PK BH 1987/126
PK BH 87/04/126
1987.04.01.
Ha több alperessel szemben egyetemlegesen érvényesített követelés viszonylag nagy értékének az egyik alperes jogi védekezése szempontjából nem volt jelentősége, a jóhiszemű és célszerű pervitellel kapcsolatos költség az olyan mértékben kiköthető ügyvédi munkadíjban fogadható el, amely a védekezéshez szükséges ügyvédi munka mérvével arányos [Pp 75. § (1) és (2) bek.; 5/1962. (VI. 19.) IM sz. r. 1., 2., 6. §].
A felperes az 1985. augusztus 1-én benyújtott keresetlevelében kártérítési igényt érvényesített a C. Gazdasági Munkaközösség tagjai és volt tagjai ellen, köztük a III. r. alperes ellen.
A per első érdemi tárgyalásán a III. r. alperes – képviselője útján – azzal védekezett, hogy tagsága a gazdasági munkaközösségnél 1982. május 1-én megszűnt, a cégbíróság igazolása szerint a változást a cégjegyzék is feltünteti. A felperes e nyilatkozatra tekintettel a III. r. alperessel szemben keresetétől elállt. A III. r. alperes azonban az elálláshoz nem járult hozzá, és a vele szemben indított keresetnek az elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú részítéletében a III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és kimondta, hogy „költségeiket a felek maguk viselik.” A részítélet indokolása szerint a III. r. alperes a védekezésének alapjául szolgáló körülményt bírói felhívás ellenére nem közölte, és annak a felhívásnak sem tett eleget, hogy a keresetre érdemi védekezést terjesszen elő 15 napon belül. Ezért „a Pp. 81. § alapján a felmerült költségeit maga viseli”.
A részítéletnek a költségekről szóló rendelkezése ellen a III. r. alperes fellebbezett. Érvelése szerint a felperes a cégbíróság közhiteles nyilvántartásából meggyőződhetett volna arról, hogy „vele szemben követelése nem lehet”. Az érvényesített követelés – az alperesek egyetemlegessége mellett – 672 365 Ft volt, ennek megfelelően a jogi képviselettel járó költség 30 000 Ft „fölösleges kiadást jelentett”. A III. r. alperest pedig nem terheli semmiféle mulasztás vagy egyéb, a perköltségek viselésénél figyelembe vehető körülmény, amely miatt a pernyertesség ellenére a saját költségeinek viselésére lenne kötelezhető. A másodfokú tárgyaláson a III. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy a felperes által térítendő perköltség összegét 15 520 Ft-ban kéri megállapítani.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú részítélet helybenhagyására irányult.
A III. r. alperes fellebbezése részben és az alábbiak szerint helytálló.
A jogvita a III. r. alperes tekintetében elkülönítetten eldönthető volt. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, hogy ebben a körben a vitát, a perköltségre is kiterjedően, részítélettel zárta le. Tévesen kötelezte azonban a III. r. alperest a felmerült költségeinek viselésére.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, kivéve, amennyiben a Pp. 80-83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.
Az elbírált esetben nincs olyan ok, amely a perköltségviselés általános szabályainak alkalmazásától eltérést indokolna. Az a körülmény, hogy a III. r. alperes a saját – pertársaitól eltérő – védekezését csak a per első érdemi tárgyalásán adta elő, nem volt indokolatlan késedelmeskedés, és nem okozott felesleges költségeket. Az iratok között rendelkezésre állt az a végzés kiadmány, amely igazolja, hogy a III. r. alperes tagsági viszonyának megszűnését 1982. október 6-án a cégjegyzékben bejegyezték. A felperes tehát – kellő gondossággal – a perindítást megelőzően is tudomást szerezhetett volna arról a tényről, amelynek ismeretében a III. r. alperessel szemben nem lépett volna fel.
A Pp 75. §-ának (1) bekezdése szerint perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A (2) bekezdés szerint: a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is.
A perköltség felől a bíróság hivatalból határoz, kivéve, ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri [Pp 78. § (2) bek.]. Hivatalból állapítja meg a bíróság a perköltség összegét, ha a fél a költségeket nem számította fel, vagy nem igazolta.
Az elbírált esetben a III. r. alperes a képviseleti költségeken túl egyéb perköltségeket nem számított fel, a bíróság döntésére tehát az ügyvédi képviselettel kapcsolatos, a pervesztes fél által térítendő perköltség összege tartozott.
A III. r. alperesnél felmerült képviseleti költségek közül is az fogadható el, ami a célszerű és jóhiszemű pervitellel kapcsolatban merült fel.
Az 5/1962. (VI. 19.) IM számú rendelet (R.) értelmében az ügyvédi munkaközösséget megillető munkadíj a díjszabás keretei között szabad egyezkedés tárgya. A díj megállapításakor figyelembe kell venni az ügy jellegét (tárgyát) és jelentőségét, a megbízás teljesítéséhez előreláthatóan megkívánt ügyvédi munkát (R. 1. § és 2. §).
A polgári peres ügy elsőfokú viteléért felszámítható munkadíjat az R. 6. §-a szabályozza, a legmagasabb mértéket megjelölve.
Téves a III. r. alperesnek az az álláspontja, hogy a képviseleti díjként az R. 6. §-ában írt (legmagasabb) mérték veendő figyelembe, és ehhez képest az így számított díj megtérítésére tarthat igényt. Az elbírált esetben a III. r. alperes a per elsőfokú vitelére szóló képviseleti megbízást a közölt keresetben előadottak ismeretében létesítette. Ebből előrelátható volt, hogy a sikeres védekezéshez elegendő lesz a tagsági viszony korábbi megszűntének állítása, illetőleg igazolása. Ehhez képest az alperes-társakkal szemben egyetemlegesen érvényesített követelés viszonylag nagy értékének a jogi védekezés szempontjából nem volt jelentősége. A jóhiszemű és célszerű pervitellel kapcsolatos költség tehát az olyan mértékben kiköthető ügyvédi munkadíjban fogadható el, amely a védekezéshez szükséges ügyvédi munka mérvével arányos. Figyelembe véve az R. 1. és 2. §-ában foglalt rendelkezéseket, összhangban a Pp 75. §-ában foglaltakkal, a Legfelsőbb Bíróság 1500 Ft-ban látta elfogadhatónak az elsőfokú eljárással kapcsolatban indokoltan felmerült perköltséget.
A felperest a Pp 78. §-ának (1) bekezdése alapján ennek megfizetésére kötelezte, és ennyiben az elsőfokú bíróság részítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta [Pp 253. § (2) bekezdés].
A III. r. alperes a másodfokú eljárásban részben pernyertes. A Pp 81. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes részperköltség megfizetésére köteles. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 419/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás