PK BH 1987/122
PK BH 87/04/122
1987.04.01.
I. A gondozó (szülő) felelőssége a kiskorú károkozásáért [Ptk. 347 §]
II. A tartozás elismerése nem zárja el a nyilatkozattevőt annak bizonyításától, hogy a tartozás nem vagy eltérő mértékben áll fenn [Ptk. 242. § (1) bek.].
III. Magnetofonszalagra rögzített nyilatkozat nem fogadható el bizonyítékként anélkül, hogy a felvétel készítésének körülményeit tisztázták volna [Pp 6. § (1) bek., 166. § (1) bek.].
A felperes autószerelő kisiparos, aki az alperes 1973-ban született fiának megengedte, hogy a műhelyébe járjon és ott szorgoskodjék. A felperes megkedvelte és tanítgatta a gyermeket, aki a felperes lakásába is bejáratos volt. Ezt az alkalmat kihasználva a gyermek 1984. márciusától májusig terjedő időben a felperesnek nem elzártan tartott pénzéből nagyobb összeget eltulajdonított, és az ellopott pénzt magára költötte, részben barátai között osztotta szét, sőt az alperesnek is adott belőle.
Amikor a felperes gyanút fogott, felelősségre vonta a gyermeket, aki 36 000 Ft ellopását ismerte be, majd az alperes az 1984. május 11-én kelt okiratban arra kötelezte magát, hogy ezt az összeget 1984. június 5-ig a felperesnek megtéríti.
Az alperes a vállalt kötelezettségének nem tett eleget, és ezért a felperes a keresetében őt 36 000 Ft-nak és kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes 17 000 Ft erejéig a kereseti követelést elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte, mert azt állította, hogy a fia csak az elismert összeget tulajdonította el.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 28 800 Ft-ot és ennek 1984. június 6. napjától járó évi 5 %-os kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában a bíróság tényként állapította meg, hogy a gyermek 36 000 Ft-ot tulajdonított el. Ezért az alperes felelősségét a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésére alapította, miután az alperes a gyermek felügyeletének az ellátása során nem úgy járt el, amint az az adott helyzetben elvárható lett volna: a fiútól tudta, hogy az a felperes műhelyébe jár, de a felperesnél nem érdeklődött a gyermek után. Tudta, hogy a gyermek kerékpárt és egyéb dolgokat vásárolt, sőt neki is ad pénzt, de nem nézett utána, hogy honnan van a gyermeknek pénze. A bíróság azonban kármegosztást alkalmazott, mert álláspontja szerint a felperes is közrehatott a károkozásban: befogadta az idegen gyermeket, és a pénz kezelésében is nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia. A pénz fokozatosan tűnt el, ennek ellenére a lakását nem zárta le, az alperes fia oda szabadon bejárhatott. A pénz sem volt zárt helyen elhelyezve, hanem csak a konyhai polcon vagy a szobában, kihúzható fiókban. Ezekre tekintettel a kár 20 %-át a felperesnek kell viselnie.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítéletnek az alperes 17 000 Ft-os marasztalását meghaladó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
A peradatokból megállapíthatóan az alperes 1984. május 11-én a Ptk. 242. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő tartozás-elismerő nyilatkozatot tett, amelyben 36 000 Ft megfizetését vállalta. Az alperes azonban e nyilatkozat ellenére sem zárható el annak bizonyításától, hogy tartozása nem az általa elismert 36 000 Ft erejéig, hanem csak a perbeli nyilatkozatának megfelelő 17 000 Ft erejéig áll fenn.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az akkor 11 éves gyermek magnetofonszalagra rögzített nyilatkozatát fogadták el az ügy eldöntése szempontjából jelentős egyedüli bizonyítékul, anélkül hogy a felvétel készítésének körülményeit tisztázták volna. A magnetofonszalag leírt anyagából megállapítható, hogy a felvétel készítésénél több személy volt jelen, így nem lett volna mellőzhető e személyek tanúkénti kihallgatása a felvétel készítésének körülményeire vonatkozóan. Nem lett volna mellőzhető továbbá a kiskorú gyermek részletes meghallgatása sem.
Tisztázni kellett volna a bíróságoknak azt is, hogy a 11 éves gyermek meghallgatására és a magnetofon-felvétel elkészítésére a felperes miért nem hívta meg a gyermek törvényes képviselőjét, az alperest, és miért csak a felvétel elkészítése után közölte a történteket az alperessel.
Nem zárható el az alperes annak bizonyításától sem, hogy a gyermeket a magnetofon-felvétel készítése előtt megverték. Önmagában az, hogy az alperesnek csak egy későbbi bántalmazásról áll rendelkezésére látlelet, nem zárja ki azt, hogy a gyermeket a magnetofon-felvétel készítése előtt is megverhették. Az alperest fel kell hívni ezzel kapcsolatos bizonyítékai bejelentésére, és e tárgyban is szükséges a gyermek meghallgatása.
A felperest pedig fel kellett volna hívnia a bíróságoknak arra, közölje, milyen elszámolás eredményeként állapította meg azt, hogy a kiskorú gyermek 36 000 Ft-ot tulajdonított el tőle. A kiskorú ugyanis hosszabb idő alatt, kisebb részletekben tulajdonított el pénzt a felperestől, így nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a felperes milyen adatok és elszámolás alapján állapította meg a hiányzó összeg nagyságát. E tekintetben ugyancsak nem fogadható el egyedüli bizonyítékul a magnetofon-felvételen szereplő nyilatkozat, mert a felvétel anyagából egyértelműen megállapítható, hogy a gyermek meghallgatása addig tartott, ameddig a felperes által előzőleg kiszámított 36 000 Ft erejéig nem tett elismerő nyilatkozatot.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok nem voltak abban a helyzetben, hogy az alperes 17 000 Ft-os elismerését meghaladó felperesi igény tekintetében megalapozott döntést hozzanak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságoknak az alperes 17 000 Ft-os marasztalására vonatkozó rendelkezését nem érintette, egyebekben a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 816/1985. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás