PK BH 1987/123
PK BH 87/04/123
1987.04.01.
I. A lakás kiürítése akkor is elrendelhető, ha a kiürítésre kötelezett személy részére elhelyezést kell biztosítani, és azt a kiürítést kérő nem ajánlotta fel [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 125. §].
II. Szolgálati lakás bérlőjének halála esetén a vele együtt lakó olyan hozzátartozója, aki más állami lakásban a jogviszony folytatására lenne jogosult, a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő elhelyezésre tarthat igényt [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 117. § (3), (4) és (5) bek., 120. § (1) bek. b) pont].
A felperes 1983. február 28-án megállapodott az alperes házastársával, hogy bérbe ad részére egy két- és félszobából álló komfortos szolgálati lakást. A lakás a telepvezető munkakörhöz kötődő szolgálati lakás. A szerződés szerint a bérbevevő kötelezettséget vállalt arra, hogy munkaviszonyának megszűnése vagy más munkakörbe helyezése esetén a lakást kiüríti.
A megállapodás alapján az alperes házastársa családjával, az alperessel és kk. gyermekükkel költözött a lakásba. Az alperes azonban csak ideiglenes jelleggel volt a lakásba bejelentve; állandó bejelentkezésére csak a férje halálát megelőző napon került sor.
Az alperes házastársa 1984. augusztus 18-án meghalt. A lakásban maradt az alperes és a kk. gyermek.
A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte kötelezni az alperest azzal, hogy a nevezett rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó. Előadta, hogy a lakás bérlője arra vállalt kötelezettséget: a munkaviszony bármilyen módon történő megszűnése esetén cserelakás, illetőleg elhelyezés biztosítása nélkül kiköltözik a lakásból. Ezért az alperes – aki férje halála után jogcím nélkül maradt a lakásban – sem tarthat igényt elhelyezésre.
Az alperes nem vitatta, hogy a lakásban jogcím nélkül tartózkodik, viszontkeresetet emelt azonban annak megállapítására, hogy jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, akinek elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A viszontkeresetnek helyt adott, és megállapította, hogy az alperes jóhiszemű jogcím nélkül lakó személy, akinek elhelyezéséről a lakással rendelkező szervnek, tehát a felperesnek kell gondoskodnia. Az ítélet indokolásában utalt az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 117. §-ának (3) bekezdésében és a 120. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az alperes, mint a szolgálati lakás bérlőjének házastársa jogcím nélkül tartózkodik a lakásban. Az alperes azonban jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, miután férjének munkaviszonya a halála miatt szűnt meg. Ebből pedig nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a munkaviszony megszűnése neki felróható. Ehhez képest az alperes elhelyezéséről az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 120. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a felperes köteles gondoskodni, és az alperes az említett rendelet 118. §-ának (1) bekezdése alapján a 77. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő másik lakásra tarthat igényt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nem vitás peradatok szerint a perbeni lakás munkaköri szolgálati lakás, amelyet a felperes a munkaviszony, illetőleg a telepvezetői munkakör tartamára biztosított az alperes házastársa részére. A nevezett munkaviszonyának megszűnése, illetőleg halála folytán az alperesnek a lakáshasználatra jogcíme nem maradt, így az alperes jogcím nélküli lakáshasználónak minősül. A jogcím nélküli lakáshasználó pedig – miután a lakás használatára nem tarthat igényt – köteles azt kiüríteni.
Téves ezért a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése. A bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha e részében a felperes keresetének helyt adnak, és az alperest a lakás kiürítésére kötelezik.
Nem akadálya a lakás kiürítése elrendelésének az a körülmény, hogy a lakás elhagyására kötelezett személy részére a felperesnek kell elhelyezést biztosítania. A lakás kiürítését elrendelő határozatban ugyanis az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 125. §-a szerint a bíróságnak meg kell állapítania azt is, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó személy tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt. A felperes azonban az elhelyezés biztosítása előtt is sikerrel léphet fel a kiürítés iránti keresettel a lakásban jogcím nélkül lakó alperessel szemben.
Tévedett továbbá a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az alperes az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 118. §-a, illetőleg 77. §-a szerinti elhelyezésre tarthat igényt.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 117. §-ának (3) bekezdése ugyanis szolgálati lakás tekintetében eltérően rendelkezik, és kimondja, hogy a lakás bérlőjének halála esetén a vele együttlakó házastársa, illetőleg olyan közeli hozzátartozója, aki más állami lakásban a lakásbérleti jogviszony folytatására volna jogosult, a (4) és (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő másik lakásra tarthat igényt. Az említett rendelet 120. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint szolgálati lakásra fennállott lakásbérleti jogviszony megszűnése esetén a lakással rendelkező szerv köteles a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről gondoskodni. Az alperes jóhiszeműségét pedig nem érinti az a körülmény, hogy a perbeli munkaköri szolgálati lakásba a férje halálát megelőző napon jelentkezett be. Tényleges ott-lakása folytán ugyanis más állami lakásban akkor is jogosult lett volna a bérleti jogviszony folytatására, ha ott egyáltalán nem lett volna bejelentve. Ebből pedig az következik, hogy e vonatkozásban az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 117. §-ának (3), (4) és (5) bekezdésében foglaltak alkalmazandók, tehát az alperes elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni, mégpedig úgy, hogy legalább az alperes lakásigénye mértéke alsó határának megfelelő és a szolgálati lakásnál eggyel alacsonyabb komfortfokozatú önálló lakást kell biztosítani ugyanabban a városban. Tehát a P. városban levő, legalább egyszobás, félkomfortos, önálló lakásban kell elhelyezni az alperest.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét pedig részben megváltoztatta; kötelezte az alperest, hogy a perbeni lakást 60 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes birtokába. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az alperes ugyanabban a helységben levő, legalább egyszobás, félkomfortos, önálló lakásra tarthat igényt. Az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig helybenhagyta. (P. törv. III. 20 539/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás