BK BH 1987/115
BK BH 87/04/115
1987.04.01.
Nem zárja ki a rablás megállapítását az, hogy a dolog eltulajdonítása után alkalmazott erőszak annak megtartása mellett a menekülés biztosítását is célozta [Btk. 321. § (2) bek.].
A terheltet a városi bíróság rablás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónapi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte továbbá szigorított őrizetét.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a bíróságok 1962. óta összesen 15 alkalommal ítélték el, közöttük három esetben vagyon elleni bűncselekmények miatt, esetenként egy évet meghaladó szabadságvesztésre.
A vádbeli napon a sértett a terhelt segítségével fuvarozást végzett. A lovaskocsival a község külterületén haladtak a kora délutáni órákban, amikor a terhelt a mellette ülő sértett zsebéből egy hirtelen mozdulattal kirántotta a 3500 forintot tartalmazó pénztárcáját, és leugrott a kocsiról.
A sértett észlelte a terhelt magatartását, szintén leugrott a kocsiról, megfogta a terheltet, és kérte vissza a pénzét. A terhelt ekkor megragadta a sértettet, fojtogatni kezdte, majd több alkalommal arcul ütötte. A bántalmazással csak akkor hagyott fel, amikor a sértett segítségért kiáltott. Ekkor a terhelt a helyszínről elfutott, majd kb. 50 m megtétele után a magával vitt pénztárcából 2700 forintot kivett, és a pénztárcát elhajította. Ezt követően tovább menekült, közben azonban a 2700 forintot egy farakásban elrejtette.
Röviddel később a menekülő terheltet a sértett segítségére siető személy elfogta. A pénzt és a pénztárcát megtalálták, így az okozott kár megtérült.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét kisebb értékre elkövetett lopás vétségének és könnyű testi sértés vétségének minősítette. Ezért őt halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a szigorított őrizet elrendelését pedig mellőzte.
A cselekmény minősítésével kapcsolatosan a megyei bíróság határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt nem a pénz megszerzése, illetve megtartása érdekében alkalmazott erőszakot a sértettel szemben, hanem ijedtében, a menekülés érdekében, továbbá ez az erőszak, tettlegesség nem volt lenyűgöző, akaratmegtörő erőszak.
A megyei bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy a terhelt az adott esetben a sértett pénzét lopás útján szerezte meg, mert annak elvétele érdekében személy elleni erőszakot vagy fenyegetést nem alkalmazott. A Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerint azonban rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
Az adott esetben az elvett pénztárca a tettlegesség alatt, de azt követően is mindvégig a terheltnél volt. Amikor a tettlegességet követően menekülésre kényszerült, azt magával vitte, sőt abból menekülés közben a benne levő összeg nagyobb részét kivette. Csak ezt követően dobta el a pénztárcát, majd pedig a kivett összeget elrejtette.
Mindezen tényeket szem előtt tartva, tévedett a megyei bíróság akkor, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt az erőszakot, tettlegességet csupán ijedtében, a menekülése érdekében alkalmazta. E tényekből, körülményekből ugyanis csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a terhelt a sértettet az elvett pénz megtartása érdekében bántalmazta.
Tévedett továbbá a másodfokú bíróság akkor is, amikor arra a meggyőződésre jutott, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak nem érte el az erőszaknak azt a mértékét, amely a rablás bűncselekményének megállapításához szükséges.
Az alkalmazott erőszak az adott esetben ugyanis olyan mértékű volt, hogy a sértett annak hatására pénztárcáját nem tudta visszaszerezni. Tehát a személy ellen alkalmazott erőszak nemcsak megfelelő intenzitású, hanem egyúttal sikeres is volt, biztosította a dolog elvitelének, megtartásának lehetőségét, a terheltnek a helyszínről elmenekülését.
Az a körülmény pedig, hogy az alkalmazott erőszak alkalmasint a terhelt menekülését is célozta, biztosította, a jogi minősítésre kihatással nincsen. Hasonlóképpen nem befolyásolja a cselekmény súlyosabb jogi értékelését az az egyébként alapvetően téves következtetés sem, amely szerint a terhelt és a sértett „személyes ismeretsége” kizárja a rablás elkövetését.
A nyílt utcán, világos nappal elkövetett tolvajlás, majd a zsákmány mindenáron való megtartását célzó tettlegesség a terhelt gátlástalanságát igazolja.
Mindezekből következően tehát az adott esetben a terhelt terhére a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésébe ütköző, és az (1) bekezdés szerint büntetendő rablás büntette megállapításának van helye.
A helyes minősítés mellett a többszörös és különös visszaeső terhelttel szemben, aki az újabb bűncselekményét pártfogó felügyelet hatálya alatt és korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás megkezdése előtt követte el, a megyei bíróság által kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, és törvénysértő a szigorított őrizet elrendelésének mellőzése is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete a terhelt cselekményét minősítő és a büntetést kiszabó részében törvénysértő, ezért ezeket az ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a városi bíróság ítéletével azonos minősítés mellett az ott írt büntetéseket és intézkedést alkalmazta. (B. törv. IV. 1677/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás