PK BH 1987/120
PK BH 87/04/120
1987.04.01.
Személygépkocsi hibás teljesítése esetén a jogosult követelheti a hibás teljesítés következtében keletkezett költségeinek – így más gépkocsi bérleti díjának – megtérítését. Ebben a körben azonban csak olyan költségek megtérítésére kerülhet sor, amelyek társadalmilag elismert célok megvalósítása érdekében merültek fel [Ptk. 248. §; 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM r. 2. § (1) bek., 3. § (2) bek., 4. § (1) bek.].
A felperes 1983. május 23-án átvett TRABANT 601 típusú személygépkocsiját az alperes 42 km megtétele után gyári hiba miatt kicserélte. Az újabb gépkocsi is hibás volt, ezért azt a felperes javításra adta le. A gépkocsi azonban a javítás után sem volt megfelelő, ezért a felperes KERMI vizsgálatot kért, majd a KERMI által megállapított hibák kijavítására 1984. februárjában ismét javításra adta le a gépkocsit. A KERMI újabb véleménye szerint a gépkocsi a javítás után sem volt megfelelő. Végül is a felperes ráfizetéssel WARTBURG típusú gépkocsit kapott az alperestől 1985. január 18-án.
A javítás időtartama alatt a felperes 1984. április 2-án magánszeméllyel bérleti szerződést kötött, amely szerint napi 180 forint használati díj ellenében egy LADA 1200 típusú személygépkocsit vett bérbe. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy a gépkocsira családja munkába, iskolába, óvodába járása miatt volt szüksége, és más helységben lakó beteg édesanyját is látogatnia kellett. Hivatkozott arra is, hogy mellékfoglalkozású lakatos ipara gyakorlásához is szüksége volt a gépkocsira. A felperes keresetében:
a gépkocsi bérlettel felmerült költségek címén |
31 140 Ft, |
hat havi CASCO biztosítási díj összegeként |
930 Ft, |
az új TRABANT ára és az alperes által a WARTBURG árába betudott vételár közötti különbözeteként, |
3 190 Ft; |
az alvázvédelem költségeiből az alperes által el nem ismert |
1 041 Ft, |
és a bérleti szerződés alapján fizetett díjak nyugta illetékeként |
313 Ft |
megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes 2161 forint erejéig a felperes igényét elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Védekezésében – egyebek között – arra hivatkozott, hogy a felperes és magánszemély között létrejött bérleti szerződés semmis.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 24 178 forintot, ennek 1984. november 19. napjától járó törvényes mértékű kamatát és 1851 forint perköltséget. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a gépkocsi kicserélésére a 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM számú együttes rendelet alapján került sor. Ennek 2. §-a értelmében az alperes köteles mindazt a kárt megtéríteni, amely a hibás teljesítésével okozati összefüggésben keletkezett. A bíróság az alperesnek a CASCO biztosítási díj, az alvázvédelem, illetőleg a vizsgálati költség tekintetében tett elismerő nyilatkozatára tekintettel a módosított kereset e tételeivel nem foglalkozott. Azt vizsgálta, hogy a felperes jogosult volt-e személygépkocsit igénybe venni, és ezzel kapcsolatban milyen összegű költséget számolhat fel. A bíróság rámutatott arra, hogy a 29/1982. (VII. 1.) MT számú rendelettel módosított 3/1980. (II. 6.) MT számú rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében nem volt akadálya annak, hogy magánszemély gépkocsijának használatát díjazás ellenében átengedje más magánszemélynek. A felperes és a bérbeadó között létrejött szerződés tehát érvényes.
A bíróság utalt arra is, hogy a szerződés szerinti használati díj lényegesen alacsonyabb annál, amit a felperes akkor lett volna köteles kifizetni, ha a gépkocsit állami vállalattól bérli.
A csatolt igazolások alapján a bíróság megállapította, hogy a felperesnek munkája végzéséhez feltétlenül szükséges és indokolt volt a személygépkocsi használata. A gépkocsit azonban nemcsak munkavégzéshez, hanem személyes ügyeinek intézéséhez is igénybe vette. Életviszonyaink között még nincs arra lehetőség, hogy ha hibás gépkocsi átadására került sor, a javítás idejére a jogosult másikat vegyen bérbe magáncéljainak intézésére. Ezért a bíróság az e címen előterjesztett 31 453 forintos igényéből annak 70 %-át, 22 017 forintot talált elszámolhatónak a felperes javára.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 33 614 forintra és kamataira, az elsőfokú perköltséget pedig 2179 forintra emelte fel. Az alperest kötelezte 520 forint fellebbezési illeték fizetésére.
A másodfokú bíróság a fellebbezésekhez képest abban a kérdésben foglalt állást, hogy a felperes átháríthatta-e a bérelt gépkocsi díját az alperesre; erre az áthárításra egészben vagy csak részben kerülhet-e sor, végül hogy megilleti-e őt a nyugták illetéke.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a 3/1980. (II. 6.) MT számú rendelet módosításáról szóló 29/1982. (VII. 1.) MT számú rendelet 4. §-a szerinti jogszabályi tilalom nem vonatkozik a felperes és harmadik személy között személygépkocsi bérlete tárgyában létrejött szerződésre. A szerződés semmissége tehát nem állapítható meg. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes a teljes használati díjat követelheti, mert ezt akkor is ki kellett volna fizetnie, ha a gépkocsi csak áll, és azt magáncélra nem veszi igénybe. A szerződéssel kapcsolatban felmerült 313 forint nyugta illetéket is követelheti a felperes, mert azt a perben mindenképpen le kellett rónia.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Az alperes a hibásan szolgáltatott gépkocsi kijavítására, illetőleg cseréjére vonatkozó kötelezettségeit az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékéről szóló 4/1969. (III. 30.) BkM-KGM-KipM-KkM-NIM számú együttes rendelet (a továbbiakban: együttes rendelet) alapján teljesítette. A vásárlóknak a jótállás alá eső termék hibája esetén érvényesíthető jogait e rendelet 2. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, amely kimondja, hogy jótállás esetén a vásárló követelheti a hibás termék kijavítását, a 4. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben annak kicserélését, illetve visszavételét, továbbá a hibás teljesítés folytán keletkezett költségeinek, valamint tényleges kárának megtérítését.
Az együttes rendelet 3. §-ának (2) bekezdése további jogot – kedvezményt – biztosít a vásárlónak. Ha ugyanis a javítás időtartama a 15 napot meghaladja, részére kölcsönkészüléket kell biztosítani. Ez a rendelkezés azonban 6. § (3) bekezdésében meghatározott, továbbá a bútoripari termékekre nem alkalmazható. A 6. § (3) bekezdése a személygépkocsit, motorkerékpárt és a robogót sorolja fel. Mindebből pedig az következik, hogy a jogszabály alapján az alperes cserekészülék (csere-személygépkocsi) biztosítására nem köteles ugyan, a vevő azonban az együttes rendelet alapján a hibás teljesítés folytán keletkezett költségeinek a megtérítését igényelheti. Ilyen költségeknek minősülnek gépkocsi hibája esetén azok a kiadások, amelyek másik gépkocsi igénybevételével kapcsolatban merülnek fel.
A rendeltetésszerű joggyakorlás általános szabályából következik, hogy az említett rendelkezés alapján csak az indokoltan felmerült költségek megtérítésére kerülhet sor. Helyesen utalt ezért a törvényességi óvás arra, hogy pusztán kényelmi szempontok költségtérítésre nem szolgálhatnak alapul.
Indokolt költségnek kell tekinteni mindazokat a kiadásokat, amelyek társadalmilag elismert célok megvalósítása érdekében merülnek fel. Ilyennek minősülnek – egyebek mellett – pl. a termelő vagy szolgáltató tevékenység kapcsán – így a mellékfoglalkozású kisipar gyakorlása körében – szükséges gépkocsi-használattal kapcsolatos kiadások. E körön belül az indokoltság tekintetében szerepe lehet annak, hogy e célok elérésére tömegközlekedési eszközök rendelkezésre állanak-e, s azok igénybevétele hátrányt jelent-e a vevőnek. A tömegközlekedési eszközök igénybevétele ugyanis a vevőtől elvárható abban az esetben, ha ezek használata a részére hátrányt nem jelent, és a bérelt gépkocsi igénybevételét egyéb szempontok (anyag vagy munkaeszközök szállítása stb.) sem indokolják.
Az eljárt bíróságok azonban nem e szempontok figyelembevételével tisztázták a tényállást, ezért döntésük megalapozatlan.
Ami a felmerült költségek összegét illeti, figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes – aki TRABANT típusú gépkocsit vásárolt – LADA 1200 típusú gépkocsit bérelt, és az ezzel felmerült többletköltség csak akkor illetheti meg, ha kisebb költséggel nem juthatott (például gépkocsi bérbeadásával foglalkozó vállalattól) azonos, TRABANT típusú gépkocsi bérletéhez.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok nem voltak abban a helyzetben, hogy a gépkocsi bérletével kapcsolatban felmerült költségek tekintetében megalapozott döntést hozzanak.
Helytálló egyébként a bíróságoknak az az álláspontja, hogy a felperesnek harmadik személlyel a gépkocsi bérlete tárgyában kötött szerződése – jogszabályi tilalom hiányában – semmisnek nem tekinthető, tehát a szerződés érvényes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságok ítéleteinek az alperest 2474 forint és kamatai megfizetésére kötelező részét nem érintette, az ítéletek egyéb rendelkezéseit a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 541/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás