PK BH 1987/128
PK BH 87/04/128
1987.04.01.
A perképesség megállapítása szempontjából nem az eljárás megkezelésekor hatályban volt jogszabályi rendelkezések, hanem a határozat hozatalának időpontjában hatályos jogszabályok az irányadók [Pp 130. § e) pont].
A felperes jogosultként a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáira irányadó rendelkezések alapján terjesztette elő a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, az erre rendszeresített űrlapon.
A kérelmében az alperestől, mint kötelezettől 408 750 Ft és ennek 1985. január 1-től a kifizetés napjáig járó évi 20 % kamata megfizetését követelte azzal az indokkal, hogy nem fizette meg a megrendelésére elkészített 1250 db féktárcsa gyártási költségét. A követelés lejártának idejét nem jelölte meg; az eljárási illetéket nem rótta le.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást a kérelemnek megfelelően bocsátotta ki, egyúttal felhívta a kötelezettet 2044 Ft eljárási illeték megfizetésére is. A továbbiakban arra figyelmeztette, hogy ellentmondását a kézbesítéstől számított 8 nap alatt terjesztheti elő.
A kötelezett ellentmondással élt, és abban lényegében a követelés idő előttiségére hivatkozott. Okiratokat csatolt az ellentmondásában foglaltak bizonyítására.
Az elsőfokú bíróság az ellentmondás folytán perré alakult ügyben tárgyalást nem tűzött ki, s az ellentmondást sem kézbesítette a felperesnek, hanem a pert megszüntette, mivel a rendelkezésére álló adatok alapján úgy ítélte, hogy a felperes követelése idő előtti.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezési kérelme – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére, a per további tárgyalásának az elrendelésére irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta ugyan, de eltérő indokból. Határozatát azzal indokolta, hogy a gazdasági munkaközösségeknek nincs perképessége. Az elsőfokú bíróság helyes eljárása szerinte az lett volna, ha a pert a felperes perképességének hiánya miatt a Pp 130 §-a (1) bekezdésének e) pontjára tekintettel szünteti meg.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fizetési meghagyás előterjesztésének időpontjában hatályban volt jogszabályok értelmében, a gazdasági munkaközösségnek valóban nem volt perképessége. 1986. január 1. napján azonban hatályba lépett a Ptk. módosításáról szóló 1985. évi 25. sz. tvr., amelynek 1. §-a a Ptk. 568. §-ának (4) bekezdését – egyebek között – úgy módosította, hogy a munkaközösség közös neve alatt jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így tulajdonjogot szerezhet, továbbá perben állhat és perelhető.
Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatal előtti időben tehát elhárult az akadály a munkaközösség perben állása elől, ezért utólag már nem volt alapja a perképesség hiánya miatti permegszűntetésnek.
Ebből következően a másodfokú bíróságnak érdemben kellett volna foglalkoznia a felperes fellebbezési kérelmében előadottakkal, s döntenie arról, jogszerű és megalapozott volt-e az elsőfokú bíróságnak a Pp 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára alapítottan meghozott pert megszüntető határozata.
Az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt, ezért csak megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nem a Pp XIX. fejezetében foglalt általános szabályok, hanem a gazdasági perek körében szabályozott fizetési meghagyásos eljárás külön szabályai (Pp 391-393. §-a) szerint intézte el.
A gazdasági peres és nem peres eljárásokra vonatkozó külön rendelkezések ugyanis csak a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban alkalmazhatók. A Pp 396. §-a szerint a polgári perrendtartásról szóló törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontjában felsorolt valamennyi szerv, illetőleg szervezet. Nem tartozik ezek közé a magánszemélyek által létrehozott gazdasági munkaközösség [a módosított 28/1981. (IX. 9.) MT számú rendelet 1. §-a]. Ezért az általa és az ellene indított peres, valamint nem peres eljárásokban a Pp általános és nem a Pp XXV. fejezete külön szabályai irányadók.
Mindezekből következően az elsőfokú bíróságnak a kérelmezőt fel kellett volna hívnia a hiányzó eljárási illeték lerovására, a Pp 316. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp 95. §-a alapján. Az ellentmondás előterjesztésének határidejére vonatkozóan pedig a Pp 319. §-a (1) bekezdésében meghatározott 15 nap és nem az elsőfokú bíróság által közölt, a Pp 393. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 8 nap lett volna irányadó. Az ellentmondást követően is a Pp általános szabályai szerint kellett volna eljárni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, egyben a másodfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra, és új határozat hozatalára. (P. törv. I. 20 538/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás