BK BH 1986/89
BK BH 1986/89
1986.03.01.
I. A feltételes szabadságból való kizárás szükségtelen elrendelése többszörös visszaeső esetében [Btk. 47. § (3) bek. a) és b) pont; BKT. 6/1979. sz.].
II. Előzetes letartóztatásban levő terhelt esetén az ítélet jogerőre emelkedésekor nincs helye halasztás engedélyezésének [Be. 398. § (2) bek.; BK 40. sz.].
Az elítélt összbüntetési ügyében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az ítélet rendelkező részéből mellőzte annak megállapítását, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az elsőfokú bíróság az összbüntetés tartalmának megállapításakor a büntetések folyamatos töltéséből eredő hátrány kiküszöbölését szem előtt tartva, kellően figyelembe vette a ténylegesen egyfolytában végrehajtásra kerülő – a későbbi ítélettel kiszabott büntetés és korábbi büntetésből a feltételes szabadságra bocsátás következtében még le nem töltött 2 hónapi – tartamokat is.
Ennélfogva az összbüntetés tartalma megfelelő. Nincs tehát ok enyhítésre.
A végrehajtási fokozat megállapítása a Btk. 42. §-ának (3) bekezdésén alapszik.
I. A többszörös visszaeső a törvény kötelező rendelkezése – Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja – alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, ezért az erre vonatkozó megállapítást az ítélet rendelkező részében nem kell feltüntetni. A többszörös visszaesővel szemben az ítélet rendelkező részében a feltételes szabadságból kizárásról akkor sem kell rendelkezni, ha a többszörös visszaesés mellett egyéb ok – mint az adott esetben a korábbi ítéletben kiszabott büntetés végrehajtásának befejezése előtt újabb bűncselekmény elkövetése és emiatti szabadságvesztésre ítélés – is kizárttá teszi a feltételes szabadságra bocsátást [Btk. 47. § (3) bekezdés b) pontja].
A kifejtettekben következetes az ítélkezési gyakorlat [BKT 6/1979. sz.], ezért mellőzte a másodfokú bíróság az ítélet rendelkező részéből a feltételes szabadságból kizárásra vonatkozó rendelkezést.
II. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a korábbi alapítélet az őrizetben levő vádlottal szemben a kihirdetéskor jogerőre emelkedett, és az eljáró bíró ennek ellenére, a jogerősen kiszabott szabadságvesztés megkezdésére halasztást engedélyezett.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ítélet jogerőre emelkedésekor az előzetes letartóztatásban levő vádlottnak a büntetés végrehajtására nem lehet halasztást adni, és ez vonatkozik az őrizetben levő vádlottra is (BK 40. sz.).
Ennek az ítélkezési gyakorlatnak az az indoka, hogy az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától kezdve a vádlott már nincs előzetes fogva tartásban, hanem jogerős büntetést tölt. Ezért a halasztás a jogerős büntetés félbeszakítását jelentené, amelyet a Be. 398. §-ának (2) bekezdése alapján csak az igazságügy-miniszter engedélyezhet. (Fővárosi Bíróság 28. Bf. VII. 7461/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás