GK BH 1987/130
GK BH 87/04/130
1987.04.01.
Pénzeszközök lekötve tartása folytán keletkezett kár esetén a tartós betétekre irányadó kamatláb szerint számított összeg általános kártérítésként – az adott körülményektől függően – alkalmas lehet a károsult teljes anyagi kárpótlására [Ptk. 359. § (1) bek.; Pp 206. § (3) bek.; 51/1984. (PK. 20.) MNB sz. körlevél].
A peres felek 1984. március 19-én szerződést kötöttek, melyben a felperes söralátét gyártásához szükséges berendezések bérbeadására, az alperes pedig bérleti díj fizetésére vállalt kötelezettséget. Megállapodásuk értelmében a készülékek beszerzéséről, valamint a vételár fedezetéről a felperesnek kellett gondoskodnia. A felperes – szerződéses kötelezettsége teljesítése érdekében – a szükséges eljárásokat megindította, és miután 1984. április 19-én importfedezet biztosítása céljából 7 732 981 Ft-ot letétbe helyezett, június 25-én a gépbehozatali engedélyt is megkapta. Az alperes – kedvezőbb beszerzési lehetőségre hivatkozással – július 10-én a szerződés felbontását kezdeményezte, majd ennek eredménytelensége után, július 31-én „elállt” a szerződéstől. A felperes a szerződés megszűnését augusztus 7-i időponttal tudomásul vette. Arra hivatkozott azonban, hogy letéti összeget évi 11 %-kal kamatozó tartós betétszámlájáról utalta át a fedezeti számlára, kamatveszteség címén 112 napra 261 015 Ft-ot követelt az alperestől, aki 194 871 Ft-ot augusztus 30-án megfizetett, ezt azonban utóbb visszakövetelte. A felperes a keresetében – az alperes által fizetett összeg beszámításával – 66 144 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú eljárásban lefolytatott könyvszakértői bizonyítás után a felperes keresetét felemelte, és elmaradt haszon címén 313 532 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni, illetve általános kártérítés megítélését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, tagadta, hogy a felperesnek a szerződés megszűnése miatt kára keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes a letéti összeget nem a kamatozó betétszámlájáról vezette át, ezért konkrét kamatveszteség nem érte. Elmaradt haszon címén sem jogosult kártérítésre, mivel a tőkekötöttség rövid ideig tartott, és a kötelező kárenyhítés körében megfelelő befektetést találhatott. Ellenben – a visszterhesség vélelméből és a szolgáltatások egyenértékűségéből kiindulva – arra a következtetésre jutott, hogy a felperest közel 8 millió Ft lekötése miatt kár érte, melynek összegét a Ptk. 232. §-ának (2) bekezdésében előírt törvényes kamat figyelembevételével, általános kártérítésként 90 000 Ft-ban találta megállapíthatónak, melybe az alperesi teljesítést beszámítva, a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes szerződésszegése miatt elesett attól a haszontól, amely a szerződés teljesítése esetén realizálódott volna. A káráthárításra megfelelő üzlet hiányában nem volt lehetősége. Elmaradt haszon megítélhetőségének hiányában általános kártérítést igényelt, melynek mértékét az általában használatos kamatlábakból kiindulva kérte megállapítani.
Az alperes ellenkérelmében korábbi érvelését megismételve az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, a kártérítés mértéke és a döntés jogi indokai tekintetében azonban a Legfelsőbb Bíróság eltérő álláspontra helyezkedett.
Az alperes egyoldalú szerződés-bontással, amellyel lényegében a teljesítést tagadta meg, szerződésszegést követett el. A felperes a Ptk. 313. §-ában biztosított joga alapján a lehetetlenülés jogkövetkezményét, a kártérítést választotta. A szerződés a felek között ennek bejelentésével, azaz augusztus 7-ével szűnt meg. A felperes kártérítési igénye tehát a Ptk. 312. §-ának (3) bekezdésén alapszik. Kártérítési felelősség megállapításának csak bizonyított kár esetében van helye. A felperes a szerződés teljesítéséhez megtette az előkészületeket, a szükséges pénzösszeget biztosította, azt 112 napig lekötve tartotta. Pénzeszközének időleges lekötése miatt elesett attól a lehetőségtől, hogy tőkéje hasznaiból – akár kamat, akár befektetés formájában – részesüljön. A felperest, aki üzletszerűen foglalkozik pénzügyi tevékenységgel, a pénz forgásának időleges szünetelése miatt nyilvánvalóan kár érte. A károsodás pontos mértékét nem lehet kimutatni, emiatt azonban az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet.
A felperesi érveléssel ellentétben a Legfelsőbb Bíróság nem látta kárként összegszerűségében is elfogadhatónak a szakértő által kimunkált elmaradt hasznot. A peres felek között gépek bérletére jött létre, több évre szóló szerződés, amely azonban már igen korai időszakban megszűnt, amikor még a bérlet tárgya nem is állt a bérbeadó rendelkezésére. Ilyen körülmények között, figyelemmel az üzleti kockázatra, nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a szakértő által számszakilag meghatározott haszonhoz a felperes hozzájutott volna.
A felperes kára szakértői vélemény és más bizonyítékok alapján sem volt pontosan megállapítható, ezért a per összes körülményeinek a Pp 206. §-ának (3) bekezdésében írt mérlegelés lehetőségével élve, a Legfelsőbb Bíróság belátása szerint határozta meg azt az összeget, amely a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése értelmében általános kárként a felperes teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Mérlegelésével figyelembe vette a pénzeszköz lekötésének időtartamát, az 51/1984. (PK. 20.) MNB számú körlevélben meghatározott tartós betéti kamatlábak mértékét, a felperes által az ügylet lebonyolítása érdekében végzett tevékenységet, és azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy a felperes – bár bizonytalan összegű, de – nyilván nyereséggel kecsegtető üzlettől esett el. Mindezen körülmények mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a lekötött pénzösszeg évi 8 %-os kamata, amely kereken 190 000 Ft-nak felel meg, alkalmas az összegszerűségében ki nem mutatható kár reparálására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét, a főkövetelés tekintetében – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján – azzal hagyta helyben, hogy a felperes által beszámítható összeg 190 000 Ft.
A pernyertesség-perveszteség arányának változására tekintettel a perköltség, illetve az eljárási illeték viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést ennek megfelelően megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 661/1986. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás