MK BH 1987/140
MK BH 87/04/140
1987.04.01.
A munkáltató a dolgozó túlmunkáját csak jogszabály vagy a kollektív szerződés rendelkezése alapján díjazhatja átalány formájában. Az átalány megállapításának alapjául szolgáló körülmények megváltozása esetén az átalány módosításának van helye [17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 29. §.*]
A felperes 1983. április 16-tól 1985. április 12-ig állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető, majd kazánfűtő munkakörben. 1984. januárjától már kazánfűtőként dolgozott, és a besorolási alapbére mellett a fűtési szezonban havi 900 Ft, a szezonon kívüli időben havi 450 forint túlóraátalányt, továbbá havi 200 forint éjszakai pótlékátalányt kapott.
1984. november 1. napjától 1985. április 12-ig – a munkaviszonya megszüntetéséig – a kazánfűtői feladatokat egyedül látta el, mert a váltó fűtőtársa az alperestől kilépett. A munkáltatóval történt előzetes szóbeli megállapodás alapján vállalta a túlmunka végzését, minthogy a vállalat nem tudott másik fűtőt alkalmazni. A többletfeladatok teljesítése ellenére a felperes túlmunkájának díjazása változatlan mértékű maradt.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében az 1984. november 1-től 1985. április 12-ig terjedő időszakra a ténylegesen elvégzett túlmunka ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni volt munkáltatóját. Előadta, hogy főnöke szóbeli kérésére végezte a többletfeladatokat, ami miatt a korábbi túlórák száma lényegesen megnövekedett.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával 1984. október hónapra 250 forint ki nem fizetett túlóraátalány megfizetésére kötelezte az alperest, a felperes ezt meghaladó igényét elutasította.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélete indokolásában hivatkozott a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, amelyek szerint a túlmunka idejére a dolgozót rendszeres munkabére és ezen felül pótlék illeti meg. A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy a dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára 25 %, a további 2 órára 50 %, az ezt meghaladó időtartamra pedig 100 % pótlék illeti meg.
A jogszabály (3) bekezdése szerint a kollektív szerződés a túlmunka idejére járó munkabért és pótlékot vagy csak a túlmunka pótlékát magában foglaló átalányt állapíthat meg.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az alperes a kollektív szerződésben a túlmunka idejére járó munkabért és pótlékot vagy a túlmunka pótlékát magában foglaló átalányt nem állapította meg. A bemutatott munkalapok alapján azonban tény, hogy az elvégzett túlmunka után a jogszabályban meghatározott elszámolás mellett számított túlmunkadíj összege kevesebb, mint amennyit az alperes túlmunkapótlék-átalány formájában éves szinten a felperes részére kifizetett. Ezért a felperes keresetét, mint alaptalant el kellett utasítani.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A periratokhoz csatolt – az alperes által a munkalapok adataiból kigyűjtött – túlóra-elszámolás eredményére tekintettel téves az ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes részére a jogszabály szerint megállapítható túlmunka-ellenérték kisebb, mint amennyit az alperes átalányösszegként kifizetett.
Az alperes elszámolása szerint ugyanis a felperest az 1984. január 1. napjától 1985. április 12. napjáig terjedő időszakra pótlékoltan kiszámított túlmunkadíjként 12 185 forint illette volna meg, ezzel szemben erre az időszakra átalányként 10 450 forintot fizetett ki. A munkaügyi döntőbizottság által megállapított 250 forint beszámításával a felperes 10 700 forint túlóra-átalányban részesült, holott a 17/1979. (XII. 1.) MÜM számú rendeletnek a munkaügyi bíróság által is helyesen felhívott 29. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint 12 185 forint illette volna meg. Mivel az alperes kollektív szerződése túlóra-átalánydíj megállapításáról nem rendelkezett, annak alkalmazására sem lett volna mód, ezért az alperes tételes számítása mellett is a felperest 1485 forint túlmunkadíj illette volna meg.
A munkaügyi bíróság éves szinten (1984. naptári évre) hasonlította össze a felperes által átalányként felvett, illetve a tételes elszámolás szerint mutatkozó túlmunkabér összegét, és ehhez képest állapította meg, hogy az átalány címén felvett összeg meghaladja a jogszabály szerint járó ellenértéket. Az 1985. évi adatoknak már nem tulajdonítottak jelentőséget, nyilván abból a megfontolásból, hogy 1985. április 12-ig – a felperes munkaviszonyának megszűnéséig – a fűtési főidény miatt a túlmunka-szükséglet az átlagosat meghaladó képet mutatott.
A bíróságnak ez az álláspontja azonban a perbeli esetben téves. A felperes által ténylegesen teljesített túlmunka mennyiségének egyenetlensége 1984. januárjától 1985. áprilisáig ugyanis nemcsak a fűtési fő- vagy holt-idénnyel áll összefüggésben, hanem azzal is, hogy a fűtési munkákat 1984. november 1-ig a felperes másodmagával, attól kezdődően pedig egyedül végezte.
A felperes részére 1984. januárjában megállapított túlóraátalány összegét nyilvánvalóan olyan előre-kalkulált túlmunkaszükséglet figyelembevételével határozták meg, ami két fűtő munkavégzésével számolt. A túlmunkaátalány megállapításakor számba vett feltételekben bekövetkezett lényeges változás esetén a munkáltató köteles a túlmunkadíjazás mértékének felülvizsgálatára, amit azonban az alperes elmulasztott. Ezért a perben a bíróságnak köteleznie kellett volna az alperest a túlmunkaátalány kiszámításául szolgáló számítás csatolására. Ennek ismeretében lett volna megállapítható, hogy mekkora az a többlettúlóra-mennyiség, amelyet a peres felek külön megállapodása alapján a felperes 1984. november 1-étől kezdődően ténylegesen teljesített, és amelyet az átalány összegének 1984. januári megállapításakor nem vehettek figyelembe.
A felperes a keresetében a jogos járandóságának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és az alperes által becsatolt – a számítás módszerét nem részletező – elszámolásának helyességét vitatta. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása nem tért ki arra, hogy a döntésének alapjául szolgáló alperesi elszámolásban hogyan történt a heti pihenőnapon, a munkaszüneti napon teljesített munkavégzés elszámolása, megfelel-e a jogszabályoknak az éjszakai munkavégzésért a havi 200 forintban megállapított átalányösszeg. (M. törv. II. 10 126/1986. sz.)
*]
A 29. § (2) bekezdését utóbb módosította a 3/1986. (V. 6.) ME sz. r.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás