GK BH 1987/135
GK BH 87/04/135
1987.04.01.
I. Az SZMGSZ hatálya alá tartozó nemzetközi vasúti fuvarozás körében a fuvarozónak adott olyan megbízást, amely a küldemény megosztását célozza, szállítmányozási megbízásnak, egyéb megbízást a fuvarozási szerződés megváltoztatásának kell tekinteni [114058/1966. I/8. E (Kk 25.) sz. hird.-nyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 19. cikk 3. és 4. §, 16. cikk 3. §].
II. A címzett terhére kell értékelni, ha az átvétel alkalmával végrehajtott mintavételezéshez nem hívja meg a vasúti fuvarozót (3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) VII. melléklet C/8. és D/9 pont].
A felperes MK olajat importált a Szovjetunióból, melyet a vasút Záhonyban belföldi nyomtávú tartálykocsiba fejtett át. A címzett felhasználó által végzett minőségi ellenőrzés során megállapították, hogy a küldemény szennyeződött, ezért az eredeti rendeltetési célra nem használható fel, csak gázolajként volt értékesíthető. A felperes keresetében a fenti tényállás alapján 409 613 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni a Ptk. 515. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással.
A perbe a felperes pernyertessége érdekében a felhasználó, mint a küldemény címzettje beavatkozott, és előadta, hogy az iparvágányra történt kiállítás után minden küldeménynél kötelező a minőségvizsgálat végrehajtása, mely a perbeli esetben minőséghiba megállapításával zárult. A minőségellenőrzést követően kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv felvételét kérték, melyet azonban a vasút megtagadott. A MERT által felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a küldemény szennyezett volt, ami valószínűleg annak következménye, hogy nem megfelelően kitisztított tartálykocsiba fejtették át Záhonyban az árut.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a küldeményt a vasút Záhonyban normál nyomtávú tartálykacsiba fejtette át. A kiszolgáltatáskor a címzett kárjegyzőkönyv felvételét nem kérte, a mintavételezéshez a vasutat nem hívta meg, arról nem értesítette, holott a VÁSZ VII. mellékletének C/8. pontja szerint, ha az átvevő a fuvarlevél kiváltása után, a küldemény átvételekor kíván mintát venni, köteles erről a vasutat írásban vagy szóban értesíteni. A D/9. pont értelmében a mintavételt csakis a vasút közreműködésével végezhetik, a perbeli esetben azonban a címzett ezeket az előírásokat nem tartotta be, ezért a VÁSZ 63. cikkének 1. §-a szerint jogvesztés következett be. Minthogy a kiszolgáltatást követő 3 napon belül vasúti kárjegyzőkönyv felvételét sem kérték, ezért az igénymegszűnés is bekövetkezett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Érvelése szerint az alperes kártérítési felelőssége a szállítmányozás körében elkövetett mulasztásán alapszik, mert Záhonyban az átfejtés és a belföldre történő újra-feladás során az alperes nem, mint fuvarozó, hanem mint szállítmányozó járt el. Ennek megfelelően felelősségét a Ptk. vonatkozó szabályai, és nem a fuvarozásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni; az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem helytálló.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján az alábbi tényállást állapította meg.
A Szovjetunióban egy vasúti kocsiban 44 409 kg olajat adtak fel SZMGSZ fuvarlevéllel Záhony rendeltetési állomásra a felperes külkereskedelmi vállalat címére. Mivel a küldeményt Záhonyban nyomtávváltozás miatt át kellett fejteni, a külkereskedelmi vállalat megbízást adott a MÁVTRANS-nak e művelet elvégzésére azzal, hogy az olajat átfejtés után irányítsa a felhasználó iparvágányára. Az alperes ennek megfelelően járt el.
A küldemény 1984. január 14-én érkezett Pestlőrinc vasútállomásra, és ott a vasút azt a címzett iparvágányán kiszolgáltatta.
A címzett beavatkozó a perbeli küldemény fuvarlevelét a rendeltetési állomáson kiváltotta, majd megtekintette kívülről a vasúti kocsit abból a szempontból, hogy megállapítható-e rendellenesség vagy sem. Az adott esetben mindent rendben lévőnek találtak, ezért felnyitották a vasúti kocsi dómfedelét, és azon keresztül rétegmintát vettek. A mintavételnél kizárólag a beavatkozó dolgozói működtek közre.
A felső, a középső és alsó rétegből vett mintát beavatkozó saját laboratóriumában megvizsgálta. Mivel a lobbanáspontot illetően kifogásolható volt a minőség, a beavatkozó laboratóriuma értesítette az üzemanyag-osztályának vezetőjét, aki eljárt a MERT-nél, illetve a felperesnél.
A MERT-nél való eljárás gyakorlatilag azt jelentette, hogy megbízást adott az olaj vizsgálatára.
A MERT a megbízás alapján elvégezte a vizsgálatot, és minőségellenőrzési bizonylatot állított ki. Ezen 1. pont alatt szerepel a magyar, a 2. pont alatt pedig a széles-nyomtávú vagon száma. A bizonylat szerint a belföldi vasúti kocsiban levő olaj lobbanáspontja 130 °C volt, a széles-nyomtávú vagonban levő olaj lobbanáspontja pedig 154 °C. Ez utóbbi adat egyébként lényegében megfelel a szovjet szállító által küldött műbizonylatnak is, mely szerint a lobbanáspont 151 °C-ra tehető.
A felperes a tárgyaláson előadta, hogy a Záhonyba érkezett küldemények mintavételezésére a MERT-nek adnak megbízást. Arra nézve azonban nincs adata, hogy a perbeli küldeményre vonatkozóan adtak-e ilyen megbízást a MERT záhonyi kirendeltségének vagy sem. Ezzel az előadással lényegében megegyezik a beavatkozó dolgozójának, S. M.-nek a vallomása, mely szerint a MERT-nek állandó jellegű megbízása van arra, hogy Záhonyban mintát vegyen a hajtóanyag küldeményekből, ilyen megbízása azonban az olajküldeményekre nézve nincsen.
A MERT részéről tanúként kihallgatott M. T. előadása szerint a vizsgálati jegyzőkönyvön szereplő szovjet vagonszám arra utal, hogy Záhonyban még a széles-nyomtávú vagonból mintát vettek. Ezt az ottani kirendeltség megőrizte, és amikor a beavatkozástól a minőség megvizsgálására utóbb megbízást kaptak, Záhonyból ezt a mintát bekérték. Így volt mód arra, hogy a széles-nyomtávú vagonban levő olaj lobbanáspontjára is véleményt tudjanak nyilvánítani.
A beavatkozó részéről kihallgatott S. M. azt is előadta, hogy ha a küldeményekből vett minta vizsgálata negatív eredményt mutat, úgy utóbb a rendeltetési állomást is értesítik, és ilyenkor általában a vasút illetékese is a helyszínre megy mintát venni a saját eszközeivel. Hogy ez az adott esetben megtörtént-e, arra nem tudott nyilatkozni.
A Legfelsőbb Bíróság abból a tényből, hogy a beavatkozó, illetve a felperes nem rendelkezik kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvvel vagy olyan bizonyítékokkal, amelyek arra mutatnak, hogy a beavatkozó a küldemény átvétele után reklamált a rendeltetési állomáson a minőséget illetően, azt a következtetést vonta le, hogy a beavatkozó a rendeltetési állomást az észlelt minőségi hiányosságról nem értesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az alperes Záhonyban fuvarozóként vagy szállítmányozóként járt-e el. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat állapította meg.
A felperes által 1983. november 2-án Záhony állomásra küldött megbízás a perbeli vasúti kocsira vonatkozott, anélkül természetesen, hogy annak számát feltüntette volna. A megbízást a felperes formanyomtatványon adta, amely fuvarozási szerződés módosítására és szállítmányozási feladatok ellátására is tartalmaz szöveget. A felperes nem utalt megbízásában szállítmányozásra, az ezzel kapcsolatos teendőkre, csupán azt közölte, hogy az 50 to mennyiségű olajat az alperes Záhonyból hová irányítsa.
A 114 058/1966. I/8. E. (Kk 25.) sz. hirdetménnyel közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 19. cikke 3. §-ának 1. pontja szerint az átvevő a fuvarozási szerződést megváltoztathatja, és kérheti, hogy az áru rendeltetési állomását az eredeti rendeltetési ország másik állomására módosítsák. Az SZMGSZ fuvarozási szerződés szerint az eredeti rendeltetési állomás Záhony volt, ezt kellett Pestlőrinc állomásra módosítani. Az SZMGSZ 19. cikke 3. §-ának 2. pontja azonban arra is lehetőséget ad, hogy a módosítás szerint az árut más átvevőnek szolgáltassák ki. A felperes megbízása ennek a követelménynek is megfelelt, mert azt kérte, hogy a vasút Pestlőrinc állomáson ne az eredeti címzettnek, tehát a felperesnek, hanem a beavatkozónak adja át a küldeményt.
A felperes megbízását és az SZMGSZ rendelkezéseit figyelembe véve megállapítható, hogy a megbízás teljes egészében megfelelt az SZMGSZ-ben a fuvarozási szerződés megváltoztatására előírt követelményeknek, abban szállítmányozási teendő nem található. Ez utóbbi megállapítást különösen az támasztja alá, hogy a megbízás egy vagonra, egy azonos mennyiségre szólt, nem pedig – mint általában más eseteknél – nagyobb küldemény-mennyiségre, amelynek elosztására nézve ad utasítást a megbízó, és amely feladat végrehajtása már nem vonható a vasút fuvarozói tevékenységi körébe.
A nagyobb árumennyiségek elosztásának és különböző címzettekhez (felhasználókhoz) való eljuttatásának kérdése a záhonyi fuvaroztatói megbízások minősítésénél alapvető elhatárolási szempont. Az SZMGSZ 19. cikkének 4. §-a szerint ugyanis „A fuvarozási szerződés olyan megváltoztatására, amely a küldemény megosztását célozza, nem megengedett.” Ha tehát a megbízás a küldemény megosztására is vonatkozik, úgy azt szállítmányozási megbízásnak kell tekinteni, ennek hiányában pedig fuvarozási szerződés módosításának. Az előbbi esetben, Záhonyban a VÁSZ hatálya alá eső új fuvarozási szerződéseket kell kötni, az utóbbi esetben viszont a szerződés az SZMGSZ hatálya alatt marad. Az alperes gyakorlata szerint ilyenkor is kiállítanak belföldi formátumú fuvarleveleket, ez azonban nem testesít meg fuvarozási szerződést. Mindezek alapján tehát a perbeli küldemény egészen Pestlőrinc állomásig az SZMGSZ hatálya alá tartozott, a felperes keresetét és a tényállást ennek megfelelően kellett megítélni.
Az SZMGSZ 16. cikkének 3. §-a szerint amennyiben a küldemény kiszolgáltatásakor sérülést stb. állapítanak meg, úgy a vasút kereskedelmi jegyzőkönyvet köteles felvenni. A küldemény kiszolgáltatása után az átvevő a vasúttól kereskedelmi jegyzőkönyv felvételét többé nem követelheti, hacsak ezt a rendeltetési vasút belföldi szabályai meg nem engedik.
A VÁSZ 63. cikkének 1. §-a szerint, ha az átvételre jogosult a küldeményt kifogás nélkül átvette, a fuvarozási szerződés alapján a vasút ellen támasztható felszólamlási és kereseti jog a 2. §-ban felsorolt kivételekkel megszűnik. Nem szűnik meg a kifogás a 2. § szerint, ha a követelés alapjául szolgáló tényt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága idézte elő, illetve, ha a vasút a kár tényét kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvben megállapította, vagy ha e jegyzőkönyv felvétele a vasút hibájából maradt el.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a felperes követelése az alperessel, mint fuvarozóval szemben jogvesztés folytán megszűnt, mivelhogy a kiszolgáltatást követően három napon belül a címzett nem érvényesítette igényét az alperessel szemben, továbbá mert az alperes terhére szándékosságot vagy súlyos gondatlanságot megállapítani nem lehet.
A VÁSZ mellékleteinek VII. fejezete tartalmazza a mintavételezés rendjét. E fejezet D/9. pontja egyértelműen kimondja, hogy a mintavétel „csakis a vasút közreműködésével történhetik”. Ha a címzett a mintavételezés szabályát nem tartja be, tehát ha nem hívja meg a mintavételezéshez a rendeltetési állomást, úgy ezt a mulasztását nyomatékosan terhére kell értékelni, mert az előírás figyelmen kívül hagyását általában még a szabad bizonyítási rendszer elvére való utalással sem lehet jelentéktelennek tekinteni. Ha ugyanis az ilyen eljárás általánossá válnék, az nagymértékben sértené a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos követelményeket, a vasutat megfosztaná a jogszabály által biztosított ellenőrzési lehetőségtől, és mindez lehetetlenné tenné a valós tényállás felderítését, az igazság megállapítását. A feleknek tehát preventív szempontok alapján is oda kell hatniuk, hogy eljáró dolgozóik maradéktalanul tartsák be az előírt szabályokat.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a belföldi vasúti kocsiban, végeredményben 30 kg-mal több árut raktak át Záhonyban, mint amennyit az ottani önsúlyozásos mérlegelés eredménye mutatott. Ez a 30 kg-os többlet nyilvánvalóan csak abból adódhatott, hogy a vagon valamilyen szennyező anyagot tartalmazott az előző fuvarozásból visszamaradóan. A Legfelsőbb Bíróság azonban ennek a kérdésnek nem tulajdonított jelentőséget azért, mert a vasúti mérlegelések során 30 kg-os eltérés gyakorlatilag semmit sem jelent a vasúti mérlegek mérési lehetőségei mellett. A perbeli küldemény fuvarozása egyébként is 1984. január hónapjában zajlott, amikor is a hóesés vagy a hóolvadás nemhogy 30 kg, de még annál nagyobb súlyeltéréseket is eredményezhet.
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, az indokolás fenti kiegészítésével helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 338/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás