BK BH 1986/99
BK BH 1986/99
1986.03.01.
Eljárási szabálysértést valósít meg, ha a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabására irányuló eljárás során a bíróság elmulasztja az ügyésznek a vádkiterjesztés lehetőségére való felhívását [Be. 171. § (2) bek., 186. §, 350. §].
A városi bíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott, majd kérelemre tartott tárgyaláson kihirdetett – a korábbi végzést hatályában fenntartó végzésével – terheltet ittas járművezetés vétsége miatt 60 napi tétel pénzbüntetésre és 1 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés napi tételének összegét 50 forintban határozta meg.
A megállapított tényállás szerint a terhelt a város belterületén enyhe fokú – 0,91-1,8 ezrelékes – alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a személygépkocsiját. Egy előtte haladó lovas kocsi előzése közben személygépkocsijának bal oldali külső tükrével nekiütközött a szabályosan kerékpározó 10 éves életkorú sértettnek. Az ütközéstől a sértett a földre esett. A terhelt a helyszínen nem állt meg, hanem továbbhajtott.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság határozatát az alkalmazott mellékbüntetést érintően és annyiban változtatja meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltást a „B” kategóriájú járművek csoportjára korlátozta.
A hozott határozatok megalapozatlansága és az eljárásjogi szabályok téves alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a nyomozati iratok több adatával alátámasztottan állapította meg tényként, hogy a terhelt enyhe fokban alkoholosan befolyásolt állapotban vezette személygépkocsiját, és hogy egy előzés végrehajtása közben a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban a gépkocsijára szerelt bal oldali külső visszapillantó tükörrel érintve, a vele szemben kerékpáron, szabályosan közlekedő 10 éves életkorú sértettet elütötte, majd a sértett földre esetét figyelmen kívül hagyva a helyszínről a lakására távozott.
Az ittas járművezetés vétsége miatt tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabására irányuló indítvány az ittas járművezetés túlmenő és a cserbenhagyás vétségét megvalósító magatartást nem tette vád tárgyává.
Az iratok tartalmából egyértelműen kivilágló további – súlyosabb megítélésű – vétkes magatartásra tekintettel az elsőfokú bíróságnak módjában állott volna az ügyet – az ügyész indítványától eltérően – tárgyalásra kitűzni, az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezni, és az ügyészt a Be. 171. §-a (2) bekezdésére figyelemmel a vád kiterjesztésének lehetőségére felhívni.
Az elsőfokú bíróság ezeket az eljárásjogi kötelességeit törvénysértő módon elmulasztotta, ugyanakkor ügyfelderítési kötelességét sem teljesítette, mert a terhelt kérelmére tartott tárgyaláson csupán a nevezettet hallgatta meg, aki az ütközés tényét ugyan ismerte, de tagadta, hogy a gyermek elesett volna.
A nyomozás során meghallgatott tanúk vallomása és az intézkedésről készült rendőri jelentés szerint azonban az ütközés következtében a gyermek elesett, a földre került, és azt a terhelt egyértelműen észlelte is.
Az iratok tartalmából ekként megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást elmulasztva és a terhelt érdemi védekezésével ellentétbe kerülve olyan tényállást állapított meg, amely – törvényes vád megléte esetén – alapot szolgáltathatott volna az ittas járművezetés vétségével bűnhalmazatban a Btk. 190. §-a szerint cserbenhagyás vétségének a megállapítására is.
Törvényes vád birtokában az elsőfokú bíróságnak a cserbenhagyás vétsége tényállási elemeit kimerítő elkövetői magatartás kivizsgálása érdekében ki kellett volna hallgatnia a tanúkat, és szükség szerint indokoltnak látszó bármely más bizonyítás felvétele útján eljárnia, és az így feltárt bizonyítékok értékelésével megalapozott tényállást megállapítania, s arra alapozva a megfelelő jogi következtetéseket levonnia.
Az elsőfokú bíróság az ügyészt nem hívta fel a vádkiterjesztés megfontolására. A fellebbezés indítványi részében a megyei főügyészség az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az eljárásnak tárgyalási szaktól történő megismétlésére való utasítását indítványozta azzal, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az eljárási hiányosságokat pótolva hozzon döntést az alaposan felvethető cserbenhagyás vétsége megvalósulása kérdésében is.
A megyei bíróság határozatában az ezzel kapcsolatos érdemi állásfoglalásról nem adott számot, vagyis az elsőfokú érdemi határozat megalapozatlanságát és törvénysértő voltát nem észlelte, és azt ki sem küszöbölte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokon eljárt megyei bíróság végzése megalapozatlan és törvénysértő, ezért az említett határozatokat hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárás lefolytatására a városi bíróságnak visszaküldte.
Amennyiben a megismételt eljárás eredményeként a terhelt bűnösségét az ittas járművezetés vétségén túlmenően cserbenhagyás vétségében is meg kell állapítani és halmazati büntetést kiszabni, úgy a megtámadott határozatokban alkalmazottnál súlyosabb büntetés kiszabása válhat szükségessé. Így különösen alapos megfontolást igényel annak eldöntése, hogy indokolt-e a terhelttel szemben közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása. (B. törv. 683/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás