mulasztást követett el, mikor a munkavállalói munkahelyéül is szolgáló, az élelmiszerboltba vezető bekötőút munkavédelmi követelményeknek megfelelő állapotát nem ellenőrizte. Ezért a T. 108. §-a alapján az alperessel szembeni felelőssége fennáll. Ez a felelőssége az I. rendű felperes felelősségével egyetemlegesen áll fenn.
A jogerős ítéletnek a II. rendű felperesre vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a II. rendű felperes vonatkozásában is megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felelősségét megállapítva a keresetét elutasította.
Az 1975. évi II. törvény 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelháritó és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget.
A munkáltatót nem terheli olyan kötelezettség, hogy mindazokat a közutakat és közlekedés céljára szolgáló egyéb utakat, amelyeket dolgozói a munkáltató telephelyén kívüli munkavégzésük során igénybe vehetnek, ellenőrizze abból a szempontból, hogy a munkavédelmi követelményeknek megfelelő állapotban vannak-e. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy II. rendű felperest a dolgozója üzemi balesetért a társadalombiztosítási szervvel szemben felelősség terheli. Ekként téves és törvénysértő az ítéleti döntése is abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét e részében is megváltoztatva a II. rendű felperesnek a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasította.
Téves a másodfokú bíróságnak az ítélete indoklásában kifejtett az az álláspontja is, hogy felelősségének fennállása esetén a II. rendű felperes felelőssége az I. rendű felperes felelősségével egyetemleges. A szerződésen alapuló vagy a szerződésen kívüli jogviszonyok esetében a kötelezettek egyetemleges felelőssége csak abban az esetben áll fenn, ha a kötelezettségük azonos jogcímen alapul. Az adott esetben az I. rendű felperes felelőssége a T. 109. §-ának a szerződésen kívül okozott károkért fennálló polgári jogi szabályokra utaló rendelkezése alapján áll fenn, a II. rendű felperes felelőssé tétele pedig csak a munkáltatókra vonatkozó speciális, kizárólag a társadalombiztosítás területén érvényesülő felelősségi jogszabályon, a T. 108. §-án alapul. Ennélfogva abban az esetben is, ha a II. rendű felperes felelőssége megállapítható lett volna, a felelőssége nem egyetemleges az I. rendű felperes felelősségével. (M. törv. I. 10 050/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás