GK BH 1987/131
GK BH 87/04/131
1987.04.01.
A vízszolgáltató a vízmérő-leolvasási lapot köteles a fogyasztóval aláaratni, ha pedig a szokásosnál nagyobb vízfogyasztást észlel, úgy erről a fogyasztót értesíteni. Ezek elmulasztása az együttműködési kötelezettség megszegését jelenti, aminek következményei a vízszolgáltató terhére esnek [Ptk. 4. § (3) bek.; 27/1975. (X. 30.) MT sz. r. 1. sz. melléklet 27. § (3) bek., 36. § (1) bek.; 3/1970. (XIII. 18.) OVH-ÁH sz. rend.].
A felperes keresetében előadta, hogy az általa üzemeltetett étteremben történt többlet-vízfogyasztás miatt az alperes azonnali beszedési megbízással 1983. szeptember 21-én 293 236 Ft-ot, október 14-én 15 947 Ft-ot, összesen 309 183 Ft-ot emelt le a számlájáról. Az alperes a leolvasó lapot vele nem igazoltatta, és a többlet-vízfogyasztásra sem figyelmeztette. Az állami közjegyző által kirendelt szakértő megállapította, hogy a leolvasások rendszertelen időben történtek, és ezért halmozott többletfogyasztás megállapítására került sor.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy 1982. december hónapban cserélte a vízmérőórát. A felperes az 1983. első hét hónapjában eszközölt leolvasásokkal kapcsolatban nem emelt kifogást. Az 1983. augusztus 12-i leolvasásnál megállapítást nyert, hogy a megelőző hónapban 1987 köbméter, a szeptember 13-i leolvasásnál, hogy 476 köbméter, az október 16-i leolvasásnál pedig, hogy 309 köbméter vízfogyasztása volt. A felperessel szemben a magas vízfogyasztás miatt büntető vízdíjat kellett kiszabni. Álláspontja szerint a vízfogyasztás oka csőtörés vagy egyéb vízelfolyás volt.
Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás lefolytatását követően hozott ítéletében az alperest 2980 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes többlet-vízfogyasztása 1983. augusztusában 2216 köbméter, szeptember hónapban 435 köbméter volt. A felperes egységei közül 1983. augusztus havában az Endrődi úti bisztrónál és a Munkácsi úti húsboltnál, szeptember hónapban pedig az Endrődi úti bisztrónál és a felperes munkásszállójánál volt indokolatlanul magas vízfogyasztás, amelyet vagy a vízóra utáni meghibásodás vagy a pazarló vízgazdálkodás okozott. Az alperes által felszámított többlet-vízdíj 306 203 Ft összegben megalapozott volt, ezért a felperes keresetét e vonatkozásban elutasította, míg 2980 Ft felszámítása számszaki elírás miatt történt, ezért annak visszafizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy nem felel meg a valóságnak a pazarló vízgazdálkodás és az sem, hogy a vízmérő leolvasása rendszeresen történt, mint ahogy azt az alperes számára a jogszabály kötelezővé teszi. Az alperes a leolvasásokat nem igazoltatta, ezért együttműködési kötelezettségének sem tett eleget. A túlfogyasztás az alperes mulasztásával áll okozati összefüggésben.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A 3/1970. (XII. 18.) OVH-ÁH számú rendelkezés értelmében a felperes nem tekinthető ipari nagyfogyasztónak, ennek folytán havi vízfogyasztása 750 m3-nél következmények nélkül magasabb nem lehet.
A 27/1975. (X. 30.) MT sz. rendelet 1. sz. Melléklete 27. §-ának (3) bekezdése szerint az ipari nagyfogyasztónak naponta le kell olvasnia a vízórát, és meg kell állapítania a vízfogyasztását. Mivel a felperes nem volt ipari nagyfogyasztó, ezért e kötelezettség nem terhelte.
Az utóbbi MT rendelet 1. sz. Melléklete 36. §-ának (1) bekezdése szerint a vízmű vállalat az ipari nagyfogyasztók vízmérőjét havonta ugyanazon a napon, az egyéb fogyasztók vízmérőjét pedig a tanácsrendeletben megállapított időszakonként köteles leolvasni.
Az a tény, hogy az alperes havonta egy-két napos eltéréssel, gyakorlatilag ugyanazon a napon járt ki a felpereshez a vízórát leolvasni, arra utal, hogy a felek közti viszonylatban is – rendeleti alapon vagy ráutaló magatartással – a havonkénti vízfogyasztás leolvasása volt elfogadott.
Az alperes által elkészített „vízmérő-leolvasási lap” több rovatot, így a leolvasás dátumát, a vízmérő állását, az elfogyasztott vízmennyiséget, végül pedig a leolvasó és a fogyasztó aláírását tartalmazza. Az alperes leolvasója a leolvasási lapot a felperesnek sohasem mutatta be abból a célból, hogy írja alá a leolvasás eredményét. Ez a tény az alperes által eszközölt adatrögzítést bizonyos mértékig kétségessé teszi.
Tekintettel arra, hogy a felperes nem volt ipari nagyfogyasztó, és így nem terhelte a naponkénti vízóra leolvasási kötelezettség, a felek közti viszonylatban különös súllyal jelentkezik a Ptk. 4. §-a és 277. §-a (2) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség. Az adott esetben az alperesnek alapvető kötelessége lett volna, hogy 1983. augusztus 12-én, amikor 1987 köbméter víz fogyasztását vezette be a leolvasási lapra (lényegesen magasabbat a havi szokásos mennyiségnél), figyelmeztesse a felperest a rendellenességre. Ehelyett azonban az alperes még ebben a hónapban sem íratta alá a leolvasó lapot a felperessel, pedig az alperes megfelelő eljárása esetén a túlfogyasztás okát azonnal tisztázni lehetett volna.
Az adatokat összevetve a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy bizonyos túlfogyasztás a felperesnél kimutatható. Ennek mértéke azonban az alperes nem pontosan vezetett leolvasási lapja révén nem állapítható meg, különösen abban a tekintetben, hogy a túlfogyasztás feltétlenül egy hónapra koncentrálódott-e, vagy pedig hosszabb távon eloszlott. Mindezen kérdéseknek ugyanis a vízdíjpótlék mértéke szempontjából nagy jelentősége van.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 150 000 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 748/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás