BK BH 1987/116
BK BH 87/04/116
1987.04.01.
Az elmeállapot vizsgálatával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezés nem tehető függővé attól, hogy az egyébként szükséges vizsgálat igazolta-e az elrendelés alapjául szolgáló eredményt [Be 217. § (1) és (2) bek.].
A városi bíróság a vádlottat kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte, és úgy rendelkezett, hogy 1045 forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A vádlott több esetben volt büntetve. Ebben az ügyben lopási cselekményével 2200 forint kárt okozott a sértettnek, amely kár az eljárás során nem térült meg.
A bíróság elrendelte a vádlott elmeállapotának vizsgálatát, és emiatt merült fel az 1045 forint bűnügyi költség.
A bíróság a vádlottat nem kötelezte ennek az eljárás során felmerült költségnek a viselésére, mert a kóros elmeállapot egyik formája sem áll fenn a vádlottnál.
A bíróság megítélése szerint a vádlott elmeállapotának a megvizsgálására szükségtelenül került sor, minthogy a korábbi büntető ügyek sem tartalmaznak olyan adatot, mely szerint valamilyen korlátozás a vádlottnál megállapítható lett volna, a vádlottat pedig nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely szükségtelenül merült fel.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság a vádlott elmeállapotának két igazságügyi elmeszakértővel történt megvizsgálását rendelte el, mert a tárgyaláson olyan adatok merültek fel, hogy a vádlottat korábban a kórház elmeosztályán az idegeivel gyógykezelték, aki egyébként is rokkant, és az általános iskola három osztályát végezte el.
A szakértői vélemény szerint a vádlott sem a cselekmény elkövetésekor, sem az elbíráláskor nem szenvedett, illetve nem szenved kóros szintű elmebetegségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, személyiségzavarban, illetve gyengeelméjűségben.
Az elsőfokú bíróságnak téves az az álláspontja, hogy a vádlott elmeszakértői vizsgálatára szükségtelenül került sor, és az ezzel, valamint a védő kirendelésével felmerült bűnügyi költség szükségtelenül merült fel.
Annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a vádlott nem szenved-e olyan elmebetegségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben vagy személyiségzavarban, illetőleg gyengeelméjűségben, amely képtelenné tenné a cselekmény következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, olyan személyi tulajdonságokra vonatkozó vizsgálat, amely ilyen gyanú esetén feltétlen tisztázást igényel.
A tényállásban foglalt adatok szerint a vádlott az általános iskola 3 osztályát végezte, rokkant, ebből fakadóan nyugdíjas, korábban kórházi elmeosztályon gyógykezelték, a beszerzett elmeszakértői vélemény megállapítása szerint pedig alacsony intellektusú személy.
Ilyen előzmények alapján az elmeorvos-szakértői megvizsgálására feltétlenül szükség volt, mert azon túl, hogy bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos a személyiség-vizsgálat, a büntetőjogi felelősségének elbírálása, és annak tisztázása végett is elengedhetetlen volt, hogy az eljárást a vétségi vagy a bűntetti eljárás szabályai szerint kell-e lefolytatni.
Ehhez képest mind a szakértői vizsgálattal, mind a védő kirendelésével felmerült költség akkor is terheli a vádlottat, ha a lefolytatott elmeszakértői vizsgálat eredménye szerint az egyébként alacsony intellektusú vádlott kóros szintű elmebetegségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben, személyiségzavarban, illetve gyengeelméjűségben nem szenved.
Minthogy tehát a költség a vádlott személyiségével szoros összefüggésben, a bűnössége megfelelő elbírálásával kapcsolatos körülmény tisztázása érdekében szükségszerűen merült fel, a bűnösnek kimondott vádlott az így felmerült bűnügyi költséget a Be 217. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az államnak megtéríteni. [Vas Megyei Bíróság Bf. 201/1986. szám.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás