BK BH 1987/109
BK BH 87/04/109
1987.04.01.
A többszörös visszaeső terhelt bírósági mentesítésben részesítésére csak az érdemesség megállapítása esetén kerülhet sor [Btk. 102. § (3) bek., 103. § (3) bek. a) pont; Btké 9. §]
A városi bíróság jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a terhelt korábbi elítélései tekintetében a törvényi mentesítés beállt.
A terheltet a járásbíróság 1963. december 10. napján tiltott határátlépés előkészülete miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Ugyanez a bíróság az 1967. november 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetéséből 1968. július 9. napján szabadult.
Ugyanez a járásbíróság 1971. január 5. napján jogerőssé vált ítéletével tartási kötelezettség elmulasztása miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
Végül 1971. június 25. napján jogerőre emelkedett ítéletével az együttesen elkövetett garázdaság bűntette és hamis tanúzásra rábírás bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt e büntetéséből 1972. július 11. napján szabadult.
A városi bíróság végzésének indokolása szerint a terhelt a legutóbbi büntetését 1972. július 11. napján kiállotta, következésképpen az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 1977. július hó 10. napján a korábbi törvény hatálya alatt, a törvény erejénél fogva mentesült a büntetett előéletéhez fűződő hátrányok alól.
E végzés ellen a mentesítési kérelem érdemi vizsgálatának elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1961. évi V. törvény 83. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés szerint „olyan határozott tartalmú szabadságvesztések találkozása esetén, amelyek közül legalább kettőt szándékos bűntett miatt szabtak ki, és az elítélt az egyik szándékos bűntett miatti elítélés után követte el a másik szándékos bűntettet, a várakozási idő 10 év”.
Az együttes mentesítésre vonatkozó rendelkezés alapján tehát a terhelt esetében a korábbi törvény hatálya alatt a várakozási idő 10 év volt, így mentesülése csupán 1982. július 10. napján, tehát az 1978. évi IV. törvény hatálybalépése után következhetett volna be.
Az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké) 9. §-ában írt rendelkezésből következően, ha a korábbi törvény hatálya alatt a mentesítés nem állt be, az 1978. évi IV. törvény szabályait kell alkalmazni. Eszerint pedig a Btk. 137. §-ának 14. pontja alapján a terhelt a két utolsó elítélése tekintetében többszörös visszaeső volt, ugyanakkor a Btk. 102. §-a (3) bekezdésének rendelkezése szerint többszörös visszaeső törvényi mentesítésben nem részesülhet.
A Btk. 103. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében az adott esetben időközben a bírósági mentesítés 10 éves várakozási ideje 1982. július 10. napján már letelt. Ezért törvényt sértett a városi bíróság, amikor az elítéltnek a mentesítés iránt előterjesztett kérelmét érdemben nem vizsgálta.
Mindezekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a törvényességi óvással támadott határozatot hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bírósághoz visszaküldte. [B. törv. II. 973/1986. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás