MK BH 1986/85
MK BH 1986/85
1986.02.01.
A munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt perben megítélt perköltség iránti végrehajtási jog a munkajogi elévülésnek megfelelő idő – általában három év – alatt évül el [Ptk. 204. § (3) bek.; 1967. évi II. törvény 5. § (1) bek., 64. § (1) bek.; 1979. évi 18. tvr. 14. (1) bek., 48. §, 114. §].
A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló – munkaügyi kártérítési járadék felemelése iránt folyamatban volt – perben a bíróság a keresetet az 1979. március 27-én jogerőre emelkedett ítéletével elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte a végrehajtást kérő javára. A teljesítésre a végrehajtást kérő az adóst 1980. augusztus 30-án egy ízben írásban felszólította. Mivel a felhívás eredménytelen maradt, 1984. március 6-án a közjegyzőhöz benyújtott és a közjegyző által a munkaügyi bírósághoz áttett beadványában a perköltség behajtása érdekében végrehajtási lap kiállítását kérte.
A munkaügyi bíróság a végrehajtási lap kiállítását a végrehajtási jog elévülésére hivatkozással megtagadta.
A végrehajtást kérő fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását és a végrehajtás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a perköltségre vonatkozó szabályokat minden pertípusra egységesen a polgári perrendtartás tartalmazza, és – a Pp. külön rendelkezése hiányában – a perköltségigény és vele együtt a rá vonatkozó végrehajtási jog csak az általános, ötéves elévülési idő elteltével évül el. Követelésével kapcsolatban a végrehajtási jog ezért nem évült el, de az elévülést a bíróság nem is vehette volna hivatalból figyelembe.
A fellebbezés nem alapos.
A perköltség követelésével kapcsolatos végrehajtási jog elévülési ideje azonos azzal az elévülési idővel, amelyet az anyagi jogszabály a perben érvényesített főkövetelésre megszab. Ez a perköltség eljárási jogi természetéből következik, nevezetesen abból, hogy ahhoz az anyagi jogszabályon alapuló főköveteléshez kapcsolódhat csak, amelyet a bíróság előtt érvényesítettek. Végső soron tehát munkaviszonyból származik az a perköltség iránti igény is, amelyet a bíróság a fél részére munkaviszonyból származó követelés iránti perben ítélt meg.
Mivel az adott esetben munkaviszonyból származó követelés volt a per főtárgya, és ez az igény az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint három év alatt évül el, a perben megítélt perköltségre vonatkozó végrehajtási jog vele együtt, szintén három év alatt évül el a Vht. 48. §-ának (1) bekezdése alapján, függetlenül attól, hogy a perköltséget a per megindítói vagy az ellenérdekű fél javára ítélték meg. A végrehajtást kérő követelése tehát elévült.
A munkaviszonyból származó követelés esetén nem érvényesül a Ptk. 204. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a főszabály, hogy az elévülést nem lehet hivatalból figyelembe venni. Jogszabály ugyanis ettől eltérően rendelkezhet. Az Mt. 64. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy munkaügyi vitát csak az elévülési időn belül lehet kezdeményezni, az következik, hogy az e viták elbírálásában eljáró szerveknek az elévülést hivatalból figyelembe kell venniük.
Mivel pedig a Vht. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a végrehajtási jog elévülését is hivatalból kell figyelembe venni, ha az alapjául szolgáló követelés (főkövetelés) tekintetében jogszabály ugyanígy rendelkezik, az adott esetben a Vht. 48. §-ának (3) bekezdése értelmében a végrehajtást nem lehetett elrendelni. A végrehajtási lap kiállítását tehát az elsőfokú bíróság a Vht. 14. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen tagadta meg.
A megyei bíróság ezért a munkaügyi bíróság végzését a Vht. 114. §-ra hivatkozással, a Pp. 259. §-a, illetőleg a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése e alapján helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 1. Mf. 20 530/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás