BK BH 1986/87
BK BH 1986/87
1986.03.01.
I. Emberölés kísérleténél a folytatólagosság téves megállapítása [Btk. 12. § (2) bek., 166. § (1) bek.].
II. Környezetkárosítás bűntettének téves megállapítása mérgező anyagot tartalmazó permetezőszernek a kútba beöntése esetén [Btk. 280. §; 1976. évi II. tV. 9. § (1) bek. b) pont, 10. § (1) bek. és 17. §; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 109. § b) pont].
III. Alkalmatlan eszközzel megvalósítása a több emberen elkövetett emberölés kísérletének [Btk. 17. § (2) bek., 166. § (2) bek. f) pont].
A megyei bíróság a vádlott bűnösségét folytatólagosan, aljas indokból és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, folytatólagosan elkövetett magánlaksértés vétségében, valamint környezetkárosítás bűntettében állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 34 éves, büntetlen előéletű, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó, mentő-gépkocsivezető foglalkozású, pszichopátiás személyiségszerkezetű vádlott házassága megromlott, melyben közrejátszott az is, hogy a vádlott gyakran nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, s ilyen esetekben erőszakossá, kötekedővé vált. Emiatt a vádlott felesége – két kiskorú gyermekével együtt – elhagyva a közös lakást, az ugyanabban a községben élő testvéréhez költözött. Itt élt a vádlott anyósa is.
A vádlottat idegileg is megviselte az a körülmény, hogy a családi élete megromlott.
A vádbeli napon a vádlott a késő esti órákban – szeszes ital hatása alatti állapotában – a kamrájában tárolt permetezőanyagok közül kiválasztotta a Bi-58 EC permetezőanyagot, abból bizonyos mennyiséget egy bádogdobozba öntött, majd éjfél után elment a közelben lakó sógora házához, átmászott a kerítésen, és az udvaron levő vízaknába lemászva, a 30 m-es csökút szívócsövét elmozdítva az említett permetezőanyagot ebbe beöntötte.
Másnap a család tagjai észlelték, hogy a csőkútból folyó víz zavarossá és rendkívül kellemetlen szagúvá vált, ezért azt sem ivásra, sem tisztálkodásra nem használták, hanem a szomszédból hozták a vizet.
A vádlott három nappal később az éjjeli időszakban a korábbi cselekményt megismételte, a már említett permetező anyaggal az éjjeli órákban újra megjelent sógora házánál, és a kerítésen átmászva újból beöntötte a méreganyagot tartalmazó permetezőszert a csőkút elmozdított csövébe.
Másnap a házban lakók észlelve, hogy a víz még zavarosabbá és igen kellemetlen szagúvá vált, vízmintát vettek, és azt a helyi KÖJÁL-hoz vitték, ahol megállapították, hogy a kút vize a Bi-58 EC permetezőszer egyik anyagát képező, literenként 10 mg. dimetoátot tartalmaz, amely a heveny mérgezési szintet elérte. A ház lakói mintegy 2 hónapon át nem tudták használni a kutat, annak mérgező anyagot tartalmazó vize miatt.
1. A megalapozott tényállás alapján az első fokon eljárt megyei bíróság helyes következtetést vont le arra, hogy a vádlott ölésre irányuló szándékkal követte el a cselekményt.
A vádlott foglalkozásánál fogva is tisztában volt azzal, hogy az általa használt szer élet kioltására objektíve alkalmas, és az elkövetés módja is alkalmas arra, hogy mérgezést előidézzen. Egyébként is a vádlott a feleségét több esetben életveszélyesen megfenyegette, és a család kiirtásával is fenyegetőzött.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte az emberölés bűntettének kísérletét több emberen elkövetettként. A vádlott tudta, hogy a kútból eredő vizet – amelyet megmérgezett – öt személy használja ivóvízként, így az ölési szándéka egynél több ember életének kioltására irányult.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az emberölés kísérletét folytatólagosan elkövetettként értékelte arra tekintettel, hogy a vádlott a kút mérgezését két alkalommal – három nap különbséggel – valósította meg. A folytatólagosság megállapításának kizárólag fokozatosan sérthető jogtárgy esetében lehet helye, az emberi élet pedig nem ilyen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti folytatólagosság megállapítását mellőzte az emberölés kísérlete esetében.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott emberölési cselekményét aljas indokból elkövetettként is értékelte. Ilyen jogi értékelésnek csak akkor van helye, ha az ölési cselekmény erkölcsileg mélyen elvetendő motívumból fakad. Ezért még a bosszúból történt elkövetés esetén is alaposan vizsgálni kell, hogy az indulatot milyen ok váltja ki, a kiváltó ok jellege és mibenléte tehát súlyosabb jogi értékelés szempontjából meghatározó jelentőségű.
Az adott esetben a megromlott házassági kötelék miatti elkeseredettség volt a cselekmény indító oka, amely a cselekmények aljas indokból elkövetettkénti minősítését nem alapozza meg.
2. A környezetkárosítás bűntettével kapcsolatban az elsőfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására vonatkozó álláspontját a Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta.
Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 9. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében hazánkban az emberi környezet megóvása érdekében védelem alatt áll a víz, melyet nem szabad olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely annak természetes tulajdonságait hátrányosan megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja [10. § (1) bek.].
Ugyanezt tartalmazza a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is.
A Btk. 280. §-a a környezetkárosítás törvényi tényállásnak meghatározásánál bűncselekménynek nyilvánítja, ha az elkövető az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentős mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja.
Sem az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény, sem az egyéb jogszabályok nem határozzák meg, hogy mit kell érteni a „jelentős mértékben” történt szennyezésen, így annak kimunkálása az ítélkezési gyakorlat feladata.
Az első fokon eljárt megyei bíróság ebben a vonatkozásban további tényeket nem állapított meg, és jogi álláspontjának bővebb kifejtésével is adós maradt.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az ezzel kapcsolatos megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében bizonyítás keretében megkereste az Országos Vízügyi Hivatalt, melynek szakmai állásfoglalását magáévá téve a következőkre mutat rá.
Annak a megítélésénél, hogy valamely kút szennyezése folytán a környezetkárosítás jelentős mértékű-e, egyrészt a ténylegesen fertőzött vagy szennyezett kút víztartalmának a közegészségügyi hatása, másrészt a távolabbi kutakra gyakorolt hidrológiai, illetőleg hidrogeológiai vizsgálatok eredménye, vagyis a környezeti hatások felmérése alapján lehet megalapozottan állást foglalni.
A közegészségügyi szempontoknál nincs jelentősége annak, hogy a szennyezés ivóvízre, állatok itatására rendelt vízre, fürdésre szolgáló vízre vagy természetes folyó- vagy állóvízre vonatkozott-e, hanem az élőlényekre gyakorolt biológiai hatás az irányadó. A vízszennyezés akkor is jelentős mértékű lehet, ha az nem közkút, hanem magánkút vizét érinti, egymagában azonban a kútszennyezés során bekövetkezett használhatatlanság időtartamának nincs meghatározó jelentősége.
A kútmérgezés vagy kútszennyezés hidrológiai hatásának abból a szempontból történő vizsgálata, hogy az jelentős mennyiségű-e, annak van meghatározó jelentősége, hogy a vízadó réteg továbbításával a szomszédos kutakra gyakorolt hatás milyen mérvű, nevezetesen az tömeges, nagyfokú, illetőleg súlyos sérelem okozását eredményezte-e.
Az adott esetben a fúrott magánkútban szennyezés végett a vádlott által beöntött – egyébként az élet kioltására alkalmas – mérgező anyag pontos mennyisége nem volt megállapítható. Az azonban megállapítható volt, hogy a terhelt által a kútba öntött szennyezett anyag a szomszédos kutak víztisztaságát ténylegesen nem befolyásolta, azt csupán veszélyeztette, tekintettel arra is, hogy ez a mérgező anyag kémiailag lebomlik.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt következtetést vonta le, hogy a terhelt részéről a kút vizének szennyezése nem volt olyan jelentős mértékű, amely a Btk. 280. §-ának (1) bekezdésében foglalt bűntett megvalósítására alkalmas lett volna, ezért a vádlottat az említett bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt okból – bűncselekmény hiányában – felmentette, egyben megállapította, hogy a vádlott azáltal, hogy károsan szennyezett anyagot a talajba juttatott, és ezáltal a felszín alatti vizet szennyezte, megvalósította az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 109. §-ának b) pontjába ütköző vízszennyezés szabálysértését.
3. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott az adott esetben az emberölés bűntettének kísérletét alkalmatlan eszközzel valósította meg, s ekként a Btk. 17. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha valamely eszköz a szándékolt káros eredmény előidézésére objektíve nem alkalmas és ugyanakkor veszélytelen: a társadalomra veszélyesség hiányában nincs helye bűncselekmény megállapításának. Minden más esetben a bűncselekmény kísérletének megállapítására kerül sor.
Azt, hogy valamely eszköz a szándékolt eredmény előidézésére alkalmas-e, mindenkor az elkövetés konkrét adottságának viszonylatában kell vizsgálni. Ha az emberöléshez használt eszköz a véghezvitel konkrét körülményei között, az adott feltételek mellett vagy pedig az alkalmazott mennyiségben vagy mértékben nem is volt alkalmas az ölési cselekmény elkövetésére, de ugyanakkor megállapítható, hogy az eszköz az elkövetés más viszonyai vagy más alkalmazási feltételek mellett arra alkalmas volt: az emberölés kísérletének megállapítása törvényes.
Az adott esetre vonatkoztatva: a több ember életének kioltására az alkalmazott méreganyag – a dimetoát – objektíve alkalmas eszköz. Alkalmas volt az elkövetésnek az a módja is, hogy a vádlott azt a kút csővezetékébe öntötte. A Bi-58 EC permetezőanyag azonban olyan jellegzetes szagú anyag, amely vízzel való keveredése esetén is úgy hat az érzékszervekre, hogy szinte kizárt az ezzel fertőzött víz ivásra történő felhasználása, undortkeltő jellege annak elfogyasztását úgyszólván lehetetlenné teszi.
A Btk. 17. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés tág lehetőséget biztosít a jogalkalmazhatónak, hogy egyfelől alkalmazzon-e büntetést, vagy pedig a büntetés kiszabását mellőzze [Be. 213. § (1) bek. e) pont]; másfelől pedig – büntetés kiszabása esetén –, hogy a törvényi büntetési tétel keretei között határozza-e meg a büntetés nemét és mértékét, vagy pedig a Btk. 87. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával a büntetés korlátlan enyhítésével járjon el.
Az elsőfokú bíróság helyes álláspontra jutott, amikor úgy ítélte meg, hogy az adott esetben a vádlottal szemben büntetés kiszabása indokoltnak mutatkozik.
A vádlott az élet elleni bűncselekményt több ember ellen és éppen a legközvetlenebb hozzátartozói sérelmére kísérelte meg. Ekként a cselekmény tárgyi súlya kimagasló. A vádlott – büntetlen előélete ellenére is – személyében jelentős súlyú veszélyesség nyilvánul meg. A cselekményt – annak első fázisában mutatkozó eredménytelenség miatt – másodízben is megismételte, mely egyben a szándék erősségére és az akaratelhatározás szilárdságára utal. Nem kétséges, hogy az elkövetésben szerepe volt a vádlott pszichopátiás személyiségszerkezetének, ugyanakkor azonban a szeszes ital hatása alatti állapotának is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a vádlott az emberölési kísérlet mellett a magánlaksértés bűncselekményét is megvalósította.
Mindezek a szempontok arra utalnak, hogy a vádlottal szemben büntetés kiszabása indokolt, hogy a jövőben hasonló cselekmények elkövetésétől hathatósan visszatartható legyen. (Legf. Bír. Bf. III. 1522/1984. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás